Balaton és a sárkány

Haláp és a óriások legendája mellett van egy harmadik mese is a Balaton keletkezéséről. Ismerjétek meg ezt is! Egyszer volt hol, nem volt, volt egyszer egy rettentő, huszonnégyfejű sárkány. Állandó rettegésben tartotta a környéket, aki csak ránézett huszonnégy szörnyű fejére, negyvennyolc vérben forgó szemére, hétszázhatvannyolc borzalmas fogára, rögtön inába szállt a bátorsága. Hát még, amikor mennydörgő hangján bömbölni kezdett! Vagy amikor tűz tört elő torkaiból, s felperzselt mindent a környéken! Messze elkerülte hát mindenki a Bakony sűrű, sötét erdejét, ahol a sárkány rejtőzött. De az bizony kibújt rejtekéből időről időre, amikor megéhezett, megjelent egy-egy faluban, és huszonnégy leányt követelt, minden fejnek egyet. Rettegtek is a környékbeliek, mégsem volt senki, aki ellent merjen neki állni. Vérző szívvel, de odaadták leányaikat, hogy a sárkány szörnyű étvágyát enyhítsék, mert különben rettenetes dühében lángot fújt, és felperzselte falvaikat. Élt abban az időben egy gyönyörű szép lány a vidéken, kinek Etelka volt a neve. Etelka szépségéről messze környéken csodákat zengtek, karcsú derekáról, ringó csípőjéről, tüzes fekete szeméről legendákat meséltek. Nem is kellett sokáig várnia a kérőkre, hamar eljegyezte őt a környék legerősebb, legderekabb legénye, Balaton. De boldogságuk nem tartott soká. Történt ugyanis, hogy a sárkány az ő falujukat szemelte ki, és Etelka is a huszonnégy leány közé került, akiket fel akartak áldozni a sárkánynak. Amikor Balaton megtudta, hogy az ő mátkája is sorra került, szaladt rögtön hozzá. A leány kisírt szemmel fogadta.

• Nem engedlek! Nem mehetsz a sárkány barlangjába! Megvédelek! – mondta.

Etelka apja a vállára rakta a kezét.

• Derék fiú vagy, Balaton! – mondta szomorúan – Büszke lennék, ha a vejem lennél, de látod, máshogy akarta a sors. A falu el fog pusztulni, ha Etelkát nem engedjük oda!
• Márpedig én nem engedem! – mondta elszántan Balaton. És megtiltotta Etelkának és a többi leánynak, hogy elhagyják a falut.

A falu népe sírva könyörgött neki:

• Engedd el mátkádat! Mind el fogunk pusztulni!

De Balaton nem engedte. Várt a sárkány a leányokra, várt tizenhárom napon át, de aztán kibújt sötét erdejéből, rettentő mérgében lángokat fújt, lábával kaparta a földet. Ahol kaparta a földet, hatalmas mélyedés keletkezett, amit másnap egy forrás feltöltött, és tó keletkezett a helyén. Balaton pedig szablyát ragadott, elbúcsúzott szerelmétől, és kiállt a sárkány ellen. Három napig küzdöttek egymás ellen, egymás után hullottak le a sárkányfejek, de Balaton ereje is egyre inkább fogytán volt. Végül az utolsó fejjel együtt őt is elhagyta ereje, s a vízbe zuhant. Mátkája halála hírére Etelka is a hullámok közé vetette magát, s azóta is a tó mélyén nyugszanak a szerelmesek. A falu népe pedig a legény tiszteletére Balatonnak nevezte el a tavat.

Ismerd meg a többi balatoni legendát, amit összegyűjtöttem (vagy írtam :-))!

Vagy olvass bele valamelyik könyvembe, a balatoni mondákat és legendákat összegyűjtő Csodák tavába, vagy az apróbbaknak szóló meseregényembe, amiben két balatoni tündérke egy régi legenda nyomába ered, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése. Itt meg is tudod rendelni, hogy legyen saját példányod is!