Egy hűvös, de napsütéses őszi napon indultunk útra, hogy felfedezzük a kápolnapusztai bivalyrezervátumot. Minthogy családunk igencsak koránkelő, és a rezervátum még nincs nyitva hajnalok hajnalán, ezért elsőként a Kis-Balaton élővilágát bemutató Kányavár-szigetet látogattunk meg, majd a rezervátum felé vettünk utunkat.
A vízibivaly már az avarok óta társa az embernek a Kárpát-medencében, de természetesen ez is a kihalás szélére került. A Balatontól mindössze félórányi autóútra található kápolnapusztai bivalyrezervátum azonban kiemelkedő szerepet játszik a fajta fenntartásában, génmegőrzésben: mára a kezdeti tizenhatból már kétszázra növekedett a számuk, a teljes magyar bivalypopuláció harmadát itt találjuk. Évente hatvannál több borjú is születik itt! Ebből egyet, Kevint, mi is megcsodálhattunk.
A bivalyt egyébként elsősorban igavonóként hasznosították, jóval erősebb lévén a szarvasmarhánál, de teje sem megvetendő. Ki ne emlékezne a bivalymozarella jellegzetes ízére, aki kóstolta már?
Na, de most már térjünk rá a látogatásra! A fogadóépületben egy dioráma, kitömött állatok, számítógép mutatja be a környék állatvilágát.
Ha innen sikerül gyermekeinket elvonszolni, jöhet a tanösvény! Határozott léptekkel vonzzuk el gyerekeinket az állatsimogatótól (erre ráérünk később is), és induljunk el a tanösvényen! Itt fatáblákon tudunk meg mindenféle alapismereteket és érdekességeket a bivalyokról. És persze megcsodálhatjuk a bivalyokat. Mi sajnos nem voltunk túl szerencsések, eléggé messze voltak, és sajnos lekéstük a lovaskocsit, amin plusz díj ellenében közelebb visznek hozzájuk. Így csak a távcsővel tudtuk megcsodálni ezeket a fenséges monstrumokat. Télen egyébként az istállóban és a környező karámokban testközelibb élményben lehet részünk, akkor viszont elvesztjük a természetes élményt, ahogy lustán legelésznek egy mamabivaly jócskán eltávolodva borjával a többiektől. Ha meg nyáron érkezünk, nagy eséllyel láthatjuk őket dagonyázva, ugyanis gyér szőrzetük miatt főként ezzel gondoskodnak az élősködők távoltartásáról.
A tanösvény mentén villanypásztor gondoskodik a turisták biztonságáról. Ugyanez a villanypásztor gondoskodik a bivalyok biztonságáról is a kamera mögé bújt, figyelmetlen bloggerek távoltartásával is. Mert megrázó élmény találkozni a villanypásztorral. 🙂 De egyszerűen muszáj folyamatosan fényképezni, mert hol egy zöld erdőben legelésző hófehér paripát látunk (komolyan csak a szarv hiányzott a fejéről, hogy egy csillámporos, unikornisos mesében találjuk magunkat), hol egy kilátó, egy romantikus gémeskút, kitúrt, kusza gyökérzetű fák nyűgözik le a látogatót.
A rezervátum igazi fotósparadicsom. Egy rakat festői képet lehet készíteni, ha feltöltött fényképezőgéppel érkezünk telefon helyett. Mi nem így tettünk, így sok minden nem látszik a fotókon, de a táj hangulatát talán visszaadja. Igaz, nekem a bivalyokkal telepöttyözött mezőket látva nem lobogó gatyájú, nagybajuszos, ostort cserdítő magyar pásztorok jutottak eszembe. Helyette valahogy indiánregényeim bölénycsordái, a végtelen prérik, Csingacsguk és Winnetou jelentek meg képzeletemben. Szinte vártam, hogy belovagoljon egy sziú indiáncsapat tomahawkjaikkal musztángjaikon. Akárkinek, akármi is jelenik meg, egyszerűen varázslatos hangulatú a környék!
A bivalyokon kívül más állatokkal is találkozhatunk. Egyrészt állítólag a rengeteg ürgelyukban a szerencsések ürgéket is megfigyelhetnek, a löszfalakban pedig gyurgyalagok fészkelnek. Másrészt ott van az állatsimogató, harmadrészt mi találkoztunk egy kiskecskével az állatsimogató mellett. Ez aztán olyan szinten lenyűgözte a gyerekeket, hogy bloggerünk nyugodtan vissza tudott menni és még vagy fél óráig nézegetni a bivalyokat. 🙂
Összességében nagyszerű kirándulást jelent a bivalyrezervátum, el is határoztuk, hogy legközelebb felülünk a lovaskocsira is, hogy közelebbről csodálhassuk meg a bivalyokat. Sőt a fényképezőgépet is fel fogjuk tölteni a kirándulás előtt. 😉 Mindenkinek szívből ajánljuk, hiszen az élményen túl a belépőjegy megváltásával hozzájárulunk ennek a gyönyörű állatnak a fennmaradásában is!
Induljunk hát útra Kápolnapusztára és pattanjunk fel a vízibivalyok hátára! 😉
Mit érdemes még megnézni a környéken?
Balatonfenyves és a Berek
- Balatonfenyvesi kisvasút
- Berek-túrák Balatonfenyvesen
- Imremajor – Két kakas gasztro- és kézműves piac
- Nagyberek
A nyugati medence vége
- Csillagvár – a romantikus történelem a Balaton csücskében
- Kányavár-sziget – tanösvény a Kis-Balatonon
- Kápolnapusztai bivalyrezervátum
- Buddhista csend Balatonkeresztúron
- A balatonberényi Csicsergő-sziget
Keszthely és környéke
- A keszthelyi Festetics kastély (hamarosan)
- Fenékpuszta (Keszthely)
- Kis Balaton: Fekete István Emlékhely a Diás-szigeten
Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez és úgy általánosságban a balatoni hangulathoz, életérzéshez.