Rezi vára mindössze tízpercnyi autóútra található Keszthelytől, és mind a romantikus történelmi hangulatért, mind a gyönyörű erdei környezetért, mind pedig a káprázatos kilátásért érdemes felkeresni. Mi is így tettünk, íme a beszámolónk.

img_20190628_165126.jpg

A Rezi vár megközelítése

Valójában ezt a kirándulást egyáltalán nem terveztük: hirtelen felindulásból látogattuk meg Rezi várát. Úgy történt, hogy elnéztük a keszthelyi Festetics kastély nyitva tartását, amit egy esős nyári napon esőprogramnak találtunk ki, és gondoltuk, nézzünk szét a környéken addig, amíg ki nem nyit. Így aztán autóba ültünk, és amikor egyszercsak ki volt írva, hogy Rezi jobbra, felkiáltottam: ott van egy vár, ahol élt egykoron egy Klára nevű várkisasszony! Tekintve, hogy engem is Klárának hívnak, a gyerekek teljesen belelkesültek, ami hamar ráragadt apjukra is, így egy éles jobb kanyarral elindultunk Rezi felé.

img_20190628_171303.jpg

Ott egyébként szuperül ki van táblázva a vár, el sem lehet téveszteni. Az autóút utolsó öt kilométere azonban földút, esős időben csak akkor vágjunk neki, ha összkerék meghajtású az autónk. A parkolónak kinevezett tisztáson leraktuk az autót, és a rendületlenül zuhogó eső ellenére gyalog indultunk tovább. Az erdei ösvény elég meredek, és bevallom, nekünk jóval többnek tűnt, mint a kiírás szerinti 300 méter. Viszont annál vadregényesebb.

img_20190628_162520.jpg

Végül aztán mégis csak megérkeztünk célunkhoz, ami egy nagy tisztással indult. A párától, hatalmas fáktól, esőtől teljesen olyan érzésünk volt, mintha egy mesébe csöppentünk volna, szinte vártuk, hogy megszólaljanak a fák. Vagy entek. Ez a tisztás korábban huszárvárként vagyis elővárként funkcionált, most pedig pihenőként: gyönyörűen ki van építve, a faóriások között asztalok, fedett pihenők, tűzrakóhely, szemetes, minden megtalálható, ami egy kellemes piknikhez szükséges.

img_20190628_165357.jpgRezi vára

Ha aztán továbbhaladunk, egyszercsak megpillantjuk a várat. Elsőnek egy fedett részhez értünk, ahol rögtön utána is tudtunk olvasni (merthogy így legalább nem ázik a telefon, míg Google barátunkat faggatjuk a vár történetéről). A XIII. században épült a vár, voltak urai a Lackfiak, Pethők, a királyi kamara, harcolt itt Kinizsi is a Fekete sereggel, végvárként is funkcionált, de nagy harci jelentősége sosem volt. És bár a törökök sosem vették be, mégis inkább lerombolták a magyarok, mert a Pethő családnak egyszerűen nem volt pénze a fenntartására, így már romvárként került a Festetics család tulajdonába.

1945 után természetesen ezt is államosították, 56-ban egyetemisták gyülekeztek itt, majd 2000-ben történt újabb jelentős fordulat a vár életében, amikor elkezdődött a régészeti feltárás és restaurálás. Ennek jegyében kapott például a valaha két toronnyal őrzött bejáró fedelet.

img_20190628_155301.jpg

Bevallom, annyira nem vagyok nagy történelem-rajongó, hogy különösebben érdekeljen az épületszárnyak, tornyok, várárkok építésének és hozzáépítésének hiteles története, ezért ezt ne is várjátok tőlem. 🙂 Ehhez ezt a blogot ajánlom. Én inkább szeretem magamba szívni a vár hangulatát, felidézni milyen lehetett itt várkisasszonynak lenni, s epedve nézni a lovagokat a lent kanyargó úton, vagy végvári vitézként lesni a törököt.

img_20190628_165214.jpg

A panoráma

Itt hímezhette kelengyéjét a várkisasszony, miközben belátta a fél Balaton-felvidéket. Ahogy mi is most. A zalaszántói sztúpától a Szent-György hegyig. Már amikor épp olyan konstellációban voltak a felhők, hogy bármit is látni lehetett. Az eligazító táblák viszont sokat segítenek a közelben és távolban látható települések beazonosításában. Valószínűleg napfényes időben elég messzire el lehet látni, ugyanis a táblákon szerepel például Eger és Isztambul. Vagy csak optimisták voltak a táblakészítők. És a török idők rajongói. 🙂

img_20190628_165318.jpg

Ahogy bolyongunk a falak között, lakótoronytól (vagy legalábbis a helyétől) a bejáratig, a hosszan elnyúló keleti falban még mindig látjuk a gerendáknak a lyukakat, melyek egykoron a gyilokjárókat tartották.

img_20190628_165249.jpg

Legenda a várról

Ahogy említettem, azért mentünk a várhoz, mert élt ott egy Klára nevű várkisasszony, gondolom, most erre a legendára vártok. Hát várhattok! Az emlékezetem ugyanis alaposan megtréfált. 🙂 Pethő Klára ugyanis a szomszédos Tátika várában élt, és Csobánc ura, Rezi Sándor szeretett bele. Hát ilyen az emberi emlékezet! Inkább egy másikat mesélek el. Ez pedig arról szól, hogy miért fogyott el a Pethők pénze.

Mit érdemes még megnézni a környéken?

Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook  vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhozegyütt töltött időhözmeséléshez és úgy általánosságban a balatoni hangulathoz, életérzéshez.