A mese nagyon fontos a gyerekek életében, ezért nagyon fontos, hogy minden nap meséljünk nekik. Vagy velük. Nekünk egyik kedvenc játékunk a közös mesélés, ahogy azt egy korábbi posztomban bemutattam. Ennek lényege, hogy valaki elkezd egy mondatot, majd mindenki hozzátesz egyet. Most egy ilyen, közös családi mesét hoztam nektek. Ez a mese egy kivételesen jól sikerült darab, ritkán kerekedik ki ennyire frappáns történet. 🙂
Bevallom, szégyen, nem szégyen, a gyerekek egy időben nagyon rákattantak a YouTube-on a magyar népmesékre. Ezért meséink többnyire elég sok fordulatot tartalmaznak a népmesékből. Jöjjön hát a csudálatos bögre meséje!
Egyszer vót, hol nem vót, vót egyszer egy bögre (ha már népmese, a nyelve is legyen olyan! A hangsúly pedig szigorúan csakis szabógyulás lehet! :-)). De nem akármilyen bögre volt ez! De nem biz’ ám! Mert ez egy csudálatos bögre volt…
Volt egyszer egy szegény ember is, aki egy szép napon az erdőben sétált, és megtalálta ezt a bögrét. Nem volt valami szép a bögre, de mégis megérezte, hogy különleges. Ezért aztán fogta és hazavitte. Ivott belőle, s amikor a bögre fenekére nézett, mit látott? Egy aranypénzt! Nosza, megint megtöltötte, megitta, de nem volt benne semmi. Lefeküdt hát aludni. Másnap aztán, amikor megint ivott belőle, megint volt benne egy aranypénz. Rájött, hogy a bögre minden nap terem egy aranypénzt.
Amikor legközelebb meglátogatta őt gazdag és gonosz testvére, őt is megkínálta vele, de legnagyobb meglepetésére, a bögre ezúttal nem termett pénzt. Ebből rájött, hogy csak tiszta szívű, igaz embereket ajándékoz meg a bögre.
A szegény embernek innentől jól ment a sora. Félre is rakott, de azért nem sajnálta a jót sem magától, sem családjától.
Persze feltűnt másoknak is a hirtelen jött jómód, s gyanakodni kezdtek az emberek, hogy itt valami turpisság van a dologban. S mert a szegény ember egyenes lelkű volt, elárulta titkát. Meghallotta ezt a kevély és gonoszlelkű bíró, s rögtön megfájdult a foga a csudálatos bögrére. Katonákat küldetett hát, s megparancsolta, hogy hozzák el neki a bögrét.
Igen ám, de a szegény ember sajnálta a bögrét a bírótól, hiszen tudta, hogy annál úgysem terem majd aranyat, ezért egy másik bögrét adott neki. A bíró ivott belőle, de nem talált benne aranyat. Ettől rettentő haragra gerjedt, s küldetett a szegény emberért.
– Bíró uram, próbáld meg holnap újra, minden nap csak egy aranyat ad a bögre, hát ma már bizony adott nekem. De tudnod kell, hogy csak tiszta szívű és igaz embernek ad. Holnap, meglásd, bíró uram, ott lesz az arany, hiszen olyan igazságos és egyenes ember vagy! – tette hozzá, magában jót kuncogva, hiszen tudta, hogy a bíró büszkeségében nem fogja bevallani, hogy nem terem neki arany.
A szegény ember jól számított: a bíró elbocsátotta őt, s többet nem zargatta.
Igen ám, de amikor hazaért, s ivott a csudálatos bögréből, neki sem termett többé aranyat. Hiszen hazudott a bírónak!
Itt a vége, fuss el véle, tedd a bögrét a helyére! 🙂
Most rajtatok a sor! Próbáljátok ki ti is a közös mesélést! Ha nem megy, semmi baj, de akkor se feledjetek minden nap mesélni!
Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez és megnézheted fotóimat is.
Vagy olvass bele mesekönyvembe, amiben két balatoni tündérke egy régi legenda nyomába ered, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése. Itt meg is tudod rendelni, hogy legyen saját példányod is!
