Egy pillantást vetve a Badacsony hegyére, a Ranolder-kereszt tizenkét méteres magasságával azonnal magára vonja a figyelmet. De vajon ki állíttatta fel ezt a monumentális művet, és milyen történet húzódik meg mögötte? A kereszt nagyságához méltóan az építtetője is egy nagy formátumú ember volt. Máris mutatom Ranolder püspöknek, a tizenkilencedik század egyik kiemelkedő alakjának és az ő kőkeresztjének történetét!

Ranolder kereszt

Randolder János, Veszprém püspöke, fáradtan dőlt hátra a hintó párnázott ülésén. Kimerítette a bérmakörút feszített menetrendje és a tikkasztó, port kavaró hőség, lelke mégis szelíden mosolygott. Tekintetével végigsimított a tájon: a bazaltorgonák büszke ívén, a présházak fehér falán és az út menti parasztkunyhókon. Ez az ő vidéke volt már. Tudta, hogy a nemesi kúriák hűvös szobáiban és a nádfedeles házak mélyén egyaránt az ő hívei élnek, akik ma már nemcsak tisztelettel, hanem valódi hittel és szeretettel fogadják, amerre csak elhalad.

Pedig nem volt ez mindig így.

Visszaemlékezett 1849-re, a kinevezése utáni első, fagyos találkozásokra. Akkoriban még súlyos árnyékként vetült rá elődje emléke és a szabadságharc bukása utáni dermedtség. A nép gyanakodva figyelte az új főpásztort, akit a császár ültetett a veszprémi székbe. Ranolder tisztán fel tudta idézni azokat a napokat: az udvarias kalapemelések mögé bújtatott sötét, bizalmatlan villanásokat, a hűvös, kimért üdvözléseket és a vádló tekinteteket, amelyekben ott bujkált a kérdés: „Vajon te is csak a bécsi udvar embere vagy?”

Ám az évek alatt csendben, de rendíthetetlen buzgalommal megmutatta, hogy ő Isten igaz szolgája, akinek szívében magyar vér buzog, s nem a császár bérence. Nem szavakkal bizonyított, hanem tettekkel. A megtorlás sötét óráiban a szabadságharcban szerepet vállalt papjait rendházakba száműzte. Ám ez  a száműzetés valójában védelem volt: a kolostorok vastag falai mögé rejtette őket a biztos börtön vagy a bitófa elől. Ez a csendes bátorság volt az, ami végül feloldotta a bizalmatlanság jegét a Balaton-felvidék embereiben.

A fogat hirtelen rándulással állt meg, ami nyomban kizökkentette Ranolder püspököt a múlt nehéz képeiből.

– Mi történt, Jancsi fiam? – kérdezte a püspök. – Miért álltunk meg?

A kocsis leugrott a bakról, és megigazította a kalapját, arca kipirult az izgalomtól.

– Nagyméltóságú úr, bocsássa meg a vakmerőségemet! – mondta, s kinyitotta a hintó ajtaját. – De engedelmével, mutatnék egy helyet itt, ahonnan a legszebb kilátás nyílik a Balatonra. Ide hoztam fel az én Mariskámat is, amikor még csak udvaroltam neki, és itt kértem meg a kezét a Teremtő színe előtt.

A püspök szívét melegség öntötte el: íme, egy újabb bizonyíték, hogy a nép végleg a bizalmába fogadta. Lám, a hűséges Jancsinak is milyen fontos, hogy megmutassa azt a szent helyet, ahol élete legnagyobb döntését hozta.

– Vezess hát, fiam! – mondta a püspök, és kilépett a porba, hogy kövesse kísérőjét a hegyre.

Ahogy kaptattak fel a magasba, Randolder az út szélén egy mezítlábas, varkocsos kisleányt látott meg, aki kosarában frissen szedett gyümölcsöt vitt. A püspök felsőhajtott. Hej, mennyi munka áll még előtte! A kisgyermek ugyanis eszébe juttatta élete egyik legfontosabb misszióját: a leányok, asszonyok oktatását. Tudta, hogy egy nemzet csak akkor emelkedhet fel, ha az anyák műveltek és hitben erősek.

