Egy szeles, borongós őszi napon nekivágtunk egy régen tervezett kalandunknak, és felkerestük a Krisna-völgyet Somogyvámoson.
Az egzotikum első jeleként két hatalmas kőelefánt fogadott minket a parkolóban, ahol rögtön le is raktuk az autót, mert bár az esős időre való tekintettel beengedtek volna a belső parkolóba, mi a sétát választottuk.
Nem bántunk meg! Bájos tavacskák, romantikus pihenők, sejtelmes bambuszerdőben megbújó padocska, és egy gyönyörű hófehér cica, aki útitársunknak szegődött – ez várt minket a kapun túl.
A templomnál óránként indul a vezetés, mi rögtön jelentkeztünk is a negyedórával később induló 12 órás csoportra. Addig megnéztük az aprócska boltot, ahol egyrészt az ökofarm kézműves termékeit, szörpöket, chatnikat lehetett megvenni, másrészt a szokásos indiai boltok kínálatát: füstölők, csecsebecsék, tarka ruhák, amiket – bármilyen gyönyörűek is – a krisnásokon kívül legfeljebb hippiken tudok elképzelni.
Ezen felül a mosdóba tartva megcsodáltunk pár gyönyörű domborművet Krisna életéről. Vagyis… azt hiszem, Krisna életéről. Sajnos erről később sem kaptunk bővebb infót, így leginkább az előző napi wikipédiás tudásomra tudtam hagyatkozni, amit azért olvastam el, hogy némi előképzettségben részesítsem a gyerekeket. Ezt egyébként mindenkinek javaslom, mert tíz éves fiam kifejezetten hiányolta ezeket a történeteket. Egy gyereket sokkal inkább megfog a Visnu isten köldökéből kinövő bambuszban megszületett teremtésisten története, mint a reinkarnáció és a karma elmélete. Márpedig a vezetést alapvetően a felnőtteknek szánták, de valószínűleg tervezetten, ezért aztán színes ceruzákat, kirakókat készítettek ki a gyerekek szórakoztatására.
A vezetés során aztán megismerkedhettünk a krisnások vallásának alapjaival, és a somogyvámosi ökofarm történetével. A 93-ban alapított farm mára 270 hektárrá nőtt, és bár kitűzött céljuktól, az önellátástól azért még odébb vannak, de ha mondjuk, az oroszok leállítanák a gázt, kétségkívül sokkal tovább boldogulnának, mint mi, akik az alapvető infrastruktúra és működő szupermarketek nélkül – valljuk be – hamar elvesznénk. Saját erdő a fafűtés biztosítására, kertészet, tehenészet, mind megvan az önellátáshoz, csak még nem minden a megfelelő mennyiségben. De ami késik, nem múlik. 🙂
A templom aztán teljesen lenyűgőzött minket. Színpompa, vidámság, életigenlés a szobrokon, domborműveken, képeken, dekorációkon. Nagyon más, mint a mi templomaink. Nagyon egzotikus. Egyébként barátnőmmel pont azon gondolkoztunk, vajon mi vesz rá egy magyar fiatalt, hogy ha megcsömörlik a világtól (ezt valahogy még meg is tudjuk érteni), akkor pont a krisnásokat választja elvonulása helyéül. Az egzotikum? Vagy valóban a vallás? Mindesetre én örülök neki, hogy ezek az emberek nem külföldre mentek, mint annyi honfitársunk, hanem inkább itt maradtak, és idehozták a számukra szükséges egzotikumot. Ők komolyan vették, amit előző napon a gyerekek évnyitóján is hallgattunk: “itt élned, halnod kell.”
A templomban egyébként pont egy szertartás zajlott. De vezetőnket ez cseppet sem zavarta abban, hogy bemutassa az ott élők mindennapjait, és megválaszolja kíváncsi kérdéseinket: hányan járnak az ottani iskolába? Elhagyják-e a gyerekek a farmot, ha felnőnek, vagy visszajönnek? Cölibátusban élnek-e a szerzetesek? Megannyi olyan kérdés, amit ők már bizonyára unnak, vezetőnk mégis hallatlan derűvel és türelemmel válaszolgatott nekünk. Sőt ajándékul még egy imába is bevont minket.
Ezután a tehenészet felé vettük az irányt. A lassan szitáló esőben még megcsodáltuk az iskola impozáns épületét, újabb tavacskát, újabb romantikus pihenőt, traktort, a kertészet üvegházait. A tehenészet viszont pont úgy nézett ki, mint egy normál istálló, annyi különbséggel, hogy fehér fal helyett színes indiai képeket pöttyöztek tele a gerendák alatt fészkelő fecskék. A tehenek – na, azokban semmi egzotikum nem volt. 🙂
Összességében elég színes és felkavaró élmény volt a Völgy meglátogatása, rengeteg kérdést és beszédtémát adott mind a felnőtteknek, mind a gyerekeknek, fantasztikus dolgot hoztak létre az ott élő emberek, ezért mindenkinek tiszta szívből ajánlom!
Mit érdemes még a környéken felfedezni?
Fonyód és környéke
- Fonyód – az örök szerelem városa
- 5+1 varázslatos kilátó Fonyódon
- A Kripta Villa
- Bélatelepi strand (Fonyód)
- Árpád-part (Fonyódliget)
- A fonyódi kőpadok
- A Panoráma sétány télen
- A fonyódi piac
Beljebb Somogy megyébe
- Somogyvár, Nemzeti Emlékhely
- Somogyvár, Nemzeti Emlékhely II.
- Somogyvári Koppány-emlékmű és Szentesica forrás
- Somogyvámosi pusztatemplom
- Csisztapusztai fürdő
- Kéthelyi húsvét
- Vörsi Betlehem
Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez és úgy általánosságban a balatoni hangulathoz, életérzéshez.