Lengyel Dénes nyomán
A badacsonyi ürmös bornak nincsen párja. Még a nádorispán sem kóstolt ilyen finomat! De hogy megérdemelte-e? Erről megoszlanak vélemények. Nézzük, ki mit gondol róla…
Keservesen teltek a napok és hetek Kisfaludy Sándor számára a zalai nemesi felkelők táborában. Egyre jöttek a hírek Napóleon közeledéséről, de az ő gondolatai csak szerelmes Rózája körül jártak. József nádor, ki szárnysegédjének s bizalmasának választotta a költőt, meg is jegyezte:
– Csodálatos asszony lehet kegyelmed Rózája, ha mindig csak rá gondol!
Nemsokára levelet kapott Kisfaludy, s a gondos feleség a szerelmes szavak mellé küldött egy csutorát is ízletes ürmös borából. Különleges recept alapján maga készítette az asszony ürmös borát a badacsonyi szőlők és gyógynövények legjavából, s tudta, a táborban jót fog tenni urának a gyógybor.
Itta is Kisfaludy, s olyan jóízűen itta, hogy a nádorispán is megkívánta. Jó szívvel adta neki Kisfaludy, s József nádor elismerően csettintett a nyelvével, amikor megkóstolta.
– Nem ittam ilyen finomat még életemben! – mondta.
– Az én Rózám készítette saját receptje alapján – büszkélkedett a költő. – De ha ennyire ízlik fenségednek, szüret után küldetek belőle egy hordónyit.
Telt, múlt az idő, megérkezett Napóleon, s bár vitézül küzdöttek a magyar nemesek ellene, Győrnél bizony csúfos véget ért csatájuk, s megverve futottak Budára. Oda érkezett Kisfaludy is, de nem feledte ígéretét a nádorispánnak. Üzent hát haza, hogy küldjenek neki két hordó ürmös bort.
Jött is jó embere, Ág Ferkó, hozta a két hordónyi bort. Megízlelte az egyiket, s elismerően mondta Ferkónak:
– Ej, ez nagyon jól sikerült!
– Ezt tekintetes uramnak készítettem!
Megkóstolta a másikat is.
– Ez is jó bor, de azért gyöngébb az előzőnél! Ezt kinek szántad, Ferkó?
– Hát a nádorispánnak, tekintetes uram!
– De hát ez nem olyan jó, mint a másik!
– Nem is érdemel meg az olyan bort, mint a tekintetes uram! Németnek ez is elég!
Megharagudott Kisfaludy, jól leteremtette Ferkót, s végül a finomabb bort küldte el József nádornak. Ferkó megcsóválta a fejét, s szép, pörge bajsza alatt morgolódott.
– Nem érdemli meg azt a német! Tekintetes uramnak sem köszöni ezt meg soha senki!
Így is történt. A háború után Ferenc császár megbízta József nádort a nemesi felkelés történetének megírásával, aki Kisfaludyt kérte fel erre. Két hosszú éven át dolgozott rajta a költő, míg német nyelven, híven megírta a háború történetét. De túlságosan is híven írta meg, nem nyerte el a császár tetszését, így a történet titkos levéltárba került örök feledésre ítélve, a költő pedig kegyvesztésre.
– Megmondtam én tekintetes uramnak, hogy nem érdemli meg a német a jót! – mondta Ferkó, amikor fülébe jutott ez – Egy cseppet sem érdemel meg, nemhogy egy egész hordót a legjobból!
Az ürmös bor mondáját után ismerd meg a többi balatoni mondát!
További balatoni történetekhez szeretettel ajánlom könyvemet, a Csodák tavát, melyben 48 balatoni és Balaton környéki mondát gyűjtöttem össze.
Itt bele tudsz is olvasni a balatoni mondákat és legendákat összegyűjtő Csodák tavába, vagy az apróbbaknak szóló meseregényembe, amiben két balatoni tündérke egy régi legenda nyomába ered, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése. Itt meg is tudod rendelni, hogy legyen saját példányod is! Vagy ajándéknak is adhatod Balaton-rajongó kicsiknek, nagyoknak!
