Nagy nyári melegben nem szeretjük a hosszú túrákat, ilyenkor jobban esik a kora délelőtti órákban egy rövid kirándulás, hogy utána csobbanhassunk is a Balatonban. Pont egy ilyen kirándulást néztem ki egy forró júniusi hétvégére: látogassuk meg a libickozmai Képesfa környékét! Bár a kirándulás nem ígérkezett nagy túrának, tényleg csak a kimozdulás miatt találtam ki, de végül egy nem várt csavar mégis igencsak emlékezetessé tette: mezítláb tettük meg a túrát!
Jöjjön hát a beszámoló!
A libickozmai Képesfa megközelítése
Fonyódról mindössze fél óra autózással juthatunk Libickozmára. Ez az aprócska falu az 1900-as évek elején élte virágkorát: mivel a földje nem túl jó a földműveléshez, inkább erdejei vannak, a patakokat kihasználó malmoknak, illetve gyülekezetplántáló baptistáknak köszönhette rövid idejű virágzását. Ekkoriban ezer fő körül volt lakosainak száma. Mára ez a 45-re csökkent. Ennek megfelelően mi egy lepukkant, elhagyatott településre számítottunk, ehelyett takaros porták, gondosan vágott fű, a buszmegállóban szép virágok fogadtak minket.
Az aprócska templomnál aztán leparkoltuk autónkat, és elindultunk a sárga jelzésen a híd irányába.
Pár száz métert tehettünk meg, amikor lánykámnak feltűnt, hogy milyen selymes az út homokja. Gondolta, ki is próbálja, milyen benne járni, ezért levette a cipőjét. Mi is hamar követtük példáját.
Körülbelül másfél kilométer az egész út a Képesfáig, és véges-végig puha, selymes homok volt talpunk alatt. Fejünk fölött váltakozott a kép, hol fák között barangoltunk, hol vadvirágos mezőn, így igazi régi vándoroknak, avagy hobbitoknak éreztük magunkat mezítláb. 🙂
Mi az a Képesfa?
Bár a homokos út igazán nagy élmény volt , ne feledjük úticélunkat, a Képesfát. Kezdjük bemutatónkat azzal, mit is jelent az, hogy Képesfa.
A Dél-Balatoni Természetvédelmi Egyesület honlapján találunk egy nagyon szép leírást a képes fákról:
A “képes fák” léte, olyan eleme nemzeti kultúránknak, ami méltán érdemes megkülönböztetett figyelemre. Egyedülálló abban a tekintetben, hogy egy-egy önmagában is jelentős tájképi és természeti értékkel bíró faóriást, a néphagyomány szakrális jelentőséggel is felruház. A szokás eredete vélhetőleg visszanyúlik az ősi, pogány hagyományokhoz, de átöröklődött és beépült a keresztény népi hitéletbe is, …és él a mai napig. Komplex érték: egyesíti a vallási és a természeti értékek tiszteletét. Egy olyan világkép megnyilvánulása, amelyben a természet és az ember még szoros harmóniában él.
Általános jellemzőjük, hogy egy idős fára, vagy a fa odvába, szobrot vagy szentképet helyeztek. Ezek idővel a helyi közösségek számára fontos, jelentőséggel bíró helyekké váltak, hitéletük fontos elemévé vált. Jelentőségüket jól mutatja, hogy a legtöbb ilyen fát ma is gondozzák, gyakorlatilag mindig van körülöttük friss virág és mécses, a környezetüket rendbe tartják, illetve szükség szerint felújítják azokat.
A képes fák többsége zarándok- és búcsújáró utak mentén található, pihenőhelyként és imahelyként szolgáltak. A néphagyomány idővel felruházta ezeket csodatévő erővel, vagy csodás eseménnyel, többnyire csodás gyógyulások emlékével (ami leggyakrabban erdészekkel történt, így a képes fákat erdész szakmatörténeti értéknek is tekinthetjük).
Olvass tovább: https://dbte.webnode.hu/magyarorszagi-kepesfak/
A libickozmai Képesfa
Libickozmán is hasonló esemény történt: az 1920-as években járunk, amikor egy erdészt vadkan támad meg. Kétségbeesésében a férfi Szűz Máriához imádkozik, és meg is történik a csoda: megmenekül. Ennek emlékére helyezett egy képet ide. Bár az eredeti kép elveszett, a helyiek pótolták, és továbbra is nagy becsben tartották: amikor a második világháború frontja végigsöpört itt, a szomszédos mesztegnyőiek ide menekültek, és itt imádkoztak. Megmenekülésüket pedig ennek tulajdonították.
Azóta is gondosan ápolják a környéket. Most is sok virág, és egy árnyas pad fogadja a látogatót egy jellegzetes libickozmai vízimalmos képpel díszítve.
Az árnyas fák alatt, virágos mezőkön bandukolva szép lassan visszaindultunk. Áthaladtunk megint a Koroknai-vízfolyáson, Aranyos patakon, és elképzeltük az időket, amikor itt még pezsgő élet volt, vidáman kattogtak a vízimalmok.
Valahol azonban mégis örültünk neki, hogy most ilyen békés, csendes a környék. Mindenkinek szívből ajánljuk ezt a kis rövidke kirándulást, aki kis csöndre, nyugalom, és selymes homokos talpélményre vágyik. 🙂
Mit érdemes még a libickozmai Képesfa környékén felkeresni?
- Somogyvár, Nemzeti Emlékhely
- Somogyvár, Nemzeti Emlékhely II.
- Somogyvári Koppány-emlékmű és Szentesica forrás
- Somogyvámosi pusztatemplom
- Krisna-völgy Somogyvámoson
- Csisztapusztai fürdő
- A béndekpusztai romtemplom
- Kéthelyi húsvét
- Vörsi Betlehem
- Deseda, Kaposvár élményparkja
- A zenélő 67-es út
Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez és megnézheted fotóimat is.
Vagy olvass bele mesekönyvembe, amiben két balatoni tündérke egy régi legenda nyomába ered, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése. Itt meg is tudod rendelni, hogy legyen saját példányod is!
