A birsalmát, az Édenkert almáját, vagy a Heszperidák aranyalmáját, mely végső soron Trója bukásához vezetett, a legrégebbi koroktól kiemelt figyelem övezi. Rendkívül magas vitamin- és ásványanyagtartalmának (pl. vas, foszfor, magnézium, flavoinodok) köszönhetően régóta népszerű a gyógyhatásúnak tartott élelmiszerek között. A belőle készült birsalmasajt pedig – bár nem a leggyorsabban elkészíthető finomság – megéri a macerát! Megmutatjuk, hogyan lehet a legegyszerűbben elkészíteni!
Hozzávalók:
- 1 kg birsalma
- 40 dkg kristálycukor
- 1 citrom leve
- egy marék dióbél
Elkészítés:
A birsalmákat alaposan mossuk meg, majd negyedeljük őket. Távolítsuk el a fölösleges fehérjét (mivel én legutóbb biobirsalmát kaptam kolleganőm édesanyjától, bőven volt benne kukac, amit ki kellett vágni) 🙂 Nagyon fontos, hogy se a héját, se a magházat ne távolítsuk el! (Mi ebben a fazékban a receptben megadott mennyiség négyszeresét készítettük el)
Ezután tegyük fel főni annyi vízben, amennyi épp ellepi, és főzzük puhára. Ha ezzel megvagyunk, jön a macera rész: paradicsompasszírozóval pépesítsük. Én a korábbi években kipróbáltam a másik változatot is: főzés után eltávolítani a héját (ez nagyon könnyen lejön) és a magházat kivágni, majd leturmixolni, szóval, ha nincs paradicsompasszírozónk, akkor se essünk kétségbe.
Közben a már lepasszírozott birsre időnként facsarjunk a citromból egy kis levet, hogy ne barnuljon be. Amikor pedig megvan az összes, rakjuk vissza a fazékba, és a cukorral együtt tegyük fel ismét főzni. Folyamatos kavargatás mellett addig főzzük, amíg be nem sűrűsödik (egy tányérra cseppentve meg kell dermednie). Ha ez megtörtént, várjunk, mi ki nem hűl.
Addig készítsük elő az edényünket. Van, aki őzgerincformába teszi, nekünk van két egyforma magasabb falú tálcánk, azt szoktuk használni, és a kiszárítás folyamán egyikből a másikba borítgatjuk. De az említett nagymama, akitől a birset kaptuk, szilikon sütiformában szokott mindenféle aranyos alakú (virág, csillag stb.) birsalmasajtot készíteni.
Szóval béleljük ki a formát sütőpapírral, szórjuk rá a dió felét, majd öntsük rá a birspépet – közben erőteljes fakanálmozdulatokkal kergessük el az ínycsiklandozó illatok miatt érdeklődő családtagjainkat -, majd szórjuk rá a maradék diót.
És innen jön a nehéz rész: türelmesen várni, míg meg nem szárad. Ez általában egy hétig szokott tartani, közben időről időre forgassuk meg (na, ehhez kell a két egyforma méretű tálca). Amikor pedig eléggé megszáradt, már fel is használhatjuk. Önmagában, sajttal tálalva, gyümölcskenyérbe sütve egyaránt szuper, de szépen becsomagolva gasztroajándékként is kiváló!
Jó étvágyat!
Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez és úgy általánosságban a balatoni hangulathoz, életérzéshez.