A Balaton keletkezésének számos legendája ismeretes, ezek közül több is óriásokhoz köti óriási tavunk kialakulását. A Haláp legendája után következzen a óriások története, melyben szerepet kap egy óriás perpatvar!
Illusztráció: Varga Viktória, a GyermekSzeglet alkotója
Réges-régen, az idők kezdetén, a Bakony erdejében két óriáscsalád élt. Két testvér volt, asszonyaikkal, gyermekeikkel. Vad népség volt, nem szívesen ment a közelükbe senki. Ha megharagudtak valakire – ami könnyen megtörtént, mert nagyon sértődősek is voltak – törtek, zúztak, kő kövön nem maradt a környéken. Nagy ívben kikerülte hát mindenki az óriások lakhelyét, s ha megláttak közülük valakit, messzire kitértek az útjából.
Történt egyszer, hogy a két óriás vadászni indult. Súlyos lépteik alatt csak úgy döngött a föld. Hatalmas bunkósbotjaik két egész fából készültek, az egyiké tölgyből, a másiké égerből. Egy kis tavacskánál megpillantottak egy hatalmas vaddisznót négy kis malacával. Lesből rátámadtak, pár csapás a bunkósbotokkal, és az anyakoca három malacával holtan hevert az avarban. Hanem a negyedik vadmalac visítva rohant be a fák közé. Üldözték egy darabig, de végül feladták, és elindultak visszafelé.
– No, ez jó kis falat lett volna – csóválta fejét az egyik óriás.
– Bizony kár volt elszalasztanod – mondta a második.
Közben visszaértek az anyakocához, ahol asszonyaik már elkezdték feldolgozni az állatokat. A gyerekeket, hogy ne legyenek láb alatt, odébb küldték homokozni az erdő szélére.
– Nem is én szalasztottam el – morgolódott mérgesen az első óriás.
– Hát ki más? – kérdezte testvére – Én csaptam agyon az anyakocát, s két kicsinyét. Neked kettő maradt, abból is egyet elszalasztottál.
– Mi az, hogy te csaptad agyon az anyakocát? Az én voltam!
Szó, szót követett, s lett mindjárt akkora perpatvar, hogy csak úgy zengett tőlük az erdő. Asszonyaik próbálták csitítani, békíteni őket, de a két óriás nem hallgatott a jó szóra, tovább veszekedtek.
Aztán elcsattant az első pofon. Utána a második.
Az óriáscsemeték nem sokat törődtek mérges apáikkal, hozzá voltak szokva az efféle veszekedéshez, békésen játszottak: homokból szép nagy várakat építettek. Volt közöttük nagy lapos, koporsó alakú, volt szépen domborodó és volt hegyes, csúcsos is.
Az óriások azonban nem hagyták abba: csak ütötték-vágták, csépelték egymást. Előkerültek a bunkósbotok is. Végül aztán addig püfölték egymást, amíg mindkettő meg nem halt. Az óriás asszonyok látván ezt, keserves sírásra fakadtak. Sírtak, ríttak egymás vállára borulva, s könnyeikkel szép lassan megtöltötték azt a gödröt, ahonnan a gyerekek a homokot bányászták.
Amikor már kifogytak a könnyeik, fogták gyermekeiket, és elhagyták a környéket, messze földre vándoroltak, nem látta őket többet senki.
Emlékük viszont mind a mai napig velünk maradt: az óriásasszonyok könnyeiből lett a Balaton. Az óriásgyermekek homokváraiból pedig a tanúhegyek: a Badacsony, a Szent György-hegy, a Gulács és a többiek.
Az óriás perpatvar után további balatoni mesék
Ismerd meg a többi Balatoni legendát, amit összegyűjtöttem (vagy írtam :-)), és gyere vissza jövő vasárnap, mert vasárnap a Minavidin mesevasárnap, és hozom a következőt! 
Vagy olvass bele mesekönyvembe, amiben két balatoni tündérke pont ennek az óriás perpatvar legendának a nyomába ered, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése.
Ha pedig tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez és úgy általánosságban a balatoni hangulathoz, életérzéshez.