A Szent György-hegy varázslatos hely. Bazaltorgonák, szerteszét hányt óriási sziklák, és a jeges lehelletű Sárkány-lik árulkodik régi idők fantasztikus teremtményeiről, akik itt éltek. Lássuk hát, miért hívják az itt található jégbarlangot Sárkány-liknak!
Egyszer réges-régen egy sárkány érkezett a Szent György-hegyre. Tetszett neki a hely, talált egy alkalmas barlangot is, hát megtelepedett ott.
Pár nap múlva pedig megjelent a faluban, s egy leányt követelt magának feleségül. A falubeliek nem akartak neki lányt adni, de a sárkány szörnyű haragra gerjedt, s akkora tüzet okádott, hogy három ház menten porig égett.
- Mostantól minden nyári napfordulón adtok nekem egy leányt! Ha nem lesz ott a lány a barlangom előtt, felégetem az egész falut!
A falubéliek pedig nem tudtak mit tenni, engedelmeskedtek. Gyásznap volt számukra minden nyári napforduló, de küldték leányaikat a barlanghoz hűségesen. Eltelt hét év, s a szép Katicára került a sor. Sírt keservesen Katica, ahogy közeledett a barlanghoz, hiszen nem tudta, mi vár rá. Annál nagyobb volt a meglepetése, amikor a barlangba érve, azt látta, hogy a sárkány a földön hever és jártányi ereje sincs.
- Eljöttél szép leány? Mi a neved?
- Katica vagyok – mondta minden ízében remegve.
- Segíts rajtam, Katica! Nagyon beteg vagyok, meghalok, ha nem gyógyítasz meg.
- De hát miért gyógyítsalak meg? Hogy aztán megegyél?
- Dehogy eszlek! Ha meggyógyítasz, soha többet nem bántalak benneteket!
- Ha tényleg nem bántasz, segítek. Öreganyámnál senki sem ismeri jobban a gyógyfüveket, elhívom őt hozzád.
Így történt, hogy Katica öreganyja felkereste a Sárkány-likat, hogy meggyógyítsa a sárkányt. A falubeliek próbálták visszatartani, de a vénasszony hajthatatlan volt.
- Ő is Isten teremtménye, ha tudom, megmentem őt!
Hét álló napig ápolta a sárkányt, gyógyfüveket főzött neki, húslevessel etette. S a sárkány meggyógyult.
Telt-múlt az idő, s a sárkány ígéretéhez híven tényleg nem bántotta a falusiakat. Csak az erdő vadait pusztította, a falubeliek nyájait megkímélte.
Helyette volt más. Először azt vették észre, hogy a nyájakból el-eltűnik egy-egy jószág, majd később egyre többen látták is a támadót. Egy hatalmas szürke farkas volt az. Talán a Bakony erdeiből kerülhetett ide. Sok gondot okozott, s végül elhatározták a falubéliek, hogy összefognak, felkutatják, és együtt megölik.
Egy hideg téli hajnalon gyűltek össze a férfiak, hoztak vasvillát, kaszát, fáklyákat, s épp útnak indultak volna, amikor valaki felkiáltott:
– Nézzétek a templom lépcsőjét!
Mindenki odanézett, s látták, hogy valami hever ott. A farkas kihűlt teteme volt az. Rajta harapásnyomok, körülötte sárkánypikkelyek.
- A sárkány volt! – kiáltotta valaki.
- Megmentett minket!
Ezután a falusiak egészen megkedvelték a sárkányt. Nem is kellett többet félniük semmitől: ha bármilyen veszély fenyegette őket, a sárkány rögtön a segítségükre sietett.
Amikor pedig a sárkány megöregedett, s elérkezett az utolsó órája, sokan elmentek a faluból, hogy búcsút vegyenek tőle.
A sárkány pedig utolsó jeges lehelletével megdermesztette a barlang levegőjét, s azóta is érezni a Sárkány-lik környékén a jeges hideget.
A mese eredete itt olvasható.
Ismerd meg a Szent György-hegy legendája után a többi balatoni legendát, amit összegyűjtöttem (vagy írtam :-))!
Vagy olvass bele valamelyik könyvembe, a balatoni mondákat és legendákat összegyűjtő Csodák tavába, vagy az apróbbaknak szóló meseregényembe, amiben két balatoni tündérke egy régi legenda nyomába ered, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése. Itt meg is tudod rendelni, hogy legyen saját példányod is!
Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez és úgy általánosságban a balatoni hangulathoz, életérzéshez.