Itt a farsang, áll a bál! Nincs ez másként Siófokon sem. Mindenki a farsangi mulatságra készülődik. Nézzétek meg, hogy! (Egy jó tanács: Azért a ragadozó madarakkal ilyenkor is vigyázni kell! ;-))
Azúrka, a dankasirály és Dinki, a bolondos mérnökharkály a parti köveken üldögélve töprengett. Vészesen közeledett a farsang, és még mindig nem tudták, minek öltözzenek be. Erősen törték hát a fejüket. Végül Dinki megszólalt.
– Mi lenne, ha Armstrong és Aldrin lennénk, a két első ember, aki leszállt a holdra? Csinálok nádból, fűzfagallyakból és szilvalekvárból egy űrruhát, szkafandert, vagy hogy is mondják. Az lesz aztán a látványos bevonulás a jelmezversenyre!
Dinki, aki egy alkalommal egy beton villanyoszlopban próbált kukacot keresni, az agyrázkódástól mérnöknek képzelte magát. Mindig tele volt bolondnál bolondabb ötletekkel.
– Nádból, fűzfagallyból és szilvalekvárból? Hát nem is tudom – csóválta bizonytalanul a fejét Azúrka. – Nincs nagy kedvem egész este egy olyan űrruhában botladozni. Hogy lehet abban egyáltalán táncolni?
Tovább töprengtek. Majd Azúrka szólalt meg:
– Mit szólnál, ha beöltöznénk a három kismalacnak Villámkával? Irtó cuki malacfület és farkat tudok csinálni!
Ezúttal Dinki legyintett lemondóan.
– Villámka, nem akar velünk beöltözni. Fogalmam sincs, mi akar lenni, de nagyon titkolózik.
– Legyünk Sherlock Holmes és Watson! A híres angol nyomozó páros! – kiáltott fel hirtelen Azúrka.
– Micsoda ötlet! – örvendezett Dinki – Úgyis minden rejtélyt megoldunk!
Rögtön munkához is láttak. Nagyítót, pipát, álbajuszt kerestek, és barátjuk, az Azúr Hotel Séfjének segítségével elegáns skótkockás zakót szereztek maguknak. Alig várták a farsangot!
És bár ólomlábakon járt az idő – mint mindig, ha az ember (vagy a sirály) nagyon vár valamit –, végre valahára elérkezett a nagy nap. Regina, a szarkalány cserregve repülte körbe Siófokot.
– Öltöztek fel gyorrrsan, mindjárrrt elkezdődik a jelmezverrrseny! Siessetek! Nem várrrunk senkire!
Szép lassan összegyűltek a meghívottak. Színesebbnél színesebb jelmezek érkeztek egymás után. Karolina és Károly, a nagykócsagpár rózsaszínre festették tollukat, és ki tudja, még mit csináltak, de megszólalásig hasonlítottak egy flamingópárra. Regina királylánynak, Arabella, a fennhéjazó hattyú balerinának, Cikk, az aprócska vízicickány pedig elefántnak öltözött. Volt is nagy álmélkodás, kacagás! Azúrka-Sherlock és Dinki-Watson nagyítójukkal alaposan végigvizsgáltak minden vendéget, miközben Azúrka álpipájából pöfékelt. Lila füstöt.
– Titkos találmány! – kuncogott Dinki, és nem volt hajlandó senkinek sem elárulni a lila füst titkát.
Lassan minden vendég megérkezett, és a jelmezeken kívül álmélkodva nézték a dekorációt is. Erről Károly és Karolina gondoskodott, és látszott, hogy a két kócsag tényleg jól ért a díszítéshez. Tollakból, színesre festett levelekből készítettek füzért a környező fákra. Az asztalok gyönyörűen megterítve, apró faháncsokon a meghívottak nevei mutatták, kinek hova kell ülnie. Mindenkinél egy boríték, és benne egy lap lapult.
