A Bakony hazánk egyik legelvarázsoltabb, legtitokzatosabb helye: betyároknak búvóhelyet adó rengeteg, remetéknek békét és elvonulást biztosító barlangok, mohos sziklák, szurdokok, patakok, vízesések, tavak – megannyi felfedezni való csoda túrázóknak! Ha viszont korunk, lábunk, szívünk vagy az aprónép nem tesz lehetővé komolyabb kirándulásokat, keressük fel a Bakony esszenciáját, a bakonybéli Borostyán-kút környékét!
Bakonybél egy mindössze ezerkétszáz fős falu, de monostortól csillagdáig, szurdoktól tavacskáig minden megtalálható benne. Legszebb ékessége mégis talán a Borostyán-kút vagy más néven Szentkút. Vagy még esetleg Hármaskút.
A településről akár gyalog, akár autóval könnyen meg tudjuk közelíteni, mindössze egy kilométer. A parkolónál egy tábla fogadja a látogatót, melyből kiderül, ez a hely ősidők óta szent hely. Már a pogányok is áldozóhelyként használták, és ahogy megállunk a tónál, meg is értjük, miért.
Azonnal rabul ejt a hely varázsa. A hatalmas fák alatt megbúvó tavacska, a sötét vízben tükröződő bájos kápolna önmagában is festői, és valami egészen különleges kisugárzással vonzza a látogatót arra, hogy leüljön a padok egyikére, és magába szívja a hely hangulatát. És rögtön megértjük a két szentet, Gellértet és a bakonybéli monostort alapító Günthert, hogy miért választották ezt a helyet remeteségük helyszínének.
Ha aztán kinézelődtünk magunkat, sétára indulhatunk. A tavacskát három forrás táplálja, és kőmedencében gyűjtik a vizet. Benne lépőköveken tehetik próbára ügyességüket a gyerekek. A medence falán Gellért domborműve idézi fel azt a hét esztendőt, amit a szent a bakonybéli remeteségben töltött. Láthatjuk mellette a szarvasborjút és a farkast, akik mellé szegődtek, és egymással békében élve kísérték őt az erdőben.
Szent Gellértet ábrázolja a kápolna előtti szobor is. Ezúttal csak a szarvas bújik hozzá. A kőszobrot egy zirci szobrászművész, Opra Szabó István készítette. Gellért egyébként eredetileg a Szentföldre igyekezett, de a legenda szerint hajótörést szenvedett, majd látva a sok pogányt Magyarországon, úgy érezte, nem volt véletlen a hajótörés, és itt maradt. Szent István pedig felismerve páratlan tudását, műveltségét, fiának, Imrének nevelését bízta rá. Tekintve, hogy szerencsétlen sorsú királyfinkat is szentté avatták – Gellért jó mester lehetett. Amikor azonban Imre elérte a férfikort – 16 éves korában (elnézem ugrabugra kisfiamat, négy év múlva eléri a férfikort?! – muhaha) , és Gellért befejezettnek ítélte munkáját, hét éves remeteségbe vonult Bakonybélbe. Később István csanádi püspöknek nevezte ki, majd vértanúhalált halt – ugyebár a Gellérthegyen -, így többé nem tért vissza Bakonybélbe, emlékét azonban híven őrzik itt azóta is.
A kápolna bal oldalán titokzatos kis ösvény vezet a magasba. Hova tart? – a gyerekek lázas izgalommal robognak fölfelé (bevallom, néha kicsit meghaladva egy szent hely megengedett zajszintjét, dehát olyan izgiiiiii).
A lépcső tetején Lourdes-i Mária szobor áll. Állítólag a kis bemélyedés egy befalazott sziklahasadékot rejt, ami nem más, mint a remeték egykori lakóhelye. Legalábbis a legendák szerint. A rejtélyesség-faktor és izgalom csak fokozódik. Hűha! 🙂
Érdemes kicsit elidőzni itt a fák között, felfedezni az ösvényeket, barangolni a mohos sziklák, kidőlt fák között, megmászni azokat. A hatalmas kövek – mint óriások játszótere – hevernek szerteszét, például a színpad körül. Liánok, borostyánok futják be a faóriásokat – végtelenül romantikussá és sejtelmessé varázsolva a helyet.
Ha viszont nem szeretünk sziklákon mászkálni, a kellemes sétautat is választhatjuk a hegy tetején álló kálváriához. A gyönyörű erdei úton a stációknak is különleges hangulata van.
Fent a hegyen a kálvária gyerekkorom Árpád-házi legendáit idézte fel, amiket édesanyám olvasott fel: a sűrű erdőben egy tisztáson látomása támad a hősnek (királynak, leendő királynak, vitézek), s később oda kápolnát emeltet. Ennek a helynek is kicsit ódon, kicsit romantikus, kicsit misztikus hangulata volt. Szinte várja az ember, hogy látomása támadjon.
Ha pedig visszatérünk a tóhoz, érdemes még elidőzni a partján. Ha késő délután felé járunk, a naplementét is megvárhatjuk, annál inkább átjár minket a szent hely varázsa.
Mindenkinek szívből ajánljuk ezt a mesebeli helyet! Amiben egyébként az a legszuperebb, hogy csak egy Bakonybél és a Bakony csodái közül, amik öt kilométeren belül fekszenek. De ez már egy következő blogbejegyzés témája! 😉
Mit érdemes még a Borostyán-kút környékén felfedezni?
- Séta a királynék városában: Veszprém
- Kolodko-szobrok Veszprémben
- A Veszprémi Állatkert
- Gyilkos-tó a Bakonyban
- Kerteskő-szurdok
- Cseszneki vár
- Zirci Apátság és Arborétum
- Sobri Jóska Kalandpark
Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez és megnézheted fotóimat is.
Vagy olvass bele mesekönyvembe, amiben két balatoni tündérke egy régi legenda nyomába ered, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése. Itt meg is tudod rendelni, hogy legyen saját példányod is!
