A Bakony rengeteg izgalmas kalandot és látnivalót rejt. Találunk itt szurdokot, barlangot, festői kápolnát, várat, forrást és egy Magyarországon egészen egyedülálló látványosságot, a Hubertlaki tavat. Ez a köznyelvben csak a bakonyi Gyilkos-tónak nevezett tavacska egy igazi mesebeli rengeteg közepén bújik meg Bakonybéltől egy macskaugrásra, így ideális kirándulóhely minden évszakban kisgyerekkel is.
Tanösvény a tóhoz
Már az odavezető út sem nélkülözi az izgalmakat. Több irányból is megközelíthető, például Bakonybélből vagy az Odvaskő Hoteltől a kék kereszttel jelölt turista-úton, mi azonban a Googlemapsre hallgatva Huszárokelőpuszta felől próbálkoztunk. Ámde egy sorompónál fennakadtunk, így leraktuk az autót, és előbb egy murvás, majd egy idő után aszfaltúton haladtunk. Végül egy tanösvényt jelző félig falevelet-félig tavat ábrázoló jelzésnél bementünk az erdőbe.
Jókora meredeken haladtunk felfelé, időnként a fák között ki tudtunk kukucskálni a szomszédos hegyoldalra, és persze nem maradhattak el a tanösvény információs táblái sem.
Egyszer aztán különös látványra figyeltünk fel: óriási halmok bújtak meg a fák között. Emberkéz alkotta ezeket? Vagy a patás jeti? (A patás jeti Európában élő titokzatos erdei lény. Gyökerekkel, magvakkal és emberekkel táplálkozik – olvasható kislánykám titkos tudományos feljegyzései között.) Esetleg emberevő termeszek?
Közelebbről szemlélve világos lett: hangyavárakat látunk! Egészen elképesztő alkotások ezek egészen elképesztő működéssel. A tanösvény erről szóló információs tábláján elolvashattuk, hogy gondosan vannak tájolva, dél-délkeleti irányba, hogy a nap melegét kihasználják. Reggel a dolgozók kinyitják a nyílásokat, hogy a meleg beáramolhasson, a túlmelegedés ellen pedig úgy védekeznek, hogy kinyitják az árnyékos oldali nyílásokat, hogy a meleg kiáramoljon. Igazi, menő passzívház! És mindezt aggyal nem rendelkező kis rovarok művelik! Tanulhatna tőlük pár aggyal hasonlóan nem rendelkező kommentelő. :-)))
A Gyilkos-tó
Miután kellőképpen kicsodálkoztuk magunkat (nálunk azért ez eltartott egy darabig), tovább haladtunk az úton, hogy megpillantsuk az utunk célját jelentő következő csodát, a bakonyi Gyilkos-tót. Tavat. Melyik a helyes? Tudna valaki segíteni?
Aprócska, de annál festőibb és különlegesebb ez a hivatalosan Hubertlaki-tónak nevezett szépség, ami a köztudatba mégis inkább a bakonyi Gyilkos-tóként vándorolt be. Hasonlóan erdélyi nagytestvéréhez, itt is kiálló, halotti facsonkok merednek ki a vízből, de eddig tart a hasonlóság, ugyanis attól eltérően nem a természet alkotta, hanem emberi kéz. Vaditatónak készült az 1980-as években. A Hamuházi-séd forrásai táplálják, ennek a víznek útját torlaszolták el, és így árasztották el az itt fekvő égererdőt. Ezeknek az égereknek a csonkjai állnak ki mind a mai napig a vízből.
Érdemes kicsit elindulni a partja mentén, és távolabb leülni, hogy igazán magunkba tudjuk szívni a hely hangulatát – lehetőség szerint minél inkább turista-mentesen. A tó misztikus romantikája, csendje megszólít mindenkit, egyszerűen muszáj kicsit lelassulni, leállni. A kiálló facsonkok, a szinte mozdulatlan vízfelület végtelen nyugalmat áraszt, kicsit az elmúlásra emlékeztetve a látogatót.
Ugyanakkor láthatjuk, hogy azért mégsem annyira gyilkos ez a hely, az élet utat tör a facsonkokon is. Például egy ilyen helyes, kis kócos élet. 🙂
A Gyilkos-tó környéke
Érdemes kicsit sétálgatni még a környéken, hiszen a hely misztikus hangulata átjár itt mindent. Kicsit odébb egy Szent Hubertus-emlékművet is találunk. A vadászat védőszentje eredetileg gazdag, elkényeztetett ifjú volt, aki nagy kedvét lelte a vadászatban. Egyszer aztán megjelent neki egy szarvas, agancsai között egy feszülettel, és megtérésre hívta. Felesége két évvel később bekövetkezett halála után remete lett, később aztán a pápa Rómában püspökké szentelte. Megtérésének emlékezetes körülményei miatt a vadászok, lövészcéhek védőszentje lett, de ő védi a kutyákat is veszettség ellen. És hát több vadászathoz kötődő rövidital emblémájában is megjelenik a rendkívül jól vizualizálható szent jelenés. Nem véletlenül állítottak egyébként Szent Hubertusnak emléket pont itt: ezen a gyönyörű, vadban gazdag környéken volt Eszterházy gróf vadászkastélya is, ami azonban sajnos leégett.
Kis sétával elérjük a hubertlaki forrást is, ebből azonban nem annyira kívántuk szomjunkat csillapítani. 🙂
De ne csüggedjünk! A Bakony számos forrást nyújt még, amikből viszont bátran ihatunk. És gyönyörű kirándulásokban, valamint festői tavacskákban is igencsak bővelkedik. Továbbá remetékben és szentekben is. 🙂
Irány a Bakony!
Mit érdemes a környéken felfedezni?
- Séta a királynék városában: Veszprém
- Kolodko-szobrok Veszprémben
- A Veszprémi Állatkert
- A Bakony ékköve: Borostyán-kút Bakonybélben
- Kerteskő-szurdok
- Cseszneki vár
- Zirci Apátság és Arborétum
- Sobri Jóska Kalandpark
Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez és megnézheted fotóimat is.
Vagy olvass bele mesekönyvembe, amiben két balatoni tündérke egy régi legenda nyomába ered, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése. Itt meg is tudod rendelni, hogy legyen saját példányod is!
Élvezettel olvasom, köszönöm!