– Megjött minden vendég? – kérdezte Károly.
– Igeeeeeeeeen! Vagyis hát Villámka és Cakk még neeeeeem! – válaszolták kórusban a többiek.
– Akkor még várjunk – mondta Karolina.
Azúrka az órájára nézett.
– De már elmúlt hat óra! Akkorra volt meghirdetve a jelmezverseny. Nem lehet, hogy valami bajuk esett?
– Kérdezzük meg Cikket! – javasolta Dinki – Hátha tud valami Cakkról.
A két vízicickány-testvér, Cikk és Cakk elválaszthatatlan volt, sokan csodálkoztak is, hogy ezúttal Cikk egyedül érkezett a farsangra.
– Már én is kezdek aggódni – mondta Cikk –, kora reggel elment Villámkához, mert közös jelmezt terveztek, és azóta nem láttam.
– Menjünk el Villámkához! – javasolta Azúrka.
– Mégiscsak mi vagyunk Sherlock és Watson – mondta vidáman Dinki, és rákacsintott Cikkre – Kinyomozzuk, hol a tesód, ne aggódj!
Villámka, a kis széncinege odúja üres volt. Előtte viszont rengeteg toll hevert mindenfelé.
Azúrka rémülten ismerte fel:
– Héjatoll!
Ebben a pillanatban ért oda Cikk, akinek apró léptei nem tudták felvenni a tempót a madarak szárnyaival.
– Cakkot is elkaphatta! – kiáltotta rémülten.
– Mindnyájan veszélyben vagyunk! – mondta Azúrka – A többiek ráadásul nem is tudnak róla!
– Van egy pneumatikus elven alapuló bombabiztos héjariasztóm! – mondta Dinki.
– Miből készült? – kérdezte Azúrka gyanakodva, aki pontosan ismerte Dinki találmányait.
– Horgászdamilból, bagolyköpetből és biciklipumpából.
– És tényleg hatásos? – kérdezte Cikk.
– Naná! – mondta csillogó szemmel Dinki – Ha egy héja közeledik, a hangjának frekvenciájából megállapítja a vészhelyzetet, és beindítja a bagolyköpetágyút.
– Rendben, úgy sincs más választásunk, próbáljuk ki! Repüljünk el érte, és vigyük oda a farsangolókhoz – adta ki az utasítást Azúrka. – Cikk, te addig szaladj vissza az ünnepségre, figyelmeztesd őket! Ha ők már biztonságban lesznek, megyünk megkeresni Cakkot és Villámkát.
Cikk el is futott, csak úgy porzott nyomában a homok.
Dinki és Azúrka szárnyra keltek, és pillanatokon belül megérkeztek Dinki odújához. Őrült rendetlenség fogadta őket: fadarabok, gallyak, műanyag- és fémalkatrészek hevertek mindenfelé. Dinki azonban a káoszra fittyet hányva az egyik halomból előhúzott egy különös szerkezetet.
– Ez lenne az? – kérdezte Azúrka, és bizonytalanul vakarta meg szárnyával a fejét.
– Ez – mondta lelkesen Dinki.
A szerkezet cseppet sem nézett ki bizalomgerjesztően. A biciklipumpa körül össze-vissza tekeredett a damil, a végén fityegett egy csúzli, ami meg volt töltve bagolyköpettel. Egy nádantenna állt a tetején.
Azúrka és Dinki felkapták, és szélsebesen repültek vele a farsangi bálba.
Ott az ünneplők rémültek csoportosultak, és nagy örömmel fogadták a megmentőket.
Dinki büszkén nézett körül az álmélkodó farsangolókon és nagy szakértelemmel felállította fel a furcsa tákolmányt. Majd pöffeszkedve nyomta meg a gombot. Azúrka és a többiek legnagyobb meglepetésére a nádantenna pörögni kezdett.
– Működik! – sóhajtották megkönnyebbülten. De azért tovább fürkészték az eget.
