Gyenesdiás településéről számos túraútvonal indul a Keszthelyi-hegységbe, mi ezek közül egy rövid, de annál több izgalmat jelentő útvonalat választottunk.

Ha egy forró nyári nap reggelét kirándulással kezdenénk, mielőtt nagyot csobbanunk a Balcsiban, vagy mint mi egy, a borús téli idő ellenére zsúfolt hétvégére számítunk, és csak egy rövid kirándulásra van időnk, utunk vezessen a Keszthelyi-hegységbe!

Festetics-kilátó

Autónkat a Hunyadi János utcában parkoltuk le, és elindultunk a kék jelzésen a kilátó irányába. Hamarosan elértük a fenyőerdőt, de nemsokára máris rövid szünetet tartottunk az egykori kőbánya területén. Az igazsághoz tartozik, hogy bár rövid kirándulást ígértem, elsősorban a két kőbányának köszönhetően nálunk mégsem volt időben annyira rövid, mert a gyerekek (és gyermeklelkű apjuk) igen sok időt elmúlattak itt. 🙂

Miután nagy nehezen rávettem őket a továbbhaladásra, nemsokára elértük a kereszteződést, ahol elindult a Kerek-hegy és a Festetics-kilátó felé vezető kék háromszög jelzés. Bár a tábla előre figyelmeztetett minket, hogy a kilátó átmenetileg zárva, mi azért megnéztük, reménykedve, hogy a kilátó tövéből is talán látunk valamit. Így is lett. 🙂

Elsőként természetesen a kilátót magát láttuk.

És aztán a kilátást. Balra az a világos folt az egyik kőbánya. A másik nagyobb világos foltot talán nem kell bemutatnom. 🙂

Nagymező

Utunk ezután a Nagymezőre vitt. Ez egy pompás piknikező hely. Hatalmas mező, óriási fák árnyékában rengeteg pad, játszótér. Melegebb időben órákat el lehet itt az ember. Gyanítom, osztálykirándulások során is kedvelt megállóhely lehet.

Mi azonban almánk elfogyasztása után tovább robogtunk. Vagyis mielőtt még elhagytuk volna a helyet, megcsodáltuk a Családok évére emlékező emlékművet.

Gyenesdiás kőbányája

Ezután a sárga kereszt jelzésen indultunk el. Fontos, hogy a sárga kereszt egyedül legyen, amennyiben van mellette kék is, tévúton járunk. Mint mi először. Szerencsére rövidesen rájöttünk erre, és hamarosan már a sárga kereszten jártunk. Ez vezetett minket a nagyobbik kőbányához. Na, itt aztán jó sok időt eltöltöttünk.

Én a fotózást élveztem, mert roppant festői látványt nyújtottak a hatalmas sziklák és a fenyők együttesei. A gyerekek pedig a mászkálást. Azért hozzátartozik, hogy egy percre se hagyjuk a gyerekeket felügyelet nélkül, mert könnyen omlik a kő, veszélyes lehet. Ugyanakkor fantasztikus élmény.

Miután kellően kimászkáltuk magunkat, és már mindenünk fehér kőporos volt, tovább indultunk. Házak közé értünk, ám hamarosan ismét letértünk róla, a táblák szépen mutatják az utat a Vadlánlik felé.

Ez a barlang eredetileg természetes úton jött létre, később azonban mesterségesen tágították.

Gyenesdiás barlangjához monda is kötődik: állítólag itt laktak egykoron a vadleányok, akiknek derekán egyetlen kendő volt, keblüket aranyhajuk fedte, madártojáson, bogyókön, gyümölcsön éltek, és gyönyörű énekükkel elcsábították a halászlegényeket. A megbűvölt ifjakat a Szerelem-dombra csábították, és onnantól nem látta őket senki…

Ezért jobban tesszük, ha a helyet óvatosan, esetleg füldugóval közelítjük meg. 🙂 Eltávozni pedig a sárga jelzésen tudunk, amit követve megtaláljuk autónkat.

Mit érdemes még Gyenesdiás környékén felfedezni?

Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook  vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhozegyütt töltött időhözmeséléshez és megnézheted fotóimat is.  

Vagy olvass bele mesekönyvembe, amiben két balatoni tündérke egy régi legenda nyomába ered, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése.  Itt meg is tudod rendelni, hogy legyen saját példányod is!

könyv mockup