Azúrka és a Mikulás

Folytatódnak Azúrka kalandjai!

Azúrka, a dankasirály épp megreggelizett, és jóllakottan ringatózott egy kis nádszigeten. Az északi szél és a Tihany felől közeledő fekete felhő havat ígért, és Azúrka nagyon reménykedett benne, hogy estére fehér lepel vonja be a tájat, amikorra a Mikulást várják.

Ahogy ott üldögélt, egyszer csak panaszos bőgés ütötte meg a fülét a nádasból. Szarvas a nádasban? Azúrka meghökkent. Sok mindent látott már a siófoki nádasban nagykócsagtól rókán át horgászig, de szarvast még sosem! Nemsokára emberi hangot is hallott.

• Jaj, szegénykém, nagyon csúnya lett a sebed! Ha otthon lennénk Lappföldön, tudnám, melyik zuzmót tegyem rá, de itt ki tud kiigazodni a növények között?

Azúrka még jobban meglepődött. Lappföld? Szarvas? Csak neeem? Csak nem a Mikulást hallja??! Ezt ki kell derítenie! Odarepült, ahonnan a hangot hallotta, és valóban már meg is pillantotta a Mikulást, hatalmas szánjával és kilenc rénszarvasával. Azt is látta, hogy a Mikulás aggódva hajol az egyik rénszarvas lába fölé.

• Segíthetek? – kérdezte.

A Mikulás meglepetten megpördült, de amikor megpillantotta Azúrkát, elmosolyodott.

• Igazán kedves tőled, hogy segíteni akarsz. Sajnos megsérült Villám lába – mutatott az egyik rénszarvasra. – Épp az egyik fonyódi kilátót csodáltuk meg, és annyira szép volt a lenyugvó nap fényében, kivilágítva, mint valami mese! Ahogy álmélkodtunk, nem figyeltünk eléggé, és belerohantunk a másik fonyódi kilátóba. Most komolyan. Két hegy, két kilátó… Nem sok ez egy kicsit?
• Van ott több is! De azok sokkal rénszarvasláb-barátabbak – mosolygott Azúrka, majd szemügyre vette Villám lábát – Hűha, tényleg elég csúnya a seb! De Torda, a táltosteknős biztos tud segíteni.
• Teknős? Még életemben nem láttam teknőst! – mondta sóhajtva a Mikulás – Tartok tőle, most sem fogok, hiszen biztosan téli álmot alszik.
• Ó, ettől ne félj! Torda bármikor felébred, ha szükség van rá. Már repülök is!
• Nagyon köszönöm! Igazán kedves tőled, hogy ilyen lelkesen segítesz. Egyébként még be sem mutatkoztam.
• Ó, hát a Mikulásnak nem is kell bemutatkoznia! Nekem annál inkább. Azúrka vagyok, és dankasirály. Itt lakom a Hotel Azúrban.
• Ó, csak nem? Épp oda igyekszünk! Este már ott kell lennem. Csak azt nem tudom, hogy fogunk innen a nádasból továbbmenni, ha Villámnak ennyire sebesült a lába.
• A hotel innen gyalog is megközelíthető, nagyon közel van.
• De hogy viszem oda a többmázsányi csokit, amit a gyerekeknek hoztam? – mondta aggódva a Mikulás – Sajnos már elég öreg vagyok, a derekam nem a régi, nemigen bírom a cipekedést.
• Ó, hát valahogy majd megoldjuk! Mindenesetre most repülök Tordához.

Azúrka szerencséjére Torda nagyon közel lakott, és valóban könnyen fel lehetett ébreszteni.

• A Mikulás rénszarvasa? No, ilyet sem láttam még! Pedig idén már százhuszonkét éves leszek!
• Ő sem látott még teknőst, ha ez vigasztal – nevetett Azúrka. – Nem egy időzónában mozogtok.
• Hát az biztos – ásított egy nagyot Torda. – De lássuk azt a rénszarvast!

