Az elmúlt hetekben sokat foglalkoztam sárkányokkal: sárkánylegendákat hoztam, bemutattam a Szent György-hegyet és az ott található Sárkánylikat. A mai mesevasárnap is tovább ismerkedhettek velük, és megtudhatjátok, miért baj, ha egy sárkány náthás lesz. Karácsonyi mese következik.

img_20191222_065658.jpg

Óriási volt a sürgés-forgás az Azúr Hotelben. Mindenki a karácsonyra készülődött. A recepciónál sokan vártak a sorukra, a gyerekek a hatalmas karácsonyfa alatt nézelődtek tátott szájjal.

– Egy hétig díszítettük ezt a karácsonyfát! – mesélte nekik Azúrka, a dankasirály, aki a hotelben lakott. – Kézzel készítettük a díszeket, nem találtok két egyformát!
– Hűha! – mondta kerek szemekkel csodálkozva egy szöszi kisfiú – Egy hétig nem is aludtatok?

Közben a recepciónál fáradhatatlanul válaszolták meg a vendégek kérdéseit.

– Igen, természetesen várja már Önöket a bekészítés. Gyümölcsök, sajtok és egy üveg vörösbor – hallotta az egyik recepciós hölgytől.
– Itt van a kulcs a szobájukhoz – hallotta a másik irányból – 417-es szoba.
– Röf! Hol van ez a szoba? – érdeklődött az egyik vendég. Egy kismalac. Mellette két másik kismalac várakozott türelmesen. Annyira hasonlítottak egymásra, hogy Azúrka meg volt róla győződve: csakis testvérek lehetnek.
– Az elvarázsolt szárnyban – felelte készségesen a recepciós. – Haladjanak a folyosón egyenesen, menjenek el a wellness rész mellett, és a folyosó végén találják a láthatatlan ajtót, az vezet az elvarázsolt szárnyba. Itt egy szemüveg – ezzel látni fogják a láthatatlan ajtót.
– Röf. És a bekészítés, amit kértünk?
– Természetesen várja már Önöket a bekészítés: egy bogrács forró víz. Merülőforraló is van, így bármikor újra tudják melegíteni. De biztosíthatom Önöket, teljes biztonságban vannak. Nem fog jönni a Kopasz.
– Na, persze – mondta hitetlenkedve a kismalac. – De azért nagyon köszönjük, röf! – tette hozzá udvariasan, és a három kismalac elindult az elvarázsolt szárny felé.

Azúrka a gyerekrecepciónál egy kisfiúra és kislányra lett figyelmes. A recepciós nekik is lelkesen magyarázott.

– Kemencéinkbe garantáltan csak pizzák férnek be. Se gyerekek, se boszorkányok! – mondta nekik – A nevük tehát Jancsi és Juliska. 443-as szoba. Ez az elvarázsolt szárnyban található. Haladjanak a folyosón egyenesen…

Azúrka nem hallgatta tovább az eligazítást, úgy döntött, megnézi, barátja, a Séf hogy áll az ünnepi vacsorával. Már csak pár óra volt hátra a nagy eseményig. A karácsonyi vacsora mindig különleges alkalom egy hotel életében: ilyenkor a legfinomabb ételek várják a vendégeket.

A konyhában fortyogó fazekak, sürgő-forgó kukták és ínycsiklandozó illatok fogadták a dankasirályt.
– Hú, Azúrka, már majdnem minden készen áll! – mondta neki kicsit fáradtan, de annál büszkébben a Séf – itt vannak a húsok, itt a halak, itt a vegetáriánus ételek. És nézd meg ezt! – felemelte az egyik fazék fedőjét. Furcsa, sűrű, zöld valamit látott Azúrka – Boszorkányragu – mondta csillogó szemmel a Séf – van benne kígyóláb, békafarok, pókszem.
– Hááát – mondta bizonytalanul Azúrka. – Valakinek biztos fog ízleni. Én szerintem maradok a küsznél.
– Elnézést, tudnának segíteni? – egy sárkány állt a konyha ajtajában. Háromfejű.
– Igazán sajnálom, hogy alkalmatlankodom, de a középső fejem rémesen meghűlt – panaszolta a jobb szélső fej.
– Ez a Magyarország rettenetesen hideg! – mondta panaszkodva a bal fej – Bezzeg az én napsütötte Szicíliám! – tette hozzá ábrándozva.
– Ne légy udvariatlan! – utasította rendre a középső fej – Ne haragudjanak! Gyönyörű az országuk, csak mi odalent Olaszországban kicsit melegebbhez vagyunk szokva.
– Az Etnában, ahol lakunk, na, ott meleg van! De itt…– húzta a száját a bal fej finnyásan.
– Az Európa legmagasabb, még működő vulkánja – tette hozzá büszkén a jobb fej.
– Tudnának segíteni? Egy forró hársfateát szeretnék kérni. Lehetőleg parázzsal – tért végül a tárgyra a középső fej.
– Mézzel tudom adni – mondta a Séf – A magyar méz kiváló a meghűlésre – tette hozzá a bal fejre nézve.
– Ó, az remek lesz, köszönöm! – mondta elégedetten a középső fej.
– Ha megkérhetem, fáradjon a bárhoz…ööö… fáradjanak a bárhoz – mondta udvariasan a Séf – Itt sajnos vendégek nem tartózkodhatnak. Azúrka odakíséri Önöket.

