Folytatom Sió, az elátkozott tavi tündér történetét. Jó olvasgatást!
A tihanyi hegyen állt egy csoda szép vár. Kőcsipkés tornyaiból gyönyörű kilátás nyílt az alatta elterülő tóra, de hiába mindez a szépség, ha a vár ura, Rohan herceg nem láthatta azt.
Hiába volt kincse is temérdek, s messze földön híres aranyszőrű kecskenyája, a herceg vak volt, és sosem láthatta két szépséges leányát.
Helka volt a fiatalabb, kedves, szőke hajú teremtés, akinek mindenkihez volt egy kedves szava, mosolya – rajongott is érte a vár népe, szépségének és bájának híre pedig az egész vidéket bejárta. Nővére, Horka hollófekete hajú, éjszemű szépség volt, de mindenki csak addig csodálta őt, amíg meg nem szólalt. Ha ugyanis kinyitotta a száját, olyan szörnyű rikácsolás hagyta el ajkait, hogy futva menekült, aki csak meghallotta. Jobb is, hogy menekültek, mert a lelke sötét és gonosz volt, irigységgel, hatalomvággyal tele.
Irigykedett Horka húgára is, akinek számtalan kérője akadt, míg őt messziről kerülte mindenki. Megkérte hát apját, segítsen, hogy hangja meggyógyulhasson. Rohan herceg, aki szívből szerette sötét lelkű lányát is, kihirdette, hogy temérdek kincs lesz a jutalma annak, ki leányát meggyógyítja.
Özönlettek is a szerencséjüket próbáló lovagok, királyfiak a herceg udvarába. Jó sora volt a vajákos asszonyoknak, kétes hírű orvosoknak, de bizony senki sem járt sikerrel. Hiába kenték Horka torkát bűvös kenőccsel, itatták, etették varázsszerekkel, bizony a rikácsolás csak nem akart múlni.
Történt egyszer, hogy egy alföldi herceg, Thuz került a tihanyi várba, aki, amikor meglátta Horkát és Rohan gazdagságát, elhatározta, hogy bármi áron megszerzi a lány kezét. De ő sem tudott semmit kitalálni, s elkeseredettségében némán ült a Balaton partján.
Majd felállt, s dörgő hangon így kiáltott:
– Az ég szellemei vagy a pokol ördögei, segítsetek, hogy Horkát feleségül tudjam venni!
Meghallotta ezt a tó mélyén rejtőző Sió, s mivel nem ismerte az igaz szerelmet, azt gondolta, most egy olyan ifjút lát, aki valóban szerelmes, s talán ő tudja majd feloldani Kamor szörnyű átkát. Feljött hát Thuzhoz, s azt mondta neki:
– Én tudok segíteni neked, herceg, de csak akkor, ha te is segítesz nekem! Ismerem szerelmed gyógyulásának titkát, de csak akkor mondom el, ha megígéred, hogy Rohan aranyszőrű kecskéinek bundájából hozol nekem, ha feleségül vetted Horkát.
Thuz herceg megörült a jó hírnek, és égre-földre esküdözött, hogy mindent megtesz Siónak, ha elárulja a titkot.
– A tihanyi hegyen van egy sír, sárga virágairól könnyen felismered. Ott él egy remete, kinek sárga köves gyűrűje a virágok minden erejét magában rejti. Ezt kell Horkának hét nap, hét éjszaka a nyelve alatt tartani, s hangja csengőbb lesz az ezüstnél, édesebb lesz a méznél!
Szentpéteri Tóth Márta: Horka hangja
Rohant Thuz herceg a remetéhez, könyörgött neki, hogy segítsen szerelmén. Az öreg remetének megesett a szíve a szerencsétlen ifjún, s odaadta gyűrűjét azzal, hogyha Horka meggyógyult, hozza rögtön vissza. Thuz neki is megígért mindent, s már szaladt is a gyűrűvel Rohan herceg várába.
Horka hitte is, nem is Thuz szavait, lelkéből kezdett már kihunyni a remény, de mivel tetszett neki a herceg, követte szavait. Hét nap és hét éjszaka a nyelve alatt tartotta a gyűrűt, s láss csodát, hangja édesebb lett, mint a fülemüle éneke!
Boldogan adta kezét hát Thuznak, s mindenki boldog volt a lakodalmon, mert azt hitték, a hangjával a hercegnő sötét lelke is meggyógyult.
De meggyógyult-e? És megtartotta-e ígéretét Thuz herceg? Mindezt megtudhatjátok, ha ide kattintasz!
Ismerd meg a többi balatoni legendát, amit összegyűjtöttem (vagy írtam :-))!
Vagy olvass bele valamelyik könyvembe, a balatoni mondákat és legendákat összegyűjtő Csodák tavába, vagy az apróbbaknak szóló meseregényembe, amiben két balatoni tündérke egy régi legenda nyomába ered, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése. Itt meg is tudod rendelni, hogy legyen saját példányod is!