Torda sajnos nem volt túl gyors, főleg így télen nagyon lassan tudott csak csoszogni, de Mikulás így is nagyon megörült neki.

• Jaj, de jó, hogy jöttél! – mosolygott rá vidáman – Igazán kedves, hogy felébredtél téli álmodból szegény Villám lába miatt – mondta, és érdeklődve szemlélte a teknőst. – Van a zsákomban pár plüss teknős, mert volt gyerkőc, aki azt kért, de igazit még sosem láttam. Ez az izé a hátadon, ez mire jó? Le tudod venni? – és kíváncsian megkopogtatta.
• Nem, de elbújok benne, amikor felbosszantanak – mondta Torda, és elbújt a páncéljában.
• Jaj, ne haragudj, igazán nem akartalak felbosszantani – mondta mentegetőzve a Mikulás, és zavarában addig tekergette hófehér szakállát, mígnem egy csomót kötött rá.
• Semmi baj – mondta Torda és kibújt páncéljából. – Nézzük inkább Villám lábát!

A táltosteknős alaposan megvizsgálta Villám lábát.

• Sajnos tényleg elég komoly a seb. Erre pedig egyetlen igazán hatásos gyógymód van, a tihanyi Aranyház gejzírkúpon növő aranyzuzmó.
• És az messze van? – vakarta meg fejét a Mikulás.
• Ott – mutatott a túlpartra Torda.
• Ajjaj! – mondta a Mikulás, és elkeseredésében még egy csomót kötött szakállára. – Hogy juthatnánk oda?
• Én szívesen elrepülök oda és hozok aranyzuzmót! – ajánlotta Azúrka.
• Vigyázz, Azúrka, vihar közeledik! Siess, nehogy elsodorjon! – mondta Torda aggódva.

Így hát a dankasirály gyorsan szárnyra kelt. Még hallott néhány biztató szót: Siess, Villám számít rád. Aztán körbevette őt a csend. Alatta a hullámok, fölötte a felhők.

Nagyon gyorsan repült, ezért hamar elérte Tihanyt, és mivel ismerős volt a környéken, az Aranyház gejzírkúpot is hipp-hopp megtalálta. A hatalmas szikla ezúttal nem ragyogott aranyfényben, mint napsütésben szokott, de így is méltóságteljesen magasodott a környezete fölé. Azúrka gondosan lecsipkedett a csőrével egy nagy adag sárga, vagyis arany zuzmót, és már repült is vissza a Mikuláshoz. Időnként vissza-visszanézett a fekete felhőkre, melyek a nyomában voltak, de végül épségben megérkezett Siófokra.

A nádas most már teljesen benépesült. Nemcsak a Mikulás volt ott a rénszarvasaival és Tordával, hanem megérkezett a környék népe: Dinki, a bolondos harkálymérnök, Villámka, a kis széncinege, és Málika, a termetes kacsaasszonyság férjével, Bélával. Sőt, még Sió, a Balaton tündére is ott repkedett a nádas kis tisztása fölött.

Torda már megtisztította a sebet, és most ráhelyezte a zuzmót.

• Így ni – mondta elégedetten. – Szerintem holnapra kutya bajod sem lesz!
• De mi lesz a mai ünnepséggel az Azúr Hotelben? Villám nélkül nem tudjuk a szánt odahúzni – mondta a Mikulás és kétségbeesésében újabb csomót kötött a szakállára.
• Összeütök egy atommeghajtású fűzfaszarvast – ajánlotta fel Dinki, aki egyszer egy beton villanyoszlopban keresett bogarat, és az agyrázkódástól azóta mérnöknek képzeli magát.
• Háááp, egy igazi szarvassal többre mennénk! – vélte Béla.
• Töreki Tomi nagyon fess szarvas! – mondta Málika.
• Szórok rá tündérport, és akkor tud majd repülni! – ajánlotta fel Sió.
• De nagyon más az agancsa, mint a többieknek. Mindenki látni fogja a turpisságot – aggodalmaskodott a Mikulás.
• Na, ezt már tényleg rám bízhatjátok! – mondta Dinki – Taplógombából csinálok az igazi agancsra kiegészítést.