Azúrka udvariasan elkísérte a sárkányt a bárhoz, és leültek a karácsonyfa alatt.
– Gyönyörű ez a fa! –mondta elismerően a jobb fej.
– Igen, egy hétig díszítettük, minden egyes darabját kézzel… – kezdte Azúrka, de a középső fej félbeszakította.
– Tüsszenteni fogok – mondta rémülten.
– Ajjaj! – kiáltotta a másik két fej.

Azúrka nem tudta, miért kell ettől ennyire megijedni, udvariasan egy zsebkendőt nyújtott a sárkánynak.
– Há…háááá…hápciiii

Egy másodperc alatt történt minden. A középső fej hatalmasat tüsszentett, tűz csapott elő a torkából, s a gyönyörű karácsonyfa, amit egy hétig díszítettek, már csak por volt és hamu.
– Mit tettem! – mondta zokogva a középső fej.
– Rémesen sajnálom – tördelte a kezét a jobb fej. – Természetesen állom az új karácsonyfa költségeit.

Másodpercek alatt ott termett a szálloda igazgatója.
– Semmi probléma – nyugtatta a sárkányt – Ez nem az Ön hibája. Baleset volt – majd Azúrkához fordult– Gyere, kérlek az irodámba!

A dankasirály követte őt. Amikor az irodába értek, az igazgató könyörögve nézett rá.
– Azúrka, segítened kell! – Ránézett az órájára. – Három óra van a karácsonyi ünnepségig. A kertben szerencsére van egy fenyőfa, majd azt díszítjük fel, de mivel? A boltok már mind zárva vannak.
– Bízd csak rám, Főnök! Megoldom! – mondta Azúrka, és egy pillanatig sem vesztegetve az idejét, kirepült az ablakon.

Egyenesen Sió, a balatoni tündér kertjébe repült.
– Sió, segítened kell! – és elmesélte, mi történt az Azúr Hotelben.
– Hűha – mondta a tündér –, össze kell szednünk magunkat! – Azzal füttyentett egyet.

Abban a pillanatban két aprócska vízicickány szaladt elő. Azúrka örömmel üdvözölte két kis barátját, Cikket és Cakkot. Sió nekik is elmondta a problémát.
– Gondolkodjunk! Miből lehetne díszeket csinálni?
– Csigaházak, halcsontvázak aranyra festve? – javasolta Cikk.
– Nyami, én szívesen kieszem a csigákat a házukból. Azúrka meg leeszi a halat a csontvázról – lelkesedett Cakk.
– Hááááát, lehet, hogy a halcsontváz annyira nem tetszene a hotel vendégeinek. Ráadásul nincs is annyi időnk – mondta Azúrka.
– Akkor tobozok! – javasolta Cikk.
– És gesztenyék! – tette hozzá Cakk.
– Na, ez már jobban hangzik – mondta Azúrka –, de így még kevés.
– Balatoni buborék? – javasolta Sió – Azok fényben gyönyörűen ragyognak. A sellők biztos tudnak adni, nekik rengeteg van belőle.
– Szuper! Már csak valami fényfüzér kéne.
– Szentjánosbogarak!
– De hát ők téli álmot alszanak ilyenkor!
– Bízzátok csak rám! – kacsintott Sió – Cikk és Cakk, szaladjatok, gyűjtsetek tobozokat és gesztenyét. A házamban a polcon találtok egy csupor tündérport, abban forgassátok meg! Azúrka, te repülj a sellőkhöz! Itt van a sellőhívóm – mondta, és átnyújtotta a nyakláncát.

