A balatonedericsi Csodabogyós barlang
Korábban jártunk már a budapesti Mátyás-barlangban felfedező túrán, és a gyerekeknek olyan nagy élmény volt a bukósisakos, overallos csúszás-mászás, hogy elhatároztuk, felkeressük a balatonedericsi Csodabogyós barlangot is, ahol hasonló túrákat szerveznek a mélybe.
Egy szép napos őszi szombat délelőtt vágtunk neki a túrának (amihez előzetes bejelentkezés és legalább 10 éves kor szükséges), ami azért volt szerencsés, mert bár a barlangi hőfok és páratartalom állandó (9-10 fok), de egy kb. 40 perces sétával lehet csak a parkolóból megközelíteni a barlangot.
A parkolóban tehát letettük az autót, és miután megkaptuk a szükséges tájékoztatásokat, aláírtuk a szükséges papírokat, felpróbálhattuk az overallokat. Ezek nagyon menő piros-fekete darabok, mint négy autóversenyző a boxban, úgy festett benne kis családunk. Utána mindenki eldöntheti, hogy magán hagyja az overallt, vagy anélkül megy tovább. Mi inkábba vállunkra vetettük, és bizony ez jó döntés volt, mert igencsak izzasztó volt az út.
A Pele apó tanösvény és a szúrós csodabogyó
Utunk a barlanghoz a Pele apó tanösvényen vezetett, és bár a táblák sok információt tartalmaztak a környékről, mi mégis inkább vezetőinkre hagyatkoztunk, akik sokkal élvezetesebb stílusban mondták el ugyanezeket (és még többet).
Megtudtuk például, hogy a szúrós csodabogyó, amiről a barlang a nevét kapta, egy mediterrán növény. Bogyója erősen hashajtó, ezért nem ehető, levelei nincsenek, vagyis vannak, de amit messziről annak gondolunk, azok valójában a szárai. Felhasználása viszont rendkívül sokoldalú, aranyértől kozmetikai bőrproblémák kezeléséig sok dologra jó.
A tanösvény számos egyéb izgalmat rejtegetett, például ezeket a szépséges álganajtúró bogarakat. Csinik, nem?
A barlang
Amikor végre megérkeztünk a barlanghoz, rövid szünetet tartottunk, ahol ismét mindenféle érdekességet megtudtunk a barlangról. Például azt is, hogy a bejáraton levő felirat arról tanúskodik, hogy 1998-ban készült el a jelenlegi barlangbejárat. Sajnos előtte több rongáló is járt a barlangban, akik a cseppköveket letörték és elvitték. Azóta viszont csak a Balaton-felvidéki Nemzeti Park engedélyével lehet bemenni.
De menjünk is be! Irány a mélység!
A barlang maga a 7. legnagyobb és 7. legmélyebb barlang Magyarországon, összesen 6,5 km hosszúak a járatok és 150 méter mély. Ezek a számok azonban folyamatosan változnak, ugyanis jelenleg is gőzerővel zajlik a feltárás. A barlang bejáratánál lévő táblán pl. még csak 5 km szerepel. Amúgy eléggé szövevényes, labirintus-szerű, egy utolsó szám ennek illusztrálására, aztán ígérem, hagyom a számokat: a majdnem 7 km hosszú járatok egy mindössze kb. 300 méternyi sugarú körben helyezkednek el.
Ebből egyébként az alaptúrán összesen 400 méternyit járunk be (puff neki, mégiscsak még egy szám :-)). Azért így is kalandos ám!
A barlang tektonikus keletkezésű, vagyis a vulkáni működés során létrejövő tektonikus mozgások hozták létre. Ezek a hatalmas erők most is érezhetőek: a barlangban van egy csomó álpadló, vagyis egy gigantikus kő beszorul, és ennek tetején sétálgatunk. Azt hisszük, egy stabil sziklapadló, egészen odáig, amíg egy létrán alá nem ereszkedünk, és meg nem csodáljuk alulról. Uhhhh, elég félelmetes belegondolni, hogy végül is bármikor tovább mozdulhat, de azért ezek a sziklák elég régóta ott vannak már. Ezzel nyugtatgattuk magunkat.
A túra során számos helyen csúsztunk, létrákon másztunk, bepréseltük magunkat résekbe. Itt mondjuk a gyerekek előnyben voltak. És a karcsúak. 🙂 Az egyik legizgalmasabb a Szülőcsatorna nevű átjáró volt. Az alakja – hát ezt mindenki el tudja képzelni. Sajnos itt a túlélésre hajtottam, nem fotóztam le. 🙂
A nevek egyébként igencsak beszédesek, a Meseország és a Függőkert nevek például remekül kifejezik azt a mesés világot, ami váratlanul elénk tárul: a cseppköveket.
A barlangászok aranyos történetet is költöttek egy-egy cseppkőhöz. Például egy kisegérhez, aki a Hegyek Királynőjének répakészletét dézsmálta meg. Amúgy azt nem tudom, egér lakik-e barlangban, más állatok viszont igen.
A barlang állatvilága
A barlang állatvilága fokozottan védett, ezért külön fel lettünk szólítva, hogy bármilyen nagy is a kísértés, a szúnyogokat legyünk szívesek nem lecsapni. 🙂 Hiszen akkor ez a cuki patkósorrú denevér ugyan mit enne?
Vagy ez a pók. Azért a barlang kopársága ellenére úgy tűnik, van mit enni. Ez a pók nem tűnik valami soványnak és szomorúnak.
Vannak aztán egészen különleges tagjai az élővilágnak, mint ez a kis férgecske, amiről azt feltételezték, hogy csak a balatonfüredi Lóczy barlangban van, de aztán kiderült, hogy itt is van. Élesszemű kisfiam egyből észrevette. Mellette egy penészlepte denevérürüléket látunk. Ahhoz képest, hogy mi, egész csinos, nem?
Ahogy említettem, mindössze 400 métert tettünk meg a barlangban, mégis majdnem két óráig tartott túránk. Egészen különös világ egy ilyen barlang, egészen különös emberek a barlangászok, emiatt egészen különös két órában volt részünk. Csúszás-mászás, sötétség és fejlámpáink imbolygó fénye, a felfedezésért rajongó, a természet iránt elkötelezett (már-már megszállott) emberek, vicces és sajnos drámai történetek – azt gondolom, hogy akinek egészségi állapota lehetővé teszi, annak kötelező élmény a balatonedericsi Csodabogyós barlang!
Hasznos tudnivalók:
Bejelentkezni a túrákra a barlang honlapján lehet, és tekintettel a pandémiára, maszkunkat se hagyjuk otthon! A gps-t erős kritikával használjuk, amennyiben a Googlemaps az Afrika Múzeum melletti emelkedőre irányítana, majd egy gyiklos földútra, ne hallgassunk rá, ugyanis a parkoló aszfaltúton is megközelíthető. 🙂
Mit érdemes még a környéken felfedezni?
Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez és úgy általánosságban a balatoni hangulathoz, életérzéshez.