A Szent György-hegyen van egy titokzatos barlang, a Sárkánylik, mely jeges lehelletével számos mondát ihletett meg. Mai mesénkben azonban egy sárkánynál is rettenetesebb szörnnyel ismerkedhetünk meg.
Piroska zokogva szaladt be Gyurkáék portájára. Gyurka édesanyja, ki igen szerette egyetlen fia jövendőbelijét, csodálkozva csapta le a teknőt, csoda, hogy össze nem törte a benne levő cserépedényeket:
- Mi a baj, lelkem, Piroskám?
- Engem küldenek a sárkányhoz! – mondta a leány.
- Jaj, jaj – most már az ő szemeiből is patakzottak a könnyek.
Hiszen tudta, fia mennyire bele van bolondulva ebbe a leányba. De nem is csodálta! Piroska nemcsak takaros és dolgos volt, de arany szívéről legendák keltek a faluban. És ennek a leánynak kell most életét adnia a faluért? Az asszony megborzongott. Piroska lesz immár a hetedik leány…
Tavaly nyáron kezdődött. Egy vörös olasz barát jelent meg a faluban, és érdeklődött, hogy vannak-e remeték a környéken. Nemrégiben halt meg az öreg hegyi remete, megmutatták neki hajlékát fent a hegyen. Tetszett a vörös barátnak a régi kolostor romos épülete, meg is telepedett ott. Időről időre átkelt ladikjával a mocsáron, és megjelent a faluban koldulni.
Nem sokkal később aztán szörnyű dolgok kezdődtek. Először az apróbb állatok kezdtek eltünedezni. Itt egy tyúk, ott egy kövér lúd. Aztán jöttek a nagyobbak, kecskék, bárányok. S legtöbbször az ólnál, karámnál rettenetes karmolásnyomokat találtak. Olyanokat, amikhez hasonlót sem láttak a környéken. Itt-ott tűznyomokat is találtak.
Egy napon remegve tért be a faluba a vörös barát.
- Megtaláltam, megtaláltam a bűnöst! Egy rettenetes sárkány telepedett le a hegy egyik barlangjában! Azt mondta, már nem elég neki a bárány és a kecske. Leányt kíván a beste! Azt üzente, küldjetek minden hónapban egy szűzleányt, különben úgy felperzseli a falut, hogy nyoma sem marad!
Lett nagy sírás-rívás a faluban, de nem akartak pusztulni, hát elküldték a leányt a vörös baráttal. Kisasszony havában ment az első, s íme, most lesz a hetedik. Piroska.
Asszony és leány egymásra borulva zokogtak, míg meg nem jelent Gyurka. Arca lángolt, amikor meghallotta, mi történt.
- Piroska, nem fogsz meghalni! Levágom én, akárhány feje is legyen annak a szörnyetegnek!
- Ne tedd, fiam, ne tedd! – kesergett az anya. – Téged is elveszítsen a falu, nemcsak Piroskát?
Gyurkát azonban nem lehetett visszatartani. Dédapja régi húsvágó bárdját jól megélezte, s amikor a vörös barát megjelent a leányért, lopva követte, hogy a sárkány gyanút ne fogjon.
A vörös barát először a saját hajlékába vitte a minden ízében remegő, halálra vált leányt. Gyurka látta a fák között rejtőzve, hogy leültette, s valami forró italt adott neki. A leány lassan megnyugodott. Talán a nyugtató füvektől, mik az italban lehettek, vagy a barát gyorsan pergő talján szavaitól, Gyurka nem tudta, de hálás volt, hogy Piroska máris sokkal békésebb volt. Arca kipirult, szeme gyönyörűen csillogott, barna haja ragyogott a tűz fényében. A fiú szerelmesen dobogó szívvel nézte.
S akkor a barát levette a kendőjét. Majd megoldotta köténye szalagját. Amikor ingje zsinórja következett, Gyurka megdöbbent. Miért teszi ezt?
A barát végigsimított a leány haján, hátán, ki némán tűrte, arcára furcsa kábulat ült. Hanem amikor a szerzetes keze a keble felé nyúlt, Gyurka nem bírta tovább, berontott a szobába.
- Ne merd még egyszer megérinteni azt a leányt szennyes kezeiddel!
A vörös barát meglepődött, de villámgyors mozdulattal szalmazsákja mellől egy régi kardot előrántva Gyurkát a földre teperte. Rozsdás pengéjét a fiú nyakához szegezve rekedt hangon felkacagott:
- Csak nem a te választottad ez a leány? – majd választ sem várva folytatta – Bizony meg fogom érinteni, és nem csak érinteni fogom… Tudd meg, hogy nincs itt semmiféle sárkány! Olyan könnyű volt… Egy kis karmolásnyom itt, egy kis tűznyom ott, és ostoba falubelijeid máris elhitték a mesét…S minden hónapban hoztak nekem egy leányt. Érintetlent, tisztát, gyönyörűt… Sajnáltam megölni őket miután kedvem töltöttem velük, hiszen olyan szépek voltak… De meg kellett tennem, hogy ne fogjatok gyanút – egészen közel hajolt a fiú arcához, s kárörvendve nevetett. – S íme itt a hetedik. Talán ő a legszebb. Jó ízlésed van, fiú! Megígérem, hogy a sírban együtt lesztek…
Ebben a pillanatban a barát meglepődve megfordult. Piroska támadt rá egy késsel, de bizony a kábult leány gyönge szúrása éppen csak karcolta a barát bőrét a nyakán.
Ez azonban elég volt ahhoz, hogy Gyurka kiszabadítsa magát a barát szorításából, s fejszéjét a barátra emelje.
- Levágom én, akárhány feje is legyen annak a szörnyetegnek! – mormolta a fiú.
A szerelem, a düh, a harag olyan erőt adott neki, hogy egyetlen csapással levágta a szerzetes fejét.
A szörnyetegnek, ki sárkánynál is rettenetesebb, így lett vége. A hálás falubeliek pedig Gyurkáról és annak védőszentjéről nevezték el a hegyet, mely máig is a Szent György-hegy nevet viseli.
Forrás: Hellovidék
További balatoni mesék
Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez és megnézheted fotóimat is.
Vagy olvass bele valamelyik könyvembe, a balatoni mondákat és legendákat összegyűjtő Csodák tavába, vagy az apróbbaknak szóló meseregényembe, amiben két balatoni tündérke egy régi legenda nyomába ered, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése. Itt meg is tudod rendelni, hogy legyen saját példányod is!
Mindig kiváncsi voltam miért hívják Szent György-hegynek.
Most már tudom. 🙂
Kedves János! Több sárkányos történet is van, talán ez indokolja leginkább a Szent György nevet: https://minavidi.hu/szent-gyorgy-es-a-sarkany-a-balatonnal/