– Neked is iskola kellene, kisleány, nem csak a szántó és a szőlő – suttogta maga elé.

Lassan felértek a magasba. Amikor Ranolder kiért a szikla szélére, a lélegzete is elakadt. Alatta a Balaton ezüstös tükre feszült, a nádasok zölden hullámzottak a lágy nyári szellőben, a túlparton Fonyód ikerhegyei szinte elvesztek a kékes párában. A csendet csak egy távoli harangszó törte meg. A püspök lelke a szépségtől kitágult, s így szólt:

– Ez a vidék, ahol annyit áldozott a Teremtő a természet bájából, megérdemli, hogy egy óriási kőkereszt emeltessék a Megváltó dicsőségére!

A püspök nem késlekedett. Még aznap este levelet írt, intézkedett, parancsba adta, hogy elkészüljön a kereszt, ami az idők végezetéig hirdeti majd Isten dicsőségét ezen a páratlan szépségű helyen.

A kivitelezés emberfeletti volt. A köveket a hegy lábánál faragták ki, de a négyszáz méteres magasságba való feljuttatásukhoz negyven bivaly erejére volt szükség.

Ekkor esett meg a két vezérbivaly sokat emlegetett tragédiája. A tikkasztó délutáni hőségben a szomjúságtól elcsigázott állatok végre felértek a tetőre, ám amint megpillantották a Balaton ezüstös csillanását, elméjüket elborította az őrület. Azt hitték, a hűsítő víz karnyújtásnyira várja őket. Megvadulva, minden erejüket megfeszítve rontottak a szakadék felé, hogy szomjukat olthassák. A kocsis az utolsó pillanatban, életét mentve vágta el a köteleket: a szekér megállt a peremen, de a két bivaly a mélységbe zuhant, és a bazaltsziklák között lelte halálát.

A hatalmas Ranolder-kereszt végül 1857 szeptemberére készült el. Azóta is rendíthetetlenül áll a hegy peremén, dacolva a széllel, villámokkal és a történelem viharaival, hirdetve a Megváltó dicsőségét és építtetője emlékét. Ranolder püspökét, aki nemcsak kőbe vésett hitet hagyott hátra, hanem iskolákat és zárdákat a nők oktatásáért, kórházat a szenvedőknek, és virágzó szőlőskerteket a hazának.

Ranolder János püspöknek jutott az a történelmi megtiszteltetés is, hogy 1867-ben, a kiegyezéskor Erzsébet királyné  fejére helyezhette a magyar koronát, hiszen ez mindig a királynék városának, Veszprém püspökének feladata volt. A koronázás után a királyné a szertartáson viselt ruháját – a magyar szokásjog szerint – a koronázó püspöknek ajándékozta. Ranolder pedig miseruhákat varratott belőle a veszprémi székesegyház számára. Így amikor napjainkban Sisi koronázási ruháját szerették volna rekonstruálni, éppen ezek a püspöki miseruhák szolgáltak alapul, mivel ezek őrizték meg az eredeti anyagot és szabásvonalakat.

Forrás:

Veszprém Portré – Veszprém kulturális kiadványa

Ranolder-kereszt | Badacsony

A Ranolder-kereszt után lássunk még több balatoni mondát!

Ha tetszett a Ranolder-kereszt története, olvass bele valamelyik könyvembe, a balatoni mondákat és legendákat összegyűjtő Csodák tavába, vagy az apróbbaknak szóló meseregényeimbe, amiben két tündérke, Mina és Vidi ered balatoni rejtélyek nyomába, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése, vagy mi történt a vasszörnnyel.

Itt meg is tudod rendelni, hogy legyen saját példányod is! Vagy ajándéknak is adhatod Balaton-rajongó kicsiknek, nagyoknak – kérheted névre szóló dedikációval is!