Rajongunk az Agatha Christie filmekért. És rögtön Miss Marple jutott eszünkbe, amikor meghallottuk, hogy angol levendulaszüret lesz kedvenc levendulásunkban Kőröshegyen. Mitől angol levendula? Íme a megoldás fotókkal!
Tavalyi levendulaszörp-alapanyagunkat június elején szereztük be Kőröshegyen, amikor a közönséges levendula virágzik. Idén megcsúsztunk a programmal, és kicsit aggódtam is, hogy lesz így háziszörpünk, amikor olvastam a Kőröshegyi Levendulás oldalán, hogy a később virágzó angol levendulaszüret még csak most indul. Juhuhuhuúúú! Mi is indultunk. 🙂
Balatonföldvárról lehet megközelíteni a Kőröshegyi Levendulást, az utolsó szakasz földút, aminthogy a parkoló is egy füves területen van, így esős időben neccesebb a látogatás (mi azért teszteltük azt is, és túléltük a tavaszi nárcisz- és tulipánszüret idején:-)). Az eligazító táblák alapján pedig könnyen megtalálunk mindent, amire kíváncsiak vagyunk.
Mi előre készültünk metszőollókkal, de bérelni is lehet, és különböző méretű aratózsákok közül lehet választani. Ha nem akarunk aratni, akkor jelenleg 1000 Ft a belépődíj, de gyerekeknek ingyenes, sőt, mi legnagyobb meglepetésünkre még egy cuki plüsskutyát is kaptunk mágneses tappancsokkal, így azóta hűtőnk hűséges őrzője az eb.
Az eligazítás után aztán elindult a szüret és a séta. Imádom a levendula illatát, ezért nekem szüret nélkül is nagy élmény Kőröshegy. Sétálni a levendulasorok között, csodálni a Balaton vitorlásokkal telepöttyözött látványát, mi kell ennél több?
Na de mitől angol a levendula? Hát őszintén szólva, ahogy kutatgattam, azt tudtam meg, hogy az angol levendula csak hazánkban angol, Amerikában a nálunk franciának vagy közönségesnek hívott az angol. 🙂 Egyébként ez egy hibrid fajta, de nem fárasztok senkit az eredetével, a lényeg, hogy Kőröshegyen egy világoslila színű verzióval találkoztunk, ezért a tavalyi élénklila képeinket most egészen más árnyalatúak követték. Kicsit halványabb, kicsit visszafogottabb – ilyen az igazi angol elegancia.
És még ló is volt, így akár Mark Darcy kastélyudvarán is képzelhetjük magunkat.
A hatalmas mennyiségű virág természetesen bőven vonzza az ízeltlábúakat, amikről kicsit türelmesebb látogatók festői fotókat készíthetnek. Hát mi most nem voltunk nagyon türelmesek a negyven fokban, de azért egy pillangót sikerült lencsevégre kapni.
Férjemnek mondjuk a levendulasoroknál nagyobb élményt nyújtottak a levendulasörök. 🙂 De kipróbálhatjuk a levendulás rozéfröccsöt és a levendulaszörpöt is.
Amúgy is jól esik a szüret után megpihenni az árnyas fák között. Különösen, ha akkora a forróság, mint a mi látogatásunk idején. Akkor egyébként még hangulatos élőzene is volt, szappanfőzésre is lehetett volna jelentkezni, meg hát persze lovaglásra is.
Miközben sétáltunk a levendulásban, azért időnként megfordult a fejünkben, hogy mikor fogunk már végre Miss Marple-val találkozni. A bejárati kőkerítések, a szépen gondozott levendulamezők pontosan azt a hangulatot árasztották magukból, amit kedvenc filmjeink is. Ennek a fának a tövében például pompásan mutatott volna egy elhagyott kalap. Hmmm, első nyom. 🙂
Persze lehet, hogy csak nekünk túl nagy a fantáziánk és a lelkesedésünk a rejtélyek és krimik iránt. Mások inkább Provance-ban vagy Tihanyban képzelik magukat. Vagy egész egyszerűen csak Kőröshegyen. Ezen a varázslatos hangulatú, déli parti gazdaságban…
Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez és úgy általánosságban a balatoni hangulathoz, életérzéshez.