Nagy balatoni viharok után gyakran lehetett régen találni különös alakú köveket, közismert nevén kecskekörmöt, amit a víz sodor a partra. A balatoni kecskeköröm keletkezése őstörténeti időkre nyúlik vissza, és tulajdonképpen egy Congeria ungula caprae nevű, őskori kagyló maradványa. De mivel erről őseink vajmi keveset tudtak, viszont a kecskékről, melyeknek körméhez annyira hasonlít, annl többet, kézenfekvő volt a magyarázat, hogy inkább kecskékre fogják a dolgot. És hogy kerültek kecskék a Balatonba? No, erre már több magyarázat is született. Lássuk őket!
A képen most élő balatoni kagylókat látunk.
1. Tihany története és a kecskeköröm
2. Az aranyszőrű kecskenyáj
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ördöngös öregasszony. A tihanyi barlangokban lakott, s volt egy kecskenyája. Nagyon büszke volt az öregasszony, mert csakugyan gyönyörűek voltak a kecskéi. Bűbáj volt-e, vagy a természet teremtette így, ki tudja, de ragyogó fehér szőrüket egy picinyke folt sem rútította el. Kérkedett is velük mindig, ahányszor levitte itatni a Balatonra, mindig hangosan elkiáltotta magát:
– Széles e vidéken ez a legszebb kecskenyáj!
A tihanyi visszhang pedig hűségesen ismételgette:
– … ez a legszebb kecskenyáj… ez a legszebb kecskenyáj…
Az öregasszony elégedetten hallgatta ezt.
Történt egyszer, hogy egy kis pásztorleányka érkezett a vidékre kecskenyájával. Megtetszett neki Tihany, s gondolta, itt is marad. Minden nap levitte kecskéit a Balaton partjára, s míg a kecskék ittak, a madarak dalát hallgatta, s a hullámok csobogását.
Majd megette a méreg az öregasszonyt, mert a kis pásztorleánykának nem akármilyen nyája volt! Színaranyból volt azoknak a kecskéknek a szőre, ha csak ránézett az ember, már káprázott a szeme a csudálatos nagy fényességtől. Nem volt ettől fogva éjjele-nappala az ördöngös nénének, egyre azon törte a fejét, hogyan veszejtse el a leánykát, s szerezze meg magának a nyájat.
Egy alkalommal, amikor a leányka a Balaton partján ülve nézte a hullámokat, az öregasszony ökreit befogva széles barázdát húzott a leány és a kecskenyája közé. Közben szája szakadatlanul járt, sötét varázsigéket mormolt magában, s hát láss csodát! Olyan mély lett ettől a barázda, hogy ki nem mászhatott onnan senki, aki belékerült! S ezzel még nem fejezte be ördöngös tervét az öregasszony. Addig folytatta a varázslatot, mígnem hatalmas vihar kerekedett, s a Balaton vize rögtön megtöltötte a barázdát.
Most eszmélt csak a szegény pásztorleányka, kétségbeesetten szaladt volna nyájához, de a barázda útját állta, s egy hatalmas hullám bele is sodorta. Sikolyát elnyelte a vihar dörgő hangja, csak hűséges kecskéi hallották meg. Hiába próbálta az öregasszony befogni a kecskéket, azok csak szaladtak a barázda felé, s a leány után vetették magukat. Nagy sietségükben az öregasszonyt is elsodorták maguk után. Rémülten kiáltott az öregasszony, de már késő volt: a hullámok őt is elnyelték, s ahogy a vihar erősödött, a hófehér kecskenyájat is elnyelte a Balaton.
Soha senki nem látta többet sem a pásztorlánykát, sem az ördöngös nénét. A kecskenyájakból is csupán a körmük maradt meg, ezt szokta néha kisodorni a partra a vihar, ez tehát a második magyarázat arra, mirét van ennyi kecskeköröm a parton.
3. A fukar pásztor és András király
Történt egyszer réges-régen, II. András királyunk idejében, hogy kiürült a kincstár. Hiába nézett ládái legmélyére a király, hiába keresett a kincstárnok a titkos rejtekhelyeken, bizony minden kongott az ürességtől. Kimerítette az országot a kalandos kedvű királyunk nyughatatlansága, ami még keresztes hadjáratra is elvitte őt. Tépelődött hát a király, mi tévő legyen.
Egyszer aztán hozzák neki a hírt, hogy él Zala megyében egy gazdag pásztor, akinek annyi a nyája, hogy számolni sem tudja, ládáiban tengernyi aranypénz, birtokán számtalan helyen elásott kincs rejtőzik.
Megörült a király, befogatott hatlovas hintójába, s útnak indult Zalába. Meg is találta a pásztort, s e szavakkal fordult hozzá:
– Hű szolgám, derék alattvalóm, segíts meg nagy bajomban! Üresen állnak az ország kincsesládái, elfogyott minden pénzünk. De azt mondják, te ki tudnál segíteni, hiszen halomban állnak a kincseid.
Sóhajtott egy keserveset a pásztor, s azt találta mondani:
– Hej, uram királyom, életem halálom, nincs nekem egy árva lyukas garasom sem, csak ez az egyetlen kecskenyájam!
Megharagudott erre a király, s szörnyű haragjában ezt kiáltotta:
– Nincs neked, csak egy kecskenyájad? Ha ez igaz, élj békében, de ha hazudtál, a föld nyeljen el minden jószágoddal és kincseddel együtt!
Hát halljatok csodát! Abban a pillanatban megnyílt a föld, s hatalmas hullámok törtek fel a mélyből. Elárasztották a pásztor minden birtokát, belefulladt ő maga és a kecskenyáj is. De a kecskeköröm még a mai napig megtalálható nagy viharok után a parton.
A kecskeköröm mondái után ismerd meg a többi balatoni legendát
Ismerd meg a többi Balatoni legendát, amit összegyűjtöttem (vagy írtam :-)), és gyere vissza jövő vasárnap, mert vasárnap a Minavidin mesevasárnap, és hozom a következőt!
Vagy olvass bele mesekönyvembe, amiben két balatoni tündérke egy régi legenda nyomába ered, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése. Itt meg is tudod rendelni, hogy legyen saját példányod is!
