Autónkat a sportcsarnoknál érdemes letenni, és ott kisétálni az úgy nevezett Birka lépcsőn a sétányhoz. A Birka lépcsőt korábban – mily különös – birkák használták, amikor a Balatonhoz terelték őket itatni. A sétánynak ezen a részén több izgalmas faszobrot nézhetünk meg, egy korábbi fafaragó tábor emlékeit. Sajnos az ősmagyar emlékeket bemutató leírások már tönkrementek, így inkább csak találgathatjuk, mit látunk. Nemsokára eljutunk a Kripta Villa bánatos romantikájú épületéhez, de sajnos télen sem a múzeumot, sem a kávézót nem találjuk nyitva, ezért haladjunk csak bátran tovább a Nagyboldogasszony templomig, eddig a mediterrán hangulatú bűbájos templomig.
Ha kigyönyörködtük magunkat a templomban, harangtoronyban és a kilátásban, sétáljunk tovább. A Kossuth-erdőt átszelve a Múzeumhoz jutunk, ami szerintem nemes egyszerűséggel a legszebb panorámájú múzeum az országban.
Olyannyira, hogy Szinyei Merse Pál is itt töltött pár nyarat. Na, persze, ekkor még nem múzeum volt, hanem egy kedves ismerős villája. Szinyei Merse mellesleg nem rajongott a Badacsonyért, amit nyomasztó koporsónak tartott, ezért nagyítóval kereshetjük életművében a Balaton emblematikus hegyét.
A múzeumot elhagyva kezdődik a híres bélatelepi villasor, amit a téli csupasz fák között különösen jól tudunk megfigyelni. A hangulatos épületek visszaidézik a két világháború közötti nagypolgári időket: nyaraltak itt orvosok, gyárosok, politikusok, művészek, köztük a Törley-család és Huszka Jenő zeneszerző, sőt a Sirály szállóban Bethlen István miniszterelnök is.
Szerencsére egyre több villát újítanak fel eredeti szépségében, így könnyen el tudjuk képzelni a két világháború közötti nagypolgári hangulatot földig érő ruhás, elegáns hölgyekkel, a Bethlen-időszak öltönyös-szivaros uraival, komor politikai beszélgetésekkel, szerelmi intrikákkal – ebben a hírességeket bemutató számos emléktábla is segít.
A girbegurba fák között sétálva szemünk minduntalan a Balatonra téved, hiszen páratlan panorámában lehet részünk. Nem véletlen, hogy sokan ezt a hivatalosan Szaplonczay sétánynak nevezett utat Panoráma sétánynak hívják. Van itt szelet ábrázoló szobor, szerelmesek lakatfala, szelfipont, minden, mi szem szájnak ingere.
Tovább sétálva nem tudjuk nem észrevenni a 2001-ben állított hatalmas Milleniumi Kettős-keresztet, ami monumentalitásában is remekül illik a múltidéző hangulatba.
Csakúgy, mint a hangulatos oroszlános (vagy griffes, ki tudja…) kőpadok, amik legnagyobb meglepetésünkre nem az eredeti, bélatelepi időkből származnak.
A terep egyébként szánkózásra is kiválóan alkalmas.
Ha elég kitartóak vagyunk, páratlan naplemente-élményben is lehet részünk.
A sétányról egy kis ösvényen sétálhatunk le a bélatelepi vasútállomás bájos épületéhez, és a strandhoz, ahol télvíz idején egészen fantasztikus látványban lehet részünk.
Kellemes felfedezést!
