Már ha semminek nevezzük a gyönyörű somogyi dombokat. De somogyvámosi pusztatemplom látványa akkor is lélegzetelállító.
A pusztatemplom megközelítése
Első alkalommal pocsék időben indultunk útnak csajos programként. Amikor autóba ültünk, még csak metsző hideg szél fújt, de hát ugye egy szörfös családnak a szél sosem lehet ellensége. Amikor azonban Somogyvámosra értünk, már az eső is jócskán eleredt. Az aszfaltút pedig hamarosan földútba váltott, vagyis inkább sártengerbe. Le is állítottam az autót, és gyalog vágtunk neki a dombnak, aminek a tetején sejtettük a templomot. Ennek következtében viszont pillanatok alatt bőrig áztunk. Amikor aztán felértünk a domb tetejére, elállt a szavunk: végtelen zöld mezőn a messzeségben egy templom. Egyszerűen lenyűgöző volt! Sajnos a távolság is, ezért kislánykámmal úgy döntöttünk, legközelebb nem esőben jövünk. És a fiúkkal. Mert ezt nekik is látni kell!
Így hát legközelebb egy napos délutánt választottunk. És hoztuk a fiúkat is. Az autót azért most is leraktuk a domb alján, és gyalog vágtunk neki az útnak. Nehéz leírni azt az érzést, amit a templom megpillantásakor érez az ember.
A templom
Ott van egy hatalmas szántóföld. Mezőgazdasági ismereteim sajnos eléggé végesek, talán cukorrépa lehetett, ezt is leginkább Kaposvár közelségéből gondolom, ahol ugyebár a cukorgyár működik. Szóval ott a hatalmas szántóföld, közel s távol sehol egy lélek, és ott magasodik egy templom. Egyedülálló építési technikával, talán a Johanniták által. Egy templom, ami látta az Árpádokat, a törököket, és ki tudja, mennyi keresztelőt, esküvőt, csatát… És még ott áll most is egymagában. Nyolcszáz éves falakkal. Figyel most is. Ezúttal minket, akik lenyűgözve nézzük a tornyot. A sötét gerendákat. A szédítő magasságot. Leülünk a fűben. Némán, megilletődve.
Anya, ezt nézd meg! A múlt elszáll, megérkezünk a jelenbe, és már a gyereket nézzük lenyűgözve, ahogy ugrik. Majd jobbra szalad. Majd balra szalad. Majd körbeszalad. Majd a Kicsit, aki nagy nehezen kibetűzi a kiírást.
És mesélünk nekik… Mesélünk az Árpádokról, akiknek idejében épült a templom (én anyatejjel szívtam magamba az Árpád-kori legendákat, mert édesanyám Grimm-mesék helyett ezzel altatott mindig, de aki nem ilyen szerencsés, a szomszédos somogyvári látogatóközpontban bőven kaphat inputot hozzá). Mesélünk Koppány vezérről, aki Somogyország ura volt. A legendáról, mely szerint Koppány kisfiát, Kupát barbár módon befalazták a falakba (meg kéne kérdezni a sráctól az örök ifjúság titkát: majdnem háromszáz éven át gyereknek maradni, hogy megvárhassa, míg beépítik, azért nem semmi ;-)) Beszélgetünk lovagokról, lovagi erényekről, keresztesekről, ha már ők építették a templomot. Ebben viszont fiam a penge – köszönhetően a suli múzeum-pedagógiai programjának. A törökökről, akik elpusztították a templomhoz tartozó falucskát úgy, hogy a neve sem maradt fent. Talán Csopak lehetett. Élő történelemóra a nyolcszázéves falak között…
Legközelebb a cukorrépából is felkészülök. 🙂
Mit érdemes még a pusztatemplom környékén felfedezni?
Beljebb Somogy megyébe
- Somogyvár, Nemzeti Emlékhely
- Somogyvár, Nemzeti Emlékhely II.
- Somogyvári Koppány-emlékmű és Szentesica forrás
- Krisna-völgy Somogyvámoson
- Csisztapusztai fürdő
- A béndekpusztai romtemplom
- Kéthelyi húsvét
- Magyarország legöregebb hársfája Szőkedencsen
- Vörsi Betlehem
Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez és megnézheted fotóimat is.
Vagy olvass bele mesekönyvembe, amiben két balatoni tündérke egy régi legenda nyomába ered, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése. Itt meg is tudod rendelni, hogy legyen saját példányod is!
