Családunk egy része (értsd én) történelemrajongó, míg más része (értsd mindenki más :-)) a természetet értékeli. Na most, a Balatonnál számos olyan hely van, ahol a kettő találkozik, ezért általában igyekszem olyan Árpád-kori romokat keresni, ami ráadásul szép helyen, erdőben, hegyen, szép kilátással rendelkező vidéken van. Így mindkét fél boldog. 🙂 Legnagyobb meglepetésünkre a tőlünk egy macskaugrásnyira levő Berekről kiderült, hogy megfelel eme kívánalmaknak, ugyanis egy várat rejt! Utunk célja tehát a fonyódi Nagyberek és benne a Zardavár!
Na, persze ne gondoljunk nagy kőfalakra, repkénnyel futtatott, csipkézett tornyokra, hiszen az nyilván nem kerülte volna el korábban a figyelmünket. Csak egy-két dombra, amihez bizony igen erős fantázia szükségeltetik, hogy várat lássunk bele. Még szerencse, hogy kiscsaládunk fantáziában nem szűkölködik. 🙂
Így hát felvettük gumicsizmáinkat, és nekivágtunk a mocsárnak Fonyódliget felől. Sajnos a várból ma már tényleg nem sok maradt, de a néphagyomány szerint egy Szarda vagy Zárda nevű vitéznek volt itt a török időkben egy vára. Vagyis a mocsár egyik szigetén egy földvárszerű erődítése. 1929-ben föltárták, ekkor lelték meg a kőfalakat. 1966-ban újabb kutatások voltak errefelé, még őskori kerámiatöredékeket is leltek.
És aztán jön a meghökkentő vég: a varak.hu oldalán azt olvassuk, hogy a fonyódi Településtisztasági Vállalat földgépei a 70-es években teljesen elhordták az erődítés nyomait. Tessék?????!!!!!
Így aztán inkább találgatni tudunk, melyik domb lehet az egykori Zardavár. Talán ez?
Vagy ez?
Hadászati jelentősége valószínűleg úgysem nagyon volt, hiszen akkor azért szerepelne a történelmi krónikákban, mint ahogy például szerepel a fonyódi Palánkvár. Vagy A koppányi aga testamentumában olvasnánk róla. 🙂
Ez azonban kedvünket cseppet sem szegte, ugyanis a Berek várral vagy anélkül is óriási élmény. Az is igaz, hogy leginkább csak azoknak, akik le tudnak lassulni. Akik meg tudnak állni egy csatorna mellett, hogy nézzék a vízben tükröződő eget és nádat.
Akik leguggolnak nyomok mellé, és találgatják, hogy ez róka lehet, az őz, emez meg talán vidra. Akik türelmesen várakoznak a magaslesen, hátha lencsevégre akad egy kócsag, egy gém vagy kacsa. De ha nem jön, az sem baj.
Akik bevetik magukat a nád rejtekébe, és nem találják unalmasnak a végtelen ösvényeket.
Akik nem ijednek meg egy róka vagy vidra tetemének látványától, és nem mondják szépítgetve a gyereknek, hogy elaludt. Sőt hétről hétre visszatérnek, hogy megnézzék, mi történik. Na jó, ezt a fotót azért nem mutatom meg. 🙂
Inkább azt, hogy milyen jó bújócskahelyek is vannak a levágott nádnak köszönhetően.
A túrához nélkülözhetetlen a vízálló bakancs, gumicsizma, ugyanis a távolról festőien kanyargó út hamarosan sártengerré válik.
Mégis megéri átvágni rajta, mert újabb és újabb titkokra bukkanunk. Például egy tisztásra vadlibákkal.
Vagy csak egyszerűen egy újabb csatornára. Ami a hirtelen kisütött nap fényében sötétkék kontrasztot nyújt a sárgán ragyogó nádnak.
Itt nincsenek látványos szurdokok, hatalmas faóriások, pazar kilátás a Balatonra. Csak nád, sár, dombok.
Mégis sokkal inkább benne vagyunk a természetben. A hangok, az illatok, a neszek – olyan világba visznek, amit ma már csak kevesen tudnak átélni. És kevesen tudnak értékelni.
Mi igen.
Remélem, Te is. 🙂
Mit lehet még felfedezni a Zardavár környékén?
- Fonyód – az örök szerelem városa
- 5+1 varázslatos kilátó Fonyódon
- A Kripta Villa
- A fonyódi palánkvár
- Bélatelepi strand (Fonyód)
- Árpád-part (Fonyódliget)
- A fonyódi kőpadok
- A Panoráma sétány télen
- A fonyódi piac
Ha pedig tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez és megnézheted fotóimat is fotóimat is.
Vagy olvass bele mesekönyvembe, amiben két balatoni tündérke egy régi legenda nyomába ered, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése. Itt meg is tudod rendelni, hogy legyen saját példányod is!
Klári, ez egyszerűen csodaszép cikk lett. 🙂
Köszönöm. Örülök, hogy tetszett. 🙂