A Kis-Balaton fokozottan védett természeti terület, a Kányavár-sziget kivételével nem is látható egyénileg. A Balaton-Felvidéi Nemzeti Park azonban szervez vezetett túrákat, ahol megismerkedhetünk ezzel a páratlan természeti kinccsel. Egy ilyen túrán vettünk részt, ahol megismertük a világ legkisebb virágos növényét, jártunk a Matula-kunyhóban és kutattunk egy természetbúvár kincsesládában – tartsatok velem egy élménybeszámolóra: úticélunk a Diás-sziget!
A Kis-Balatont szinte mindenki ismeri. Ha nem is személyesen, hanem könyv- vagy filmélményként, de Tutajos és Matula bácsi párosa, ember és természet harmóniája, a városi fiú kalandjai a “vadonban” sokak meghatározó élménye. A Tüskevár és a Téli Berek varázslatos világát mutatja be a Fekete István Emlékhely, mely csak a Balaton-Felvidéki Nemzeti Park vezetett túrája keretében látogatható.
A Kis-Balaton bemutatására egy látogatóközpont nyit 2020. őszén. Így elsőre nagyon ígéretesnek tűnik, úgyhogy még tuti visszajövünk. Innen saját autóval, vagy a látogatóközpont kis golfautójával lehet megközelíteni a túra kiindulópontját.
A túra
Túránk (bár inkább sétának nevezném) először az Egyesített-övcsatorna mellett haladt. Ez a feljebb Hévízi kifolyónak is nevezett csatorna – amint a neve is mutatja – a Hévízi-tóból kifolyó vizet vezeti erre.
Telis tele van gyönyörűséges fehér tündérrózsával, és mivel a Hévízi-tó vize folyik benne, melegebb a környék vizeinél. Bár a különbség itt már csupán 1 fok, ez mégis elég ahhoz, hogy a tündérrózsák itt már áprilisban kibontsák szirmaikat – minden más tündérrózsánál korábban.
Utunk ezután a Zala mellett folytatódott. A XIX-XX. században a Kis-Balatont lecsapolták, a Zalát kiegyenesítették, amitől olyan katasztrofális lett a Balaton vize, hogy muszáj volt mindent visszacsinálni.
Szerencsére a Kis-Balaton ismét betölti régi szerepét: és a Balaton egyetlen folyóját szépen megszűri. Így magyar tengerünk vízminősége kiváló, és Európa legnagyobb nádasaként rengeteg állatnak ad otthont. Például a jégmadárnak.
Azért ne essünk kétségbe, ha mégsem sikerül lencsevégre kapni ezt a gyönyörű, ámde embergyűlölő madarat. Aki találkozik vele, az is legtöbbször egy szikrázó kék villanást lát csupán, és legfeljebb jellegezetes sikoltó hangjáról jöhet rá, hogy jégmadarat láthat.
A területen egyébként 300 madarat figyeltek eddig meg, ebből 150 helyben fészkel, tehát az átvonulásban is jelentős szerepet tölt be a Kis-Balaton. Van itt a védett kis kárókatonától kócsagokon át rétisasig minden.
Jelentős a denevérpopuláció is, ezt százas nagyságrendben segítik telepített denevérládákkal, amiben akár 1000 törpedenevér is otthonra találhat.
Útközben megismerkedtünk a vejszés halászattal, ezzel az ősi módszerrel, melyről már az Árpádok korából is vannak leírások. Ennek lényege, hogy nádból készült kerítéssel alakítanak ki olyan csapdarendszert, amibe a halak be tudnak úszni, ám kijönni nem tudnak. A halászok pedig időről időre felkeresik, és szákkal kiszedik a zsákmányt. Ahogy a vidrák is. Merthogy ők is szeretik a könnyű fogást. Ők persze szák nélkül intézik. 🙂
Persze a bemutatottnál sokkal komolyabb csapdarendszer szokott lenni, meg persze a kerítés jóval mélyebben van a vízben. De a lényeg így is látszódik.
A vejsze körül látható zöld szőnyeget a közismert békalencse és a kevésbé közismert vízidara adja. A vízidara a világ legkisebb virágos növénye, mindössze 1 mm körül van. Maga a virág szabad szemmel nem is igen látható. Ha esetleg arra gondoltok, hogy a neve alapján meg lehet enni, nem is tévedtek: Ázsiában állítólag előszeretettel fogyasztják, sőt, ehhez hasonló növényekkel tervezik a hosszabb űrutazások során az űrhajósok friss élelemmel való ellátását. Háááát…. Eddig sem vágytam űrkosztra, de ezek után…
A legkisebbek után a legnagyobbak: megismerkedtünk a nádas fáival is. Mint megtudtuk, kevés fa bírja ezt a sok vizet, leginkább a mézgás éger, a nyárfa és persze a fűzfa. Ez a hatalmas faóriás például egy szürkenyár, de nem is olyan öreg, mindössze 60 éves. A sok víz miatt tud ennyire megnőni, de éppen emiatt kevesen érik meg a 80 évet.
Persze bőven van növény a kettő között is: sás, gyékény, nád, amitől olyan gazdag és gyönyörű a vidék látványa.
A Diás-sziget
A túra a Diás-szigetre vezetett, a Fekete István Emlékhelyre. Ez részben az írónak állít emléket, részben pedig bemutatja a környék növény és állatvilágát. Első lépéseink persze rögtön a legendás Matula-kunyhóhoz vezettek.
Ezt a halászkunyhót a filmbéli ihlette, és megtudtuk, hogy Fekete István sokat időzött egy ilyenben pihenésként egy halász mellett, és ez adta az ihletet a Tüskevárhoz. Ami még érdekesség, hogy mivel akkor kezdődött csak el a Kis-Balaton helyreállítása, Fekete István a jelenlegi terület mindössze 10 százalékát látta csupán. A film nagy részét egyébként a Ráckevei Duna-ágnál forgatták, hogy ezzel is kíméljék ezt a fokozottan védett természetvédelmi területet.
A kunyhóban régi halászeszközök vannak kiállítva, de kislánykámat ez kevésbé hozta lázba, annál inkább az, hogy bár első ránézésre azt gondoltuk, milyen jól megrekedhet a meleg ott bent, ehhez képest, kellemes hűvös fogadott a kinti rekkenő hőség után. Ez a nád lukacsos természetének és így hőszigetelő képességének köszönhető.
A Fekete István Emlékhely épületében megtekinthetjük az író írógépét. Sosem értettem, miért érdekel bárkit egy híres író írógépe, de talán egyszer az én laptopom vagy telefonom is ki lesz állítva. 🙂 Addig is álljon itt Fekete Istváné.
Életművét egyébként sokkal jobban tükrözik a látványos módon kihelyezett idézetek, és persze az állatok. A gyereket elsősorban úgyis a preparátumok fogják meg. Találkozunk itt Csível, Uhuval, Lutrával és számtalan Zúval. 🙂
De van sok egyéb érdekesség is, ilyen például a kincsesláda, melynek fiókjaiban szabadon turkálhatnak a gyerekek, és találnak ott üvegcsében bogarat és törpedenevért, a madárgyűrűzéshez szükséges eszközöket, gyűrűket, tollakat és mindent mást, ami kedvet adhat nekik a természetbúvárkodáshoz.
Az Emlékhely megtekintésével véget ér a túra, vagyis innen ugyanazon az úton kell visszamenni kocsijainkhoz. Persze érdemes kihasználni a szakvezető társaságát, mert rengeteg további érdekességet tudhatunk még meg a Kis-Balatonról.
És alig várjuk, hogy megnyíljon a Látogatóközpont, és még jobban megismerjük Matula bácsi izgalmas világát!
Hasznos tudnivalók
A vezetett túrák időpontjairól és árairól itt lehet bővebb információt kapni
A Diás-sziget megközelítése
A látogatóközpont a 76-os főút Sármellék és Balatonszentgyörgy közötti szakaszáról letérve érhető el. Sármelléktől kb. 5,5 km-re jobbra, ill. Balatonszentgyörgy felől jövet a Zala-hídtól és a vasúti átjárótól kb. 1,5 km-re balra kell letérni és átmenni egy vasúti átjárón. Barna színű információs tábla is jelzi mindkét irányból, ahol le kell kanyarodni, Kis-Balaton Kutatóház felirattal. A Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság géptelepét látják majd meg először, de nem oda kell bemenni, hanem balra fordulni és az utolsó épületig továbbjönni.
Mit érdemes a Diás-sziget környékén megnézni?
- Fenékpuszta (Keszthely)
- A Hévízi-tó
- A keszthelyi Festetics-kastély
- Rezi vára
- Szent Mihály kápolna Vonyarcvashegyen
- A zalaszántói Béke Sztúpa
- Bazaltuca és Vadlánlik a Keszthelyi hegységben
Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez és megnézheted fotóimat is.
Vagy olvass bele mesekönyvembe, amiben két balatoni tündérke egy régi legenda nyomába ered, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése. Itt meg is tudod rendelni, hogy legyen saját példányod is!