Azúrka már használt korábban sellőhívót, így pontosan tudta, mit kell vele tennie. Gyors szárnycsapásokkal repült Tihany felé, majd a tihanyi kútnál, a Balaton legmélyebb pontjánál kinyitotta a medált. Szikrázó fény árasztotta el a vizet, és alig egy perc múlva egy sellő bukkant fel.

– Azúrka! Hát te? Hogyhogy nem vagy a hotel karácsonyi ünnepségén? Nálunk már mindjárt kezdődik az ünneplés.
– Nagy bajban vagyunk, és csak ti tudtok segíteni! Leégett a karácsonyfánk egy sárkánytüsszentéstől. Új fa kell új díszekkel. Tudnátok kölcsönözni egy kis balatonbuborékot?
– Ó, persze! Akár örökbe is! Azonnal hozok!

A sellő lebukott, és nem telt bele három perc, egy nagy kosárral tért vissza. Telis tele volt balatoni buborékkal. A lassan lenyugvó nap fényében rubinvörös fényben szikráztak. Meseszép volt. Azúrka le sem tudta róla venni a szemét.

– Azúrkaaaa, hahóóó! – kiáltotta a sellő – Indulnod kéne!

A dankasirály megrázta a fejét.

– Persze, persze, csak annyira gyönyörű!

Udvariasan megköszönte a sellőnek a segítséget, majd csőrébe fogva a kosárkát visszarepült a tündér kertjébe. Siónak még nyoma sem volt, de a két cickány már lázasan dolgozott.

Dolgozott?! Inkább csak dobálóztak a tobozokkal és a gesztenyékkel, és közben nagyokat kacagtak. De ahogy Azúrka rájuk nézett, bűnbánóan munkához láttak. Mint a villám megpörgették a tündérporban a tobozokat.

Egy órával később Sió, Cikk és Cakk, Azúrka és a hotel igazgatója elégedetten nézte a karácsonyfát.

– A csúcsa – mondta Cikk.
– Nincs ott semmi – tette hozzá Cakk.
– Tényleg nincs semmi a csúcsán – vakarta meg fejét a szálloda igazgatója.
– Márpedig csúcsdísz nélkül nem igazi a karácsonyfa! – jelentette ki Sió – Egy csillag vagy egy…
– Egy csillag! – kiáltott fel Azúrka – Négy csillagunk is van! – kacsintott az igazgatóra.
– Azúrka, zseni vagy! Azonnal intézkedem! Leszedjük a bejáratról az egyik csillagot!

És elérkezett a karácsonyi ünnepség! A vendégek, a hotel dolgozói, Azúrka, Sió, Cikk és Cakk körbeállták a fát a kertben. Egyszerűen gyönyörű volt! A szentjánosbogarak szüntelenül köröztek a fa körül, fényükben a tündérporos tobozok és gesztenyék szikráztak, a csúcson levő csillag ragyogott, a balatoni buborékok mint kristálygömbök ezer színben pompáztak.

– Tüsszentenem kell! – hallottak egy rémült hangot.
– Az ég felé! – kiabálta másik kettő.
– Há…háááá…hápciiii
– Naháááát! – kiáltotta egy kisgyerek – Tűzijáték!

De ki az az Azúrka? 

A családbarát hotelek némelyikénél kedves szokás, hogy a kisgyerekeknek érkező családoknak bekészítenek egy esti mesét. Így van ez a siófoki Hotel Azúrnál is, ami egy négy szélforgós családbarát hotel a Kidsoasis minősítési alapján. Engem pedig az a megtiszteltetés ért, hogy engem kértek meg, hogy írjak meséket Azúrkáról. Olvassátok hát a bátorszívű, segítőkész dankakirály történeteit!

Ismerd meg a többi Balatoni legendát, amit összegyűjtöttem (vagy írtam :-)), és gyere vissza jövő vasárnap, mert vasárnap a Minavidin mesevasárnap, és hozom a következőt! 😉

Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook  vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhozegyütt töltött időhözmeséléshez és úgy általánosságban a balatoni hangulathoz, életérzéshez.