Somogy megye legmagasabb csúcsát másztuk meg. Ám ez senkit ne tévesszen meg: sem oxigénpalack nem kellett, sem sherpa, ugyanis Somogy megye legmagasabb csúcsa mindössze 316 méter magas. Ezért inkább a meleggel küzdöttünk, mintsem a a szintkülönbséggel. De gyönyörű kilátásban így is volt részünk.

Az Alman-tető megközelítése

A csúcs megközelítése több irányból is lehetséges, például a Kereki várból, de mi most Balatonföldvárról indulva a Szólád felőli utat választottuk, mert vendégeinknek meg akartuk mutatni a Nezde-hegyen található szoborparkot.

Szóládon a Vadvirág utca sarkán parkoltuk le autónkat egy kis parkolóban, majd a piros háromszög jelzésen indultunk el.

Hamarosan elértünk a híres, löszfalba vájt pincékhez. Ezekből száznál is több van a faluban, és eredetileg rejtekhelynek építették, de a télen-nyáron állandó 15 fokos hőmérséklet tökéletessé teszi a bor tárolására. Európa Díjat és Henry Ford díjat is nyert már ez a pincesor.

A Szkíta Golgota

Némi túrázás után elhagyva Nezde települését eljutunk egy festői szelídgesztenyafához és az alatta kialakított pihenőhöz.

Érdemes itt kicsit kifújni magunkat, és gyönyörködni kicsit a látványban. Már itt káprázatos.

Innen már csak egy ugrás a Szkíta Golgotának is nevezett szoborpark, amit a Nezde-hegyen alakítottak ki. Miért pont itt? Nos, a legenda szerint Koppány testét nem négyelték fel, vagyis nem az ő testét négyelték fel, ugyanis bajtársai kicserélték őt egy közvitézre. A nagy vezért pedig a Nezde-hegyen helyezték örök nyugalomra, erről szól egy régi dal: „Nezde-hegyen szól a furulya. Erdő felett Koppány lelke száll, aki eljön, itt elbűvölten áll.”

A hely állítólag gyógyító erejű, internetes források szerint a környéken lakók régen is tudták ezt, ezért talicskában hordták ide az öregeket gyógyulásért, és a teheneket sem lehetett könnyen elkergetni innen, annyira szerették kisugárzását.

Mindezt a varázslatos hangulatot koronázza meg és teszi felejthetetlenné a Dr. Baksafalvi Soós László által megvalósított szoborpark.

Sajnos az egykor gyönyörű szobrok erősen megkoptak, darabok törtek le belőlük, sőt az egyik le is dőlt. De így is fantasztikus a hangulat és a látvány.

Az Alman-tető

A szoborpark tetejétől már nincs messze úticélunk vége, amihez az elágazásnál jobbra kell indulni a piros jelen. Előtte azonban még vár ránk egy újabb pihenő és egy kilátó. Érdemes itt körülnézni, hiszen magán a csúcson fák vesznek majd minket körbe.

Még egy kis séta, közben zavarbaejtő táblákkal (ami egyébként az egész útra jellemző, ezért célszerű jól felkészülten, vagy térképpel, vagy telefonunkon elmentett túraútvonallal indulni), és már meg is érkeztünk úticélunkhoz, amit egy szép kopjafa jelöl.

Innen aztán több útvonalon is visszajuthatunk célunkhoz, mi a rekkenő hőség miatt ugyanott mentünk vissza, ahol jöttünk: a legrövidebben. Így újra áthaladtunk a szép ligeteken, búzamezők, szőlők mellett, és igen nagyra értékeltük a pincesoroknál található csapot. 🙂

A túra így összesen 14 kilométer sem volt, gyönyörű tájakon, de a nagy meleg miatt nekünk pont elég volt. 🙂

Mit érdemes még az Alman-tető környéken felfedezni?

Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook  vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhozegyütt töltött időhözmeséléshez és megnézheted fotóimat is.  

Vagy olvass bele valamelyik könyvembe, a balatoni mondákat és legendákat összegyűjtő Csodák tavába, vagy az apróbbaknak szóló meseregényembe, amiben két balatoni tündérke egy régi legenda nyomába ered, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése.  Itt meg is tudod rendelni, hogy legyen saját példányod is!