Egyszer réges-régen élt a Balaton partján egy tündér, Sió. Gyönyörű volt a tündér, szebbet nála nem látott még a Nap sem, ami pedig égi útján nap mint nap bejárja a földkerekséget, és sugarával sok szép leányt végigsimogat. Siónak arany volt a haja, rózsás az arca, a szeme pedig olyan volt, mint a Balaton: a végtelen kéket tükrözte hideg téli napokon, opálzölden ragyogott a napban, és sötét szürkévé változott, ha valaki megharagította.

De amilyen gyönyörű volt Sió, olyan csalfa is! Élvezte, hogy ha párás zöld szemét egy legényre vetette, az máris otthagyta kedvesét, és futott a tündérhez. Élvezte, hogy akárhány férfi szívét el tudta rabolni. Elrabolta azokat, de össze is törte, mert hamar eltaszította őket magától, s máris egy új hódítását élvezte.

Élt a Bakony sötét erdejében egy varázsló, Kamor, kinek fiára is kivetette Sió hálóját. A fiú pedig hamar bekerült a tündér bűvkörébe, s egyre csak leste a leány kívánságait. Sió örült az ifjú szerelmének, s hogy próbára tegye azt, megkérte, hozzon neki a Bakony erdejéből a bűvös hatású hársfavízből. A fiú pedig összeszedte bátorságát, bevetette magát a rengetegbe, s ezer veszéllyel dacolva megszerezte a varázslatos szépítőszert.

Hanem amikor vitte nagy boldogan a hársfavizet szerelméhez, egy másik ifjút pillantott meg Sió oldalán. Zöld szemével azt a legényt szédítette, búgó hangjával az ő fülébe súgott csábító szavakat.

Kamor fia összetört. Szíve majd megszakadt bánatában. Felmászott hát egy magas sziklára Tihanynál, s a mélybe vetette magát.

Szörnyű haragra gerjedt erre Kamor, s miután fiát illendő módon eltemette Tihany szikláinál, a hársfavizet magához vette, elátkozta, majd vitte Siónak.

– Szépséges tündér! Gazdám megbetegedett, s velem küldi ajándékát, a hársfavizet, melyet a Bakony sűrű erdejéből hozott neked.

Sió megörült a hársfavíznek, hiszen tudta, hogy attól szépsége megsokszorozódik, aranyhaja még fényesebben fog ragyogni, kinyitotta hát a tégelyt, és hajára öntötte azt.

Abban a pillanatban eltűntek az arany fürtök, s helyettük rémséges kígyók tekeregtek a tündér fején.

Szentpéteri Tóth Márta: Kamor átka

Dörgő szavakkal szólt Kamor:

– Légy átkozott, kegyetlen tündér, amiért csalfaságoddal halálba kergetted fiamat! Nem kellett neked szerelme, hát te se szabadulj addig átkomtól, amíg egy igaz szerelem önként fel nem oldoz!

S hogy mi történt ezután Sióval? Kövesd a MinaVidit, tudd meg, mi történt a csalfa tündérrel, kiről nevezték el a két híres balatoni hajót, a Kelént és Helkát, és mi történik, ha valaki elátkozott vaddisznónyelvet reggelizik! 😉

Ismerd meg a többi balatoni legendát, amit összegyűjtöttem (vagy írtam :-))!

Vagy olvass bele valamelyik könyvembe, a balatoni mondákat és legendákat összegyűjtő Csodák tavába, vagy az apróbbaknak szóló meseregényembe, amiben két balatoni tündérke egy régi legenda nyomába ered, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése. Itt meg is tudod rendelni, hogy legyen saját példányod is!

Csodák tava mockup