A Badacsonyon a Ranolder kereszt alatt található egy messze kinyúló sziklanyelv, a Harangozó Börc. Ez a zalaiak nyelvén sziklaszirtet, bércet jelent. Csodálatos történet fűződik ehhez a sziklához.
Élt egyszer réges-régen két testvér a Badacsonynál. Az idősebb Ferkó erős, egészséges halászlegény volt, de szíve gonoszsággal, nagyravágyással volt tele. Öccse, a beteges és vézna Jóska azonban ártatlan volt és tiszta szívű.
Történt egyszer, hogy Ferkó beleszeretett egy módos halászgazda lányába. A leánynak is tetszett a jóképű legény, s örömmel vette az udvarlást. Hanem szívében éppolyan gonosz volt, mint választottja, s azt mondta Ferkónak:
- Hozzád megyek én szívesen, de nem fogok egy fedél alatt lakni azzal a pipogya, szerencsétlen öcséddel! Takarodjon a házadból!
Ferkó tépelődött, mitévő legyen, hosszú, álmatlan éjszakákon gondolkodott, hová tudná Jóskát elküldeni, hogy tudna tőle szabadulni. De akárhogy is gondolkodott, tudta, hogy öccsének nincs hