Újabb monda a Balaton keletkezéséről, és vajon kinek másnak köszönhetjük óriási tavunkat a Balaton bikája mondában, mint egy óriásnak? 🙂
Réges-régen, amikor még óriások és törpék lakták a vidéket az emberek mellett, élt egy óriásifjú, akit Balatonnak hívtak. Békés természetű volt, sosem kereste a bajt, de ha elindult, beleremegett a föld a lába alatt. Gondtalanul élte a napjait: járta a vadont, erdők sűrűjében vadászott, vagy a folyók partján halászott. Nem volt a világon semmi dolga, élvezte a szabadságot.
Egy napon, amikor egy hatalmas hársfa alatt pihent, s hagyta, hogy a levelek között átszűrődő napfény simogassa az arcát, sötét árnyat vett észre a magasban. Éles vijjogást hallott, amit azon nyomban felismert: atyja kedves sólyma volt az, Viharőrlő, a leggyorsabb szárnyú hírnök. A madár alászállt, s megpihent az óriás vállán. Balaton látta, hogy a lábához vékony zsineggel egy ágacska van kötve, rajta frissen faragott rovátkák. Ahogy végigsimította ujját a jeleken, a szíve elszorult. A rovásírás egyetlen, sürgető üzenetet küldött: Térj haza!
Amikor megérkezett a szülői házhoz, édesanyja könnyező szemmel fogadta.
– Atyád már nagyon várt rád. Az utolsó órában érkeztél.
Balaton odaült atyja ágyához. Az ősz szakállú óriás szeme már elhomályosult, mégis felcsillant, amikor meglátta délceg fiát.
– Balaton! – suttogta erőtlenül. – Gyere közelebb!
Az ifjú odahajolt atyjához, és gyengéden megsimogatta a ráncos kezet.
– Viseld gondját, fiam, Ezüstszarvnak – suttogta az öreg. – Mert tudd meg: az a bika nem akármilyen jószág! Maga Arany Atyácska bízta ránk, az óriásokra. Amíg ő itt van, addig virágzik ez a vidék: vadat teremnek az erdők, bort a dombok, s kenyeret a mezők.
Ezzel az öreg óriás lehunyta a szemét, s lelke felszállt a csillagok közé. Balaton, bár a szíve nehéz volt, illendően eltemette atyját: egy egész hegycsúcsot gördített a sírjára, hogy senki ne zavarhassa örök álmát. Elhatározta, hogy nem kószál többé idegen tájakon. Marad az anyjával a kies mezőkön, s vigyázza a csodaszép bikát, ahogy az atyja kérte.
Ezüstszarv valóban különleges jószág volt. A szőre hófehéren tündökölt, homlokán ott ragyogott a nap, szarvai pedig ezüstfényben csillogtak. Balaton együtt járta a rónákat a bikával, s ha odakint érte őket az éj, az óriás a bika hátára hajtva fejét aludt a csillagos ég alatt.
Egy forró nyári délutánon, amikor a nap úgy tűzött, hogy még a sziklák is izzottak, a bika egy hűvösebb liget felé vette az irányt. Hirtelen hatalmas reccsenés hallatszott: az állat egyik lába mélyen beszorult egy földalatti járatba. Fájdalmas bömbölése végigfutott a tájon, a madarak elnémultak, s még a fű susogása is elhallgatott. Balaton odafutott, és két kézzel ragadta meg barátja lábát.
– Ne félj, kiszabadítalak! – kiáltotta.
Húzta, rángatta teljes erejéből, de a bika lába csak még mélyebbre csúszott. Az óriás látta, hogy puszta kézzel nem megy semmire, ezért előkapta súlyos fegyverét, egy hatalmas kőbaltát. Ezzel próbálta tágítani a rést, ütötte a sziklát, szilánkok röpködtek mindenfelé, de a föld nem akarta elengedni zsákmányát.
Végül Balaton minden erejét összeszedve, megfeszülő izmokkal egy utolsó, emberfeletti rántást végzett. A föld ekkor nemcsak megrepedt, hanem egyenesen kettéhasadt, s a mélyből víz tört fel. Hatalmas, piszkosszürke áradat zúdult ki, pillanatok alatt elnyelve a mezőt. Olyan erővel tört elő a víz, hogy sem Balaton, sem a bika nem tudott menekülni. Az áradat csak nőtt és nőtt, míg az egész völgyet meg nem töltötte.
A környék lakói, akik a dombokról figyelték a pusztulást, az óriásról nevezték el a hatalmas víztömeget: így lett ez a Balaton.
Az ott élők tudják, hogy a bika időnként még mindig próbál kiszabadulni a lábát fogó sziklák közül a mélyben. Olyankor hatalmas morajlást, mennydörgést hallani, s óriás hullámokat vet a víz. De amíg ott él a tó mélyén a bika, akit Arany Atyácska bízott az óriásokra, virágzik a környék: vadat teremnek az erdők, bort a dombok, s kenyeret a mezők.
Forrás: magyarul tanulo(ó)k
A Balaton bikája után lássunk még több balatoni mondát!
Ha tetszett a Balaton bikája története, olvass bele valamelyik könyvembe, a balatoni mondákat és legendákat összegyűjtő Csodák tavába, vagy az apróbbaknak szóló meseregényeimbe, amiben két tündérke, Mina és Vidi ered balatoni rejtélyek nyomába, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése, vagy mi történt a vasszörnnyel.
Itt meg is tudod rendelni, hogy legyen saját példányod is! Vagy ajándéknak is adhatod Balaton-rajongó kicsiknek, nagyoknak – kérheted névre szóló dedikációval is!