– Héjaaaa! – kiáltotta rémülten Cikk.
Csakugyan. A töreki tanösvény irányából egy héja közeledett. Félelmetesen vijjogott.
Dinki tanácstalanul vizsgálgatta a héjariasztót.
– Működnie kéne!
Azúrka hunyorogva nézte a héját.
– Működnie kéne, kivéve akkor, ha ez nem egy héja!
– Nem héja? – kérdezte meglepetten Dinki, és feltekintett.
– Nézd meg! Egyáltalán nem héjásan repül. Inkább úgy, mint egy … mint egy… repülőgép!
Valóban ahogy egyre közeledett a héja, egyre különösebbnek tűnt. Bár kinézetre megszólalásig hasonlított a ragadozómadárra, a röpte teljesen másmilyen volt. Egyáltalán nem körözött a levegőben prédára lesve, ahogy egy normális héja tette volna, hanem szép lassan leereszkedett, és földet ért mellettük. Majd felcsapódott a háta, és két apró fejecske bújt ki belőle. Egy cinege és egy cickány.
– Megjöttünk! Nagyon elkéstünk? Voltak kisebb nehézségeink a repüléssel.
Cikk és Villámka bújt elő a héja testéből. Mindenki álmélkodva állta körbe a szerkezetet.
– Nahát, ez fantasztikus! – mondta Dinki – Hogy csináltátok?
– Építettünk egy repülőt, és bevontuk héjatollal. Villámka irányította a szárnyakat, én pedig a fejét. Elég élethű?
– Ne is mondd! A frászt hoztátok ránk! – nevetett Azúrka.
– Rám meg különösen – mondta Dinki. – Azt hittem, nem működik a héjariasztóm! Persze, hogy nem jelzett, álhéjákra nem programoztam be!
– Akkor ezért volt annyi héjatoll Villámka odújánál – nevetett Cikk, és melegen megölelte testvérét – Mi meg azt hittük, héja rabolt el benneteket!
– Heteken át gyűjtöttük a töreki tanösvény környékén a tollakat – mesélte Cakk. – Izgi volt.
– Ne is mondd – borzongott Cakk. – A hideg ráz, ha rágondolok.
Ezek után nem volt kérdés, hogy ki a jelmezverseny győztese. Amikor a zsűri felbontotta a borítékokat a szavazatokkal, számolniuk sem kellett. Szinte mindenki Cakkra és Villámkára szavazott.
– De azért van egy különdíjasunk – jelentette be Károly, a zsűri elnöke. – Ő pedig nem más, mint a nyomozó, aki rájött, hogy a héja nem is héja! Éljen Sherlock Holmes!
Azúrka vidáman pöfékelt egy-két lila füstgomolyagot, miközben kivonult a díjáért. Hatalmas taps köszöntötte.
A sok izgalom után pedig végre kezdetét vette a buli. Volt fánkevőverseny, bekötött szemmel tejföl-etetés, ügyességi játékok, és persze sok-sok tánc.
Hát ilyen volt Azúrka és barátai legemlékezetesebb farsangja.
De ki az az Azúrka?
A családbarát hotelek némelyikénél kedves szokás, hogy a kisgyerekeknek érkező családoknak bekészítenek egy esti mesét. Így van ez a siófoki Hotel Azúrnál is, ami egy négy szélforgós családbarát hotel a Kidsoasis minősítési alapján. Engem pedig az a megtiszteltetés ért, hogy engem kértek meg, hogy írjak meséket Azúrkáról. Olvassátok hát a bátorszívű, segítőkész dankakirály történeteit!
Ismerd meg a többi Balatoni legendát, amit összegyűjtöttem (vagy írtam :-)), és gyere vissza jövő vasárnap, mert vasárnap a Minavidin mesevasárnap, és hozom a következőt! 😉
Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez és úgy általánosságban a balatoni hangulathoz, életérzéshez.