Somogyországba, egészen pontosan Törökkoppányba vezet mai mesénk. A település határában lévő Sötét kerékallya dűlőnél a legenda szerint néma a nádas. De vajon miért? Ismerjétek meg a törökkoppányi békák mondáját!
A tábor elcsendesedett. A vitézek nyugovóra tértek, de így is érezni lehetett a láthatatlan vibrálást, a harci izgalom remegését a sátrak között. Tudták, akár másnap is megütközhetnek az ellenséggel.
A fejedelem nem tudott aludni. Pár napon belül bevégződik minden. Eldől, hogy atyja végakarata győz-e, vagy unokabátyja, Koppány ereje. Annyi minden kavargott a fejében, hogy végül úgy döntött, sétál egyet.
Hamar elért a tábor széléhez, ahol a végtelen somogyi nádas kezdődött. Ott egyik kedvenc katonája, Zete állt őrt. Az apró termetű fiú már több csatában megmutatta vitézségét és hűségét István felé. Bár keresztvíz alá állt már, a fejedelem nem volt benne biztos, hogy Krisztusnak is olyan hű katonája-e, mint neki, de tudta, őérte tűzbe menne. Látta, hogy a fiú feszült figyelemmel kémleli a sötétséget.
- Látsz-e valamit ebben a nagy sötétben, fiam?
- Nem látok az orrom hegyéig sem, fejedelem uram!
- Pedig lehet, itt van már az ellenség katonája! Ez a vidék Koppány úré. Emberei bizonyára úgy ismerik, mint a tenyerüket, könnyen rajtunk üthetnek titkos ösvényeken.
Együtt kémlelték a sötétséget tovább.
- Ha legalább ezek az átkozott békák elhallgatnának – morgolódott Zete. – Meghallanánk Koppány katonáinak közeledtét, de olyan hangosak, hogy szinte fejedelem uram szavát sem hallom.
István is próbált hallgatózni, de bizony a békák minduntalan rázendítettek szerelmes tavaszi énekükre. Végül a fejedelem haragra gerjed, s így kezdett imádkozni:
- Uram, Istenem, tiéd az éjszaka, és tiéd a nap. A te parancsodat követi az egész teremtett világ. Parancsold meg ezeknek a békáknak, hogy hallgassanak el, hogy meghalljuk pogány ellenségeinket, s ne üssenek lopva rajta Krisztus katonáin!
Abban a pillanatban megdördült az ég, s utána dermedt némaság telepedett a tájra. A békák elnémultak. Zete álmélkodva nézett a fejedelemre, aki forrón adott hálát Urának.
Nem tudta így Koppány meglepni István seregét, aki nemsokára fényes győzelmet aratott rajta.
A Törökkoppány határában található Sötét kerékallya dűlő békái pedig azóta is némák, nem veri fel kuruttyolás zaja a nádas csendjét ezzel is őrizve első szent királyunk emlékét immár ezer éve.
A monda forrása itt található.
A törökkoppányi békák legendája után ismerd meg a többi balatoni mondát!
Ismerd meg a törökkoppányi békák története után a többi balatoni legendát, amit összegyűjtöttem (vagy írtam :-))!
Vagy olvass bele valamelyik könyvembe, a balatoni mondákat és legendákat összegyűjtő Csodák tavába, vagy az apróbbaknak szóló meseregényembe, amiben két balatoni tündérke egy régi legenda nyomába ered, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése. Itt meg is tudod rendelni, hogy legyen saját példányod is!
Ha pedig tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez vagy nézd meg balatoni fotóimat!