A Balaton keletkezésének számos legendája ismeretes, ezek közül több is óriásokhoz köti óriási tavunk kialakulását. A Haláp legendája után következzen a óriások története, melyben szerepet kap egy óriás perpatvar!

8-9_o-oriasgyerekek_homokoznakkicsi.jpg

Illusztráció: Varga Viktória, a  GyermekSzeglet alkotója

Réges-régen, az idők kezdetén, a Bakony erdejében két óriáscsalád élt. Két testvér volt, asszonyaikkal, gyermekeikkel. Vad népség volt, nem szívesen ment a közelükbe senki. Ha megharagudtak valakire – ami könnyen megtörtént, mert nagyon sértődősek is voltak – törtek, zúztak, kő kövön nem maradt a környéken. Nagy ívben kikerülte hát mindenki az óriások lakhelyét, s ha megláttak közülük valakit, messzire kitértek az útjából.

Történt egyszer, hogy a két óriás vadászni indult. Súlyos lépteik alatt csak úgy döngött a föld. Hatalmas bunkósbotjaik két egész fából készültek, az egyiké tölgyből, a másiké égerből. Egy kis tavacskánál megpillantottak egy hatalmas vaddisznót négy kis malacával. Lesből rátámadtak, pár csapás a bunkósbotokkal, és az anyakoca három malacával holtan hevert az avarban. Hanem a negyedik vadmalac visítva rohant be a fák közé. Üldözték egy darabig, de végül feladták, és elindultak visszafelé.

–       No, ez jó kis falat lett volna – csóválta fejét az egyik óriás.

–       Bizony kár volt elszalasztanod – mondta a második.

Közben visszaértek az anyakocához, ahol asszonyaik már elkezdték feldolgozni az állatokat. A gyerekeket, hogy ne legyenek láb alatt, odébb küldték homokozni az erdő szélére.

–       Nem is én szalasztottam el – morgolódott mérgesen az első óriás.

–       Hát ki más? – kérdezte testvére – Én csaptam agyon az anyakocát, s két kicsinyét. Neked kettő maradt, abból is egyet elszalasztottál.

–       Mi az, hogy te csaptad agyon az anyakocát? Az én voltam!

Szó, szót követett, s lett mindjárt akkora perpatvar, hogy csak úgy zengett tőlük az erdő. Asszonyaik próbálták csitítani, békíteni őket, de a két óriás nem hallgatott a jó szóra, tovább veszekedtek.

Aztán elcsattant az első pofon. Utána a második.

Az óriáscsemeték nem sokat törődtek mérges apáikkal, hozzá voltak szokva az efféle veszekedéshez, békésen játszottak: homokból szép nagy várakat építettek. Volt közöttük nagy lapos, koporsó alakú, volt szépen domborodó és volt hegyes, csúcsos is.

Az óriások azonban nem hagyták abba: csak ütötték-vágták, csépelték egymást. Előkerültek a bunkósbotok is. Végül aztán addig püfölték egymást, amíg mindkettő meg nem halt. Az óriás asszonyok látván ezt, keserves sírásra fakadtak. Sírtak, ríttak egymás vállára borulva, s könnyeikkel szép lassan megtöltötték azt a gödröt, ahonnan a gyerekek a homokot bányászták.

Amikor már kifogytak a könnyeik, fogták gyermekeiket, és elhagyták a környéket, messze földre vándoroltak, nem látta őket többet senki.

Emlékük viszont mind a mai napig velünk maradt: az óriásasszonyok könnyeiből lett a Balaton. Az óriásgyermekek homokváraiból pedig a tanúhegyek: a Badacsony, a Szent György-hegy, a Gulács és a többiek.


Az óriás perpatvar  után további balatoni mesék

Ismerd meg a többi Balatoni legendát, amit összegyűjtöttem (vagy írtam :-)), és gyere vissza jövő vasárnap, mert vasárnap a Minavidin mesevasárnap, és hozom a következőt! 🙂

Vagy olvass bele mesekönyvembe, amiben két balatoni tündérke pont ennek az óriás perpatvar legendának a nyomába ered, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése.

könyv mockup

Ha pedig tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook  vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhozegyütt töltött időhözmeséléshez és úgy általánosságban a balatoni hangulathoz, életérzéshez.