Mesevasárnap folytatódnak Azúrka kalandjai!
Illusztráció: Csizmazia-Kovács Edina
Felkelt a hold, és ezüstösre festette a Balaton vizét. Azúrka szerette ezeket a késő nyári estéket, az elcsendesedő várost. Lassú szárnycsapásokkal repült a házak felett. Ahogy elérte a Sió torkolatát, egyszer csak keserves zokogásra figyelt fel. Egy hatalmas kertből jött a hang. A sötétben a fák fekete levelei között jókora almák, barackok kukucskáltak elő, a lágy szellő szőlő muskotályos illatát hozta. Azúrka lejjebb ereszkedett, és egy csodaszép tündért vett észre. Az aranyhajú lány a fűben ült, és keservesen zokogott, csak úgy patakzottak a könnyei. Két aprócska vízicickány vigasztalta. Mint a villám cikáztak jobbra és balra, felitatták könnyeit, cirógatták a haját, simogatták az arcát, csitítgatták.
- Én Azúrka vagyok, a dankasirály – mutatkozott be Azúrka. – És te ki vagy, szép tündér?
A tündér egy pillanatra abbahagyta a sírást, ránézett:
- Sió va-ha-gyok – hüppögte -, a Balaton tündéhérehe… – de nem tudta folytatni: szavai keserves zokogásba fulladtak.
- Én Cikk vagyok – mutatkozott be erre az egyik cickány.
- Én meg Cakk – mondta a másik.
- Látod azt az almafát? – mutatott Cikk egy aprócska fára.
- Sió kedvenc almafája – mondta Cakk.
- Aranyalmafa – mondta Cikk.
- Vagyis birsalma – pontosított Cakk.
- Látod az aranyalmákat? – kérdezte Cikk.
- Vagyis a birsalmákat… – mondta Cakk.
Azúrka azonban akárhogy meresztette a szemét, egy almát sem látott.
- Nem látom – vallotta be végül szégyenkezve.
- Nem látod? – kérdezte Cikk.
- Na látod! – vágta rá Cakk.
Azúrka most már semmit sem értett. Ráadásul már a szeme is belefájdult a folyamatosan ide-oda cikázó cickányok látványába.
Szerencsére Sió végre összeszedte magát.
- Betegség támadta meg – magyarázta a tündér, és miközben könnyeit törölgette, egy összeaszott, fekete almát mutatott fel. – Látod, milyenek lettek az almák!
- És vajon nincs rá gyógyír? – kérdezte Azúrka.
- Amiket én kipróbáltam, azokból semmi sem segített…
Hirtelen Cikk felkiáltott:
- Li bácsi lehet, hogy tudna segíteni!
- Li bácsi egy nagy kínai bölcs! – magyarázta Cakk.
- Csak nagyon messze lakik – mondta Cikk. – A tihanyi Belső-tóban.
- Li bácsi ugyanis egy aranyhal – magyarázta Cakk.
- Az nincs is olyan messze – mondta Azúrka -, én el tudok oda repülni.
Sió szeme felcsillant:
- Megtennéd?
- Hát persze! – mondta Azúrka. – Mindig szívesen segítek a bajbajutottakon. Hol találom meg ezt a Li bácsit?
- A Pontyos Nádas környékén keresd – mondta Cikk.
- A teljes neve pedig Fe Je Te Li – tette hozzá Cakk.
Azúrka nem is vesztegette tovább az időt, búcsút vett Sióéktól és útra kelt. Ideális repülőidő volt. Sehol egy felhő az égen, az erős holdfényben a Tihanyi Apátság fehér épülete messzire ragyogott. El sem tudta téveszteni az irányt. Hamarosan el is érte a Belső-tót. Igen ám, de a tavat több nádas is szegélyezte. Melyik lehet közülük a Pontyos Nádas?
Szerencséjére nem messze tőle felbukkant egy kövér, öreg ponty.
- Jó estét kívánok – köszönt neki Azúrka. – Tudnál segíteni, merre találom a Pontyos Nádast?
- Ponty ez az! – felelte a hal.
- Ó ez nagyszerű! – örült meg Azúrka. – Fe Je Te Lit keresem.
- Ah, Li barátomat?
- Ismered őt?
- Hogyne! Ő a kártyapartnerem. Minden este szoktunk kártyázni. Ő a römit szereti, én az unót. Már szólok is neki! – mondta a ponty és elmerült.
Pár perc múlva felbukkant. Egyedül.
- Li barátom azt üzeni, ő egy nagy bölcs. Tudása pedig végtelen. Ezért nem szeretne idő előtt sirály-vacsora lenni.
- Hmmm, erre nem gondoltam – vakarta meg Azúrka szárnyával a fejét. – Elmondanád neki, hogy Sió, a Balaton tündére küldött, mert megbetegedett a birsalmafája? Elfeketedtek az almái. Ő pedig biztos tud segíteni.
- Oké – mondta a ponty, és ismét lemerült.
Majd felbukkant.
- Li barátom azt üzeni, hogy ő egy nagy bölcs. Tudása pedig végtelen. Ezért szerencsére ismeri a gyógymódot. A birsalmafát a Ciprián-forrás vizével tudod meggyógyítani. Pár csepp elég belőle, csak spricceld rá az almákra.
- Hát ez nagyon jó hír! – örült meg Azúrka – És merre találom ezt a Ciprián-forrást?
- Fogalmam sincs – vakarta meg ezúttal a ponty a fejét az uszonyával –, de megkérdezem – mondta és elmerült.
Majd felbukkant.
- Li barátom azt üzeni, hogy ő egy nagy bölcs.
- Igen, tudom. A tudása pedig végtelen… – mondta türelmetlenül Azúrka.
- Pontyosan! – felelte vidáman a ponty – De honnan tudod ezt? Talán te is egy nagy bölcs vagy? A tudásod pedig végtelen? Szóval a Tihanyi-félsziget keleti oldalán keresd, nem messze a barátlakásoktól.
Szerencsére Azúrka már járt a barátlakásoknál, így tudta, merre kell mennie. Megköszönte a segítséget és útra kelt. Hamar meg is találta a forrást, ahol különös látvány fogadta: egy aprócska nyugágyban ronda varangy terpeszkedett.
- Forrásvízért jöttél? – kérdezte a varangy.
- Igen – felelte Azúrka.
- Három szúnyog az ára – mondta a varangy.
- Három szúnyog? – csodálkozott Azúrka – De hát a forrás mindenkié! És egyébként is, honnan szerezzek szúnyogot?
- Ahonnan mindenki. A levegőből. Ennyi a víz ára. Persze a forrás mindenkié, de ki az, aki vigyáz rá, hogy piszok ne kerüljön bele? Ki figyeli, hogy ne igyon belőle akármilyen koszos jöttment? – közben alaposan végigmérte – És miben fogod elvinni?
- Hát, ööö – Azúrka erre nem is gondolt.
- Van harangvirágom is. Első osztályú minőség. Szintén három szúnyog. Messzire viszed? További három szúnyog a borostyánlevélfedél. Egy szúnyog pedig az összeszerelés költsége. 3+3+3+1 az pontosan tíz. Tíz szúnyog és viheted.
Azúrkának nem volt kedve vitatkozni. Arra gondolt: Siónak szüksége van a forrásvízre. Minél előbb, annál jobb.
- Rendben – mondta a varangynak. És elindult a Balaton felé. Tudta, hogy a vízhez közel van a legtöbb szúnyog.
Nem is kellett csalódnia. A parthoz közel csak úgy hemzsegtek. Neki is állt összegyűjteni őket, miközben azért nagyon reménykedett abban, hogy egyetlen ismerőse sem látja meg, amint szúnyogokat kerget. Szerencsére nem is látta meg senki. Negyedóra sem telt el, és megvolt a zsákmány. Örömmel repült vissza a forráshoz, ahol megint meglepő látvány fogadta. A nyugágynak nyoma sem volt, helyette hófehér abrosszal letakart asztal mögött ült a varangy, nyakában fehér asztalkendő lógott, az asztalon porcelán tányér, ezüst evőeszköz és egy kristályvázában százszorszép.
- No, lássuk a vacsorát! – mondta elégedetten, amint megpillantotta a dankasirályt.
Azúrka a tányérra rakta a szúnyogokat, a béka pedig villájára tűzve az első szúnyogcombot, megszaglászta, majd elegáns mozdulattal a forrás felé mutatott:
- Ott a forrásvized. Viheted.
És csakugyan: egy jókora harangvirág megtöltve várta őt, borostyánlevéllel letakarva. Azúrkának a látványtól és a forrásvízzel teli virágtól nagy jókedve kerekedett. Vidáman köszönte meg a varangynak a vizet, aki először meglepődött a nem várt köszönettől, majd ezüstvillájával elegánsan búcsút intett a sirálynak. Annyira teli volt a szája, hogy beszélni nem tudott.
Azúrka nem vesztegette tovább az idejét, már repült is vissza Sióhoz. A tündér és a két kis cickány izgatottan fogadta.
- Na? Mit mondott Fe Je Te Li? Meg lehet gyógyítani a fát? – kérdezte reménykedve Sió.
- Igen! Azt mondta, hogy a Ciprián forrás vizét kell az almákra spriccelni – és átadta a harangvirágot. – Itt a forrásvíz.
Sió elkerekedett szemmel nézte a harangvirágot.
- Ez elég lenne az egész fára? – csodálkozott.
- Azt mondta, csak pár csepp kell.
- Hát akkor nosza!
Sió a forrásvizet óvatosan ráspriccelte az aranyalmákra, és láss csodát! Az almák egy varázsütésre kigömbölyödtek, fényesek lettek, színük pedig feketéről aranyra váltott.
Lett nagy sikongatás és öröm! Cikk és Cakk nem győzött ugrándozni, szélsebesen cikkcakkoztak egyik almától a másikig, mindegyiket egyenként megcsodálták, Sió körbetáncolta a fát, egyszerre sírt és nevetett örömében. Végül Azúrkához fordult:
- Nagyon köszönöm, amit tettél értem! Ezt a kis fát egy édesanyámtól kapott magból ültettem, azért szeretem ennyire. És most megmentetted. Hadd ajándékozzalak meg egy varázserejű kulaccsal. Ebből sosem fogy ki kertem nagyszerű ajándéka, az almalé!
És csakugyan: a kulacsból akármennyit ivott Azúrka, sosem fogyott ki az almalé. Így akárhányszor ivott belőle, mindig Sióra, a Balaton tündérére gondolt.
Ismerd meg a többi Balatoni legendát, amit összegyűjtöttem, és gyere vissza jövő vasárnap, mert vasárnap a Minavidin mesevasárnap, és hozom a következőt! 😉
Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez és úgy általánosságban a balatoni hangulathoz, életérzéshez.