A veszprémi Gizella-kápolna mondája

A veszprémi Gizella-kápolna épületéhez szép monda kötődik, mai mesémből ezt ismerhetitek meg.

veszprém meredek

Gizella királyné nagyot sóhajtott. Bár tudta, hogy a veszprémi vár biztonságos, a sziklák magasában nehezen megközelíthető, mégis félelem szorította össze a szívét. Ura a távolban járt, és így kétszeresen is aggódott. Saját várnépéért és a királyért, kit oly régen látott már.

A feszületre, mit kezében tartott, ráhulltak könnyei.

– Mikor lesz béke ebben az országban? Mikor leszünk biztonságban? Mikor lesz e most született birodalom olyan, mint atyámé? Krisztus követője, hithű urakkal, kikre mindig számíthat a király?

Majd az ékkövekkel kirakott arany feszületre nézett, és forrón imádkozott, hogy a pogányok, kik körbevették a várat, elmeneküljenek, ha meglátják, hogy a királyné ura nélkül sem védtelen. A feszületre hajtotta fejét, s a hideg fém lehűtötte forró homlokát. Az ország legvitézebb harcosai és saját bajor lovagjai fegyvereire is támaszkodhatott. István nem hagyta királynéját egyedül. Ráadásul tegnap titkos futár is érkezett, aki átlopakodott a pogányok ostromgyűrűjén, és hírt hozott, hogy a király maga is hamarosan Gizella segítségére siet.

Imáit hirtelen kiáltozás zavarta meg, felpattant, s abban a pillanatban egy apród szaladt be.

– A király…! – kiáltotta a futástól elfulladó hangon.

Gizella felsikoltott.

– István!

– Közeledik, de üldözik őt!

A királyné kifutott az épületből, s látta, hogy ura egyedül közeledik lován, mögötte pedig egy egész pogány csapat vágtatott. A király átvágtatott a Séden, majd megtorpant, keresve az ösvényt, ahol felkapaszkodhat a meredek hegyoldalon. A királyné a magasból látta, s próbálta mutatni, merre kellene mennie, de ura nem vette őt észre.

– István, István! – kiáltotta, ám a pogányok ordítása elnyomta hangját.

– Uram, segíts! – fohászkodott Gizella, s a magasba tartotta a feszületet.

Abban a pillanatban a felhők közül előbukkant a nap, s ahogy rásütött a keresztre, az arany feszület a szikrázó ékkövekkel ragyogni kezdett. A pogányok megtorpantak, s ijedten mutogattak a sziklák tetején álló fehér ruhás nőalakra, kezében a szikrázó kereszttel. István is észrevette feleségét, s Gizella mutogatni kezdte neki az utat. A király lovával elkezdett felkapaszkodni a meredélyen.

A pogányok azonban első ijedelmük után magukhoz tértek, s követni kezdték őt. István pedig, mialatt fél szemmel felesége útmutatását követve irányította lovát, egymás után maga mögé hajította értékeit. Először erszényét dobta el, mire pár üldözője el is maradt, összeveszve a kincsen. Ezután aranyláncát, majd értékes palástját vetette le, s a hatás bizony nem maradt el: a pogányok egymással marakodva vetették rá magukat, s végül alig pár vitéz maradt csak, ki tovább üldözte őt. István ekkor míves tőrjét hajította el, de mire aranygyűrűjét lehúzta volna, a várvédők nyilai elérték a pogányokat, s azok átkozódva megtorpantak.

István boldogan ölelte magához Gizellát, ki örömkönnyeivel áztatta ura ruháját.

A csodálatos megmenekülés emlékére pedig a királyi pár kápolnát építettetett arra a helyre, ahonnan Gizella a feszülettel mutatta urának a megmenekülés útját. Ez a veszprémi Gizella-kápolna.

A szép népmondával szemben a veszprémi Gizella-kápolna csak a XIII. században épült.

Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook  vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhozegyütt töltött időhözmeséléshez és megnézheted fotóimat is.  

Vagy olvass bele mesekönyvembe, amiben két balatoni tündérke egy régi legenda nyomába ered, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése.  Itt meg is tudod rendelni, hogy legyen saját példányod is!

könyv mockup