Balaton sokunknak szíve csücske, nem titok, hogy így voltak ezzel eleink is. Olyannyira, hogy Koppány lázadásának kicsúcsosodása is a Balatonhoz köthető. Persze hiteles forrásokkal nem bővelkedünk ebből az időszakból és erről az eseményről, de szerencsére a szájhagyomány ezer évvel később is megőrizte a történtek emlékét. A balatoni mondák és legendák alapján próbáljuk rekonstruálni az eseményeket. Lássuk!
Koppány, Somogyország ura
Koppánynak, Somogyország urának emlékét számos helyen őrzi a nép mind a mai napig: település, folyó, völgy bizonyítja a kötődést. S mivel itt élt és uralkodott – akkoriban nem csak a mostani vármegye határáig terjedt területe, hanem egészen Zágrábig, s így szinte egy ország volt az országban – István is itt kereste fel, hogy legyőzze.
Első nyomunk Törökkoppányba vezet, erre az aprócska somogyi településre (Balatonföldvártól talán két fertályórányira) ahol megtudjuk a mondából, hogy István letáborozott. Ekkoriban hatalmas mocsár volt ez a terület, ahol nem csak Koppány élt igen vígan, de a békák is. Olyan hangosan brekegtek, hogy István nem hallott semmit rajtuk kívül, s mivel igen aggódott, hogy így esetleg nem hallhatják Koppány vitézeinek patadobogását, s a nagyúr, kinek emberei jól ismerték a vidéket, rajtuk üthetnek, az Úrhoz fordult. Imája meghallgatásra került, s a békák azon nyomban elhallgattak. Sőt, kicsit túl is lett teljesítve a kérés, ugyanis a sötét Kerékallya dűlőben mind a mai napig némák a békák.
Gizella keresztje, István kardja
Koppány azonban végül nem bukkant fel itt, s így István másfelé tekintgetett. Talán ekkor került sor arra a szintén legendás eseményre, amikor István távollétében a pogányok rátámadtak a veszprémi várra, ahol Gizella épp tartózkodott. Mivel a kedvenc városa volt ugyebár a királynénak. Nos, a pogányok ostromgyűrűbe fogták a várat, ámde ez István fülébe jutott, aki igazi középkori lovagként legott ott termett, hogy megmentse szíve hölgyét. Egyedül. Ahogy az már a legendáknál szokás. Nos, Istvánunk átvágott az ostromgyűrűn (továbbra is egyedül, hadserege, lovagjai ki tudja, merre járhattak), a pogányok utánaeredtek. A nagy zajra kiszaladt a várfalra Gizella, s mivel épp imádkozott a templomban, s kezében volt egy kereszt, ezzel a fényes feszülettel mutatta az urának, merre van az ösvény, merre meneküljön lovával. István hátrahajította erszényét, nyakláncát, gyűrűjét, s míg a pogányok marakodtak a kincseken, sikerült megmenekülnie, s feljutnia a várba. Amikor pedig azok látták, hogy már a várban van István, felhagytak az ostrommal. István ezután kápolnát építtetett az esemény emlékére: a Gizella-kápolnát (mondjuk a jelenleg is megtalálható Gizella-kápolna csak a XIII. században épült, de ilyen apróságokon nem akadunk fent).
Eközben Koppány felbukkant Sóly mellett, s innentől felgyorsultak az események. István ugyanis legyőzte Koppányt és hadseregét, ennek emlékére állították fel Sólyon István kardjának szobrát. Ez a monumentális, fából készült szablya állítólag a legnagyobb a világon.
Ezután eldöntetett, hogy a lázadó vezér testét felnégyelik. Ez a művelet a lefejezéssel vette kezdetét, amire már Veszprémben került sor. Az a völgy, ahol a lefejezés megtörtént, a Fejesvölgy nevet kapta (a híres Veszprémi Állatkert egy része is itt található). István miután saját kardjával személyesen felnégyelte Koppányt (mert hát nyilván saját kezűleg történt a dolog), átugrott Somogyvárra (ez mindössze 100 kilométernyi utat jelentett), és lemosta kezéről Koppány vérét a Szentesica forrásban. Erről freskót is találunk a helyi templomban.
S mi lett a kard további sorsa? Nos, István a legendák szerint a badacsonyi táltosokra bízta, hogy őrizzék. Igen. Táltosokra. Igen. A pogányüldöző keresztény király. Ők aztán őrizgették egy darabig, majd később a prágai Szent Vitus székesegyházba került. Na persze, előfordulhatott, hogy Istvánnak több kardja is volt, és az említett darab még mindig a badacsonyi barlangok mélyén rejtőzik valahol.
Koppány teste
De térjünk vissza Koppány testéhez! Koppány testét felnégyelték – tanultuk a történelemkönyvekben – s Magyarország négy várában tűzték ki elrettentésként. Veszprémben maradt egy rész, Győrbe, Esztergomba és Erdélybe került a többi.
Igen ám, de… és most jön a csavar! A legendák szerint Koppány testét nem négyelték fel. Vagyis egészen pontosan nem Koppány testét négyelték fel. Hívei ugyanis kicserélték testét egy közvitézre, őt pedig a Balatonföldvár fölött található Nezde-hegyen temették el:
„Nezde hegyen szól a furulya.
Erdő felett Koppány lelke száll,
Aki eljön, itt elbűvölten áll.”
És valóban. Vagy a hely különleges kisugárzása, vagy gyönyörű fekvése, vagy a Kupa-Koppány Emlékpark szobrai tényleg elbűvölővé varázsolják a Nezde-hegyet.
Hát egészen pontosan így történt Koppány és István hadakozása a Balatonnál.
Aki nem hiszi, járjon utána! 😊
Az összeállítás népmondák, szájhagyomány alapján történt. További balatoni történetekhez szeretettel ajánlom könyvemet, a Csodák tavát, melyben 48 balatoni és Balaton környéki mondát gyűjtöttem össze.
Itt bele tudsz is olvasni a balatoni mondákat és legendákat összegyűjtő Csodák tavába, vagy az apróbbaknak szóló meseregényembe, amiben két balatoni tündérke egy régi legenda nyomába ered, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése. Itt meg is tudod rendelni, hogy legyen saját példányod is! Vagy ajándéknak is adhatod Balaton-rajongó kicsiknek, nagyoknak!