A terv így összeállt.

• Munkára fel! – kiáltotta Azúrka.

Villámka elrepült a Töreki Tanösvényre Tomiért, a szarvasért, Azúrka, Málika és Béla taplógombát keresett, Dinki tervrajzot készített az ál-rénszarvasagancshoz, Sió pedig hazarepült egy kis tündérporért.

Amikor a nap belebukott a Balaton vizébe, és a fekete felhőkből szép lassan szitálni kezdett a hó, ott állt a nádas közepén a ragyogó szán, előtte a kilenc rénszarvas. Vagyis nyolc rénszarvas és Tomi, az álrénszarvas. Dinki ezúttal tökéletes munkát végzett. Senki meg nem mondta volna, hogy nem Villámot látja. Mindenki elégedetten nézett végig a csapaton.

• Na, de most már induljunk! Nem akarok a gyerekeknek csalódást okozni azzal, hogy kések – mondta a Mikulás.
• Hát inkább így fogsz – mondta Azúrka.
• Bizony – bólogatott Torda.
• Hogy értitek ezt? – kérdezte meghökkenve a Mikulás.

Azúrka és Torda összenézett.

• A csomók a szakálladon – mondták kórusban.

Mikulás szakálla ugyanis addigra már borzasztóan nézett ki. Torzonborz volt, tele csomókkal.

• Jaj, igen, tudom, régi rossz szokásom, hogy állandóan csomót kötök a szakállamra. De szerencsére tavaly karácsonyra kaptam egy varázsfésűt a feleségemtől! – vett elő egy szarvasagancsból készült fésűt. Alighogy hozzáérintette a szakállához, már egy csomó sem volt rajta.
• Hú, megkaphatnám a műszaki rajzát? – kérdezte Dinki a lelkesedéstől csillogó szemmel.

A Mikulás azonban ezt már nem hallotta meg:

• Rajta – kiáltotta a rénszarvasoknak, akik rögtön a levegőbe emelkedtek.
• Juhuhú! – rikkantotta vidáman Tomi, aki borzasztóan büszke volt magára. – Én vagyok Töreki Villám Tomi!

Egy óra múlva a Hotel Azúr játékszobájában óriási volt a nyüzsgés. Gyerekek rohangásztak boldogan a Mikulástól kapott ajándékokkal, szülők próbálták rendre utasítani őket, néhány apróság a Mikulás szakállát cibálta, ölébe ült. Csak egy kisfiú kiáltott fel csalódottan:

• Anya, ez a csoki nagyon büdös! Halszaga van!
• Ó, elnézést – mondta Mikulás, és zavarában megint egy csomót kötött szakállára – Ezt Azúrkának szántam. Igazi skandináv különlegesség: surströmminggel, vagyis rohasztott hallal töltött csokoládé!
• Fúj – mondta a kisfiú.
• Nyamiii – mondta Azúrka.

És nemsokára mindenki elégedetten majszolta a saját csokiját.

De ki az az Azúrka? 

A családbarát hotelek némelyikénél kedves szokás, hogy a kisgyerekeknek érkező családoknak bekészítenek egy esti mesét. Így van ez a siófoki Hotel Azúrnál is, ami egy négy szélforgós családbarát hotel a Kidsoasis minősítési alapján. Engem pedig az a megtiszteltetés ért, hogy engem kértek meg, hogy írjak meséket Azúrkáról. Olvassátok hát a bátorszívű, segítőkész dankakirály történeteit!

Ismerd meg a többi Balatoni legendát, amit összegyűjtöttem (vagy írtam :-)), és gyere vissza jövő vasárnap, mert vasárnap a Minavidin mesevasárnap, és hozom a következőt! 😉

Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook  vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez és úgy általánosságban a balatoni hangulathoz, életérzéshez.