Balatonlelle állítólag már a magyarok Kárpát-medencébe költözésekor is rögtön népszerű lett, maga Lehel vezér is egyből beleszeretetett (ezt személyesen cseppet sem csodálom), állítólag itt volt az udvarhelye is. Sokan Lelle nevét is az ő nevéből eredeztetik. Mások szerint viszont a Lelle dallamos hangzása csakis egy leánytól eredhet, ezért más mesét költöttek hozzá.

Ismerjétek meg a Lelle név eredetét bemutató legendákat!

img_20190731_223347.jpg

1. Lehel vezér a Kishegyen

Első legendánkból megtudjuk, hogyan is került Lehel vezér a Balatonhoz. 

Réges-régen történt, amikor a magyarok elfoglalták a Kárpát-medencét, hogy a mai Balatonlelle vidékén élt egy rablóhorda. A Kishegy erdeiben táboroztak, és onnan törtek rá a szomszédos falvakra. Gyilkoltak, raboltak, fosztogattak, felgyújtották szegény parasztok házait.

Sokat szenvedtek a környékbeliek a rablóbandától, mígnem ez Árpád vezérünk fülébe nem jutott. Gondolkodott, töprengett, végül magához hívatta kedvenc vezérét, Lélt, vagy ahogy mások nevezik, Lehelt.

– Derék vezérem, Lél – szólt a fejedelem – Fülembe jutott, hogy a Balaton partján, Kishegyen él egy rettenetes rablóbanda. Menj oda embereiddel, s védd meg a szegény parasztokat a rablóktól!

Lélnek nem kellett kétszer mondani, megfújta híres kürtjét, s vitézeivel elvágtatott a Balaton partjára. Amikor megérkeztek, elámulva nézték a vidék szépségét. A tó csillogó vizét, a szelíd dombokat, szőlőket, ligeteket s a túlpart méltóságteljes hegyeit. De amikor egyre közelebb jutottak a Kishegyhez, látták a felgyújtott falvakat, holttesteket is, s szörnyű haragra gerjedtek.

Hamarosan rá is bukkantak a rablóbandára, de amikor azok látták, hogy nem botokkal felszerelt parasztokkal van dolguk, hanem fegyveres vitézekkel, rögtön meghátráltak, és bemenekültek az erdőbe. Mivel már esteledett, Lehel vitézei letáboroztak. Másnap a katonák keresni kezdték az erdőben a rablókat, de nem találták meg őket. Azok bizony jól ismerték már a környék minden dombját, erdeit, mocsarait, és sikerült elrejtőzniük Lél elől.

Egy hétig tartott a bújócska, mígnem végül Lél egyik vitéze rábukkant a rablóhorda titkos búvóhelyére. Rá is tört Lél serege a rablókra, s mind egy szálig levágták őket. A rablóvezért maga Lél ölte meg.

Ezen a helyen építették fel aztán a kishegyi kápolnát, s hálából a falusiak Lélről nevezték el településüket Balatonlellének.

img_20180829_222741.jpg

2. Lehel vezér leánya

A balatoni emberek szerint a balatoni emberek a legderekabbak. Nem véletlen, hogy Lehel vezér családjába is rögtön beházasítottak egy derék balatoni legényt. Lássuk, hogyan!

Réges régen, amikor a magyarok végre eljutottak a Kárpát-medencébe, Lehel vezér kicsiny csapatával felfedező útra indult. Ahogy mentek, mendegéltek, egyszer csak egy gyönyörű tóhoz értek. A vize zölden csillogott, szelíd habjai fehéren fodrozódtak, szemben kék hegyek sötétlettek.

Megtetszett Lehel vezérnek erősen a hely, s mivel nagy meleg volt, azt mondta katonáinak:
– Én most megmártózom ebben a tiszta vizű tóban.

Így is tett. Megmártózott a vízben, élvezte a hűs habokat, s megparancsolta katonáinak, hogy táborozzanak le. Felállították hát sátraikat, s az elkövetkező napokban ott is maradtak. Napközben Lehel vadászkürtje zengett a somogyi dombok között, hajtották a vadakat, estefelé pedig a tó partján üldögéltek, csodálták az aranyhidat a Balatonon, amit a lemenő nap festett a vízre.

Harmadnapon elértek a Kishegyhez. Ahogy körbenézett Lehel vezér a tájon, így szólt:

– Telepítsünk ide szőlőt, s ezeken a dús legelőkön legeltessünk állatokat!

Így is tettek. A Kishegyet teleültették szőlővel, hatalmas kecske- és juhnyájakat hoztak, s a környék megtelt élettel.

Lehel vezér elégedetten nézte a vidéket, jó lovával keresztül-kasul bejárt mindent, s tetszett neki erősen, amit látott.

Történt egyszer, hogy amikor visszatért a Kishegyre, meglátott egy pásztorfiút, aki ott legeltette a nyáját. Ahogy megpillantotta, rögtön látta rajta, hogy milyen derék legény, s bizony jó férje lenne lányának. Meg is szólította, s kérte, menjenek le együtt a Balaton partjára. A pásztorfiú úgy is tett, követte Lehel vezért, de útközben elejtett egy babszemet. Amikor pedig leértek a Balaton partjára, Lehel táborába, meglátták a vezér leányát. A pásztorfiú elámulva nézte tengerkék szemét, karcsú derekát, aranybarnán ragyogó haját. Menten beleszeretett. S mivel a leánynak is megtetszett a legény, csaptak rögtön hét országra szóló lakodalmat!

Ahogy pedig telt-múlt az idő, az elejtett babszemből olyan hatalmas fa lett, hogy öt gyerek sem tudja átkarolni. Ma is ott áll a kastély udvarában.

3. Lelle és Balaton

Most pedig lássuk, hogy ha nem Lehel vezértől ered Lelle neve, akkor honnan jöhetett!

Egyszer réges-régen élt a nagy tó partján egy juhász, akit Balatonnak hívtak. Nem volt sem szegény, sem gazdag, éppen annyi volt a nyája, hogy szépen megéldegéltek belőle. Jólelkű volt, barátságos, becsületes ember, és furfangos észjárásáért, okos beszédéért kedvelte mindenki a környéken. Ugyanígy szerették szépséges leányát, Lellét is. Egyedül nevelte szeme fényét, mert édesanyját a kislány születésekor elvesztették. Sokan jártak hozzájuk az apa jó szaváért, a leány ízletes juhsajtjaiért, s ők szívesen fogadtak ismerőst, ismeretlent egyaránt kicsit házikójukban.

Egyvalaki volt csak, aki nem szerette őket. Egy csúf banya élt a környéken, aki szívből gyűlölte őket. Irigyelte a leány szépségét és jóságát, a juhász boldogságát, s ezért hangos szóval megátkozta őket. Megijedt a juhász, és felkereste a vidék összes varázslóját, jósát, de az átkot senki sem tudta levenni róluk.

Történt egyszer egy szép, napsütéses nyári napon, hogy Lelle is elkísérte apját a legelőre. Tehette, hiszen nem volt már dolga, a ház ragyogott a tisztaságtól, a rocskák, edények fényesre súrolva, a kerek juhsajtok illatozva sorakoztak a polcon. Együtt élvezték hát a napsütést, magukba szívták a legelő illatát, hallgatták a tó monoton csobogását.

Hanem a békének hirtelen vége szakadt: hatalmas vihar kerekedett. A Bakony felől, a túlpartról csapott le a fergeteg, de olyan gyorsan, hogy haza sem tudtak menekülni, egy fa alá húzódtak be. Haragudhattak az égiek, mert mennydörgött, villámlott, s csak nem lett vége az égszakadásnak. Lelle félénken kapaszkodott apjába, s bizony a juhász is egyre csak imákat mormolt. De bizony rajtuk volt az átok, s végzetük elől nem menekülhettek: a fába, ami alá bújtak, belecsapott a villám, s ők mindketten szörnyethaltak.

A faluban nagy volt a gyász, amikor megtalálták őket. Tisztességgel eltemették apát és leányát, és emlékükre Balatonlellének nevezték el településüket. A banyát pedig boszorkánynak nyilvánították és máglyán égették el.

A mesék forrása itt található.

Ismerd meg a többi Balatoni legendát, amit összegyűjtöttem (vagy írtam :-)), és gyere vissza jövő vasárnap, mert vasárnap a Minavidin mesevasárnap, és hozom a következőt! 😉

Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook  vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhozegyütt töltött időhözmeséléshez és úgy általánosságban a balatoni hangulathoz, életérzéshez.