Balaton sokunknak szíve csücske, nem titok, hogy így voltak ezzel eleink is. Olyannyira, hogy Koppány lázadásának kicsúcsosodása is a Balatonhoz köthető. Persze hiteles forrásokkal nem bővelkedünk ebből az időszakból és erről az eseményről, de szerencsére a szájhagyomány ezer évvel később is megőrizte a történtek emlékét. A balatoni mondák és legendák alapján próbáljuk rekonstruálni az eseményeket. Lássuk!
Koppány, Somogyország ura
Koppánynak, Somogyország urának emlékét számos helyen őrzi a nép mind a mai napig: település, folyó, völgy bizonyítja a kötődést. S mivel itt élt és uralkodott – akkoriban nem csak a mostani vármegye határáig terjedt területe, hanem egészen Zágrábig, s így szinte egy ország volt az országban – István is itt kereste fel, hogy legyőzze.
Első nyomunk Törökkoppányba vezet, erre az aprócska somogyi településre (Balatonföldvártól talán két fertályórányira) ahol megtudjuk a mondából, hogy István letáborozott. Ekkoriban hatalmas mocsár volt ez a terület, ahol nem csak Koppány élt igen vígan, de a békák is. Olyan hangosan brekegtek, hogy István nem hallott semmit rajtuk kívül, s mivel igen aggódott, hogy így esetleg nem hallhatják Koppány vitézeinek patadobogását, s a nagyúr, kinek emberei jól ismerték a vidéket, rajtuk üthetnek, az Úrhoz fordult. Imája meghallgatásra került, s a békák azon nyomban elhallgattak. Sőt, kicsit túl is lett teljesítve a kérés, ugyanis a sötét Kerékallya dűlőben mind a mai napig némák a békák.
Gizella keresztje, István kardja
Koppány azonban végül nem bukkant fel itt, s így István másfelé tekintgetett. Talán ekkor került sor arra a szintén legendás eseményre, amikor István távollétében a pogányok rátámadtak a veszprémi várra, ahol Gizella épp tartózkodott. Mivel a kedvenc városa volt ugyebár a királynénak. Nos, a pogányok ostromgyűrűbe fogták a várat, ámde ez István fülébe jutott, aki igazi középkori lovagként legott ott termett, hogy megmentse szíve hölgyét. Egyedül. Ahogy az már a legendáknál szokás. Nos, Istvánunk átvágott az ostromgyűrűn (továbbra is egyedül, hadserege, lovagjai ki tudja, merre járhattak), a pogányok utánaeredtek. A nagy zajra kiszaladt a várfalra Gizella, s mivel épp imádkozott a templomban, s kezében volt egy kereszt, ezzel a fényes feszülettel mutatta az urának, merre van az ösvény, merre meneküljön lovával. István hátrahajította erszényét, nyakláncát, gyűrűjét, s míg a pogányok marakodtak a kincseken, sikerült megmenekülnie, s feljutnia a várba. Amikor pedig azok látták, hogy már a várban van István, felhagytak az ostrommal. István ezután kápolnát építtetett az esemény emlékére: a Gizella-kápolnát (mondjuk a jelenleg is megtalálható Gizella-kápolna csak a XIII. században épült, de ilyen apróságokon nem akadunk fent).
Eközben Koppány felbukkant Sóly mellett, s innentől felgyorsultak az események. István ugyanis legyőzte Koppányt és hadseregét, ennek emlékére állították fel Sólyon István kardjának szobrát. Ez a monumentális, fából készült szablya állítólag a legnagyobb a világon.
Ezután eldöntetett, hogy a lázadó vezér testét felnégyelik. Ez a művelet a lefejezéssel vette kezdetét, amire már Veszprémben került sor. Az a völgy, ahol a lefejezés megtörtént, a Fejesvölgy nevet kapta (a híres Veszprémi Állatkert egy része is itt található). István miután saját kardjával személyesen felnégyelte Koppányt (mert hát nyilván saját kezűleg történt a dolog), átugrott Somogyvárra (ez mindössze 100 kilométernyi utat jelentett), és lemosta kezéről Koppány vérét a Szentesica forrásban. Erről freskót is találunk a helyi templomban.
S mi lett a kard további sorsa? Nos, István a legendák szerint a badacsonyi táltosokra bízta, hogy őrizzék. Igen. Táltosokra. Igen. A pogányüldöző keresztény király. Ők aztán őrizgették egy darabig, majd később a prágai Szent Vitus székesegyházba került. Na persze, előfordulhatott, hogy Istvánnak több kardja is volt, és az említett darab még mindig a badacsonyi barlangok mélyén rejtőzik valahol.
Koppány teste
De térjünk vissza Koppány testéhez! Koppány testét felnégyelték – tanultuk a történelemkönyvekben – s Magyarország négy várában tűzték ki elrettentésként. Veszprémben maradt egy rész, Győrbe, Esztergomba és Erdélybe került a többi.
Igen ám, de… és most jön a csavar! A legendák szerint Koppány testét nem négyelték fel. Vagyis egészen pontosan nem Koppány testét négyelték fel. Hívei ugyanis kicserélték testét egy közvitézre, őt pedig a Balatonföldvár fölött található Nezde-hegyen temették el:
„Nezde hegyen szól a furulya.
Erdő felett Koppány lelke száll,
Aki eljön, itt elbűvölten áll.”
És valóban. Vagy a hely különleges kisugárzása, vagy gyönyörű fekvése, vagy a Kupa-Koppány Emlékpark szobrai tényleg elbűvölővé varázsolják a Nezde-hegyet.
Hát egészen pontosan így történt Koppány és István hadakozása a Balatonnál.
Aki nem hiszi, járjon utána! 😊
Az összeállítás népmondák, szájhagyomány alapján történt. További balatoni történetekhez szeretettel ajánlom könyvemet, a Csodák tavát, melyben 48 balatoni és Balaton környéki mondát gyűjtöttem össze.
Vagy kukkants bele az apróbbaknak szóló meseregényeimbe, amiben két tündérke, Mina és Vidi ered balatoni rejtélyek nyomába, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése, vagy mi történt a vasszörnnyel.
Itt meg is tudod rendelni, hogy legyen saját példányod is! Vagy ajándéknak is adhatod Balaton-rajongó kicsiknek, nagyoknak – kérheted névre szóló dedikációval is!
