Míg a szigligeti várat szinte mindenki ismeri, a közelben lévő Óvárról sokkal kevesebben hallottak. Most tehát a szigligeti Óvár mondáját mutatom be.
Réges-régen élt a somogyi dombok között egy földesúr, akit Buzádnak hívtak. Gazdag volt Buzád: számos föld, falu, jobbágy, csorda és gulya tartozott hozzá. Hanem egy valami nagyon hiányzott neki: egy szépséges feleség, aki sok-sok gyermekkel ajándékozhatná meg.
Egy alkalommal Ozorán vendégeskedett, ahol meglátta a várúr gyönyörű leányát, Ibolyát. A leány mélytüzű, fekete szeme, dallamos kacagása és karcsú dereka egyből lángra lobbantotta a szívét. Nem is késlekedett sokáig, menten megkérte atyjától a kezét. Az azonban így szólt:
– Nagyra becsüllek, Buzád fiam, hiszen sok a földed, vagyonod, szépen gyarapítottad azt, mit őseid rád hagytak. Hanem leányom kezét nem adhatom akárkinek. Nézd ezt a várat: erős falak, karcsú oszlopok, faragott kövek – ehhez van leányom szokva. Nem fog ő elmenni innen egy nádasok között megbújó udvarházba vagy egy poros falu szélén magasodó úri portára. Építs hát egy várat, és tiéd leányom keze!
Buzád nem késlekedett sokat, elindult hát körbenézni birtokán, hol lenne a legszebb helye annak a várnak, ahová a büszke Ibolyát bevezethetné. Talált is egy csodaszép hegyet a Balaton partján: az Öreghegyet. Hanem falu nem volt a közelében, hol építőmestereket vagy munkás jobbágykezeket találhatott volna, ezért építtetett egy nagy evezős hajót, s a túlpartról fonyódi jobbágyait vitte át a vár építéséhez.
Építették is serényen emberei a várat: hordták a köveket, vágták a fákat hatalmas gerendáknak, s egy olasz kőfaragó csodaszép szobrot kezdett vésni. De amikor leszállt az este, megelevenedett az erdő: halk susogások, dallamok és sikolyok hangja töltötte be a levegőt. Szaporán hányták magukra a keresztet a jobbágyok, de bizony a hangok nem csöndesedtek, s a szegény parasztokat végül olyan félelem szállta meg, hogy követelték Buzádtól: azonnal térjenek vissza Fonyódra.
Másnap ismét újra kelt a hajó Fonyódról, de bizony, amit előző nap felépítettek, azt szétrombolva találták: a kövek szerteszét dobálva, a gerendák összetörve, a szép szobor összezúzva. Elszörnyedve nézte Buzád a pusztítást, majd elrendelte embereinek, hogy lássanak neki újból a munkának. Hét napon át újra és újra építettek a jobbágyok, de ahogy visszatértek Fonyódra, valaki mindig lerombolta munkájukat.
A hetedik nap éjjelén elhatározta Buzád, hogy meglesi, ki akadályozza vára megépítését. Elbújt a fák között, és onnan leselkedett. Amint leszállt az éj, ismét megelevenedett az erdő, s földöntúli kiáltások töltötték be a levegőt. Egyszercsak tündérek lepték el a várat, körbeállták, s körtáncot kezdtek lejteni. Hanem ilyen körtáncot még sosem látott Buzád! A tündérek bűvös lépteitől ugyanis elkezdtek remegni a falak, s nemsokára kő kövön nem maradt. Ekkor Buzád előlépett, és haragosan így szólt:
– Miért nem engeditek, hogy felépítsem váramat, és elnyerhessem választottam, Ibolya kezét? Miért bánt titeket ez a vár?
Odalépett ekkor az egyik tündér Buzádhoz, és így szólt:
– Tudd meg, hogy ez a hely bűvös föld, ahová emberi kéz sosem építhet semmit! Ez a hely a tündérkirály feleségének kedvenc helye, innen szokta nézni a Balatont, ezért mi csak Királyné szoknyájának hívjuk.
Buzád elkeseredve rogyott térdre:
– Ó, vár, ó, vár! Elvetted minden vagyonomat, most már nem tudok újat építeni, s Ibolya keze sem lesz az enyém sose!
Azóta is látni a szigligeti Öreghegyen – vagy más néven a Királyné szoknyáján – a régi romokat, melyekre ráragadt Buzád elkeseredése, és így az Óvár nevet kapta.
Az Óvár eredete történelmileg valóban bizonytalan, ezért jöhetett létre a monda: valószínűleg a 12–13. században épülhetett, ám a területen már korábban is állhattak római épületek, melyek köveit az építkezéshez használták fel. A Óvár, vagyis régi vár elnevezés arra utal, hogy megelőzhette a később emelt, ismertebb szigligeti várat, ma pedig a maradványok helyén egy fából épült kilátóból csodálhatjuk a Balaton panorámáját.
Források:
- Szigliget Óvár :: Magyar várak, kastélyok, templomok leírásai, galériái
- Óvár
- Váradi Anna: Idővándor – Török idők
A szigligeti Óvár után lássunk még több balatoni mondát!
Ha tetszett a szigligeti Óvár története, olvass bele valamelyik könyvembe, a balatoni mondákat és legendákat összegyűjtő Csodák tavába, vagy az apróbbaknak szóló meseregényeimbe, amiben két tündérke, Mina és Vidi ered balatoni rejtélyek nyomába, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése, vagy mi történt a vasszörnnyel.
Itt meg is tudod rendelni, hogy legyen saját példányod is! Vagy ajándéknak is adhatod Balaton-rajongó kicsiknek, nagyoknak – kérheted névre szóló dedikációval is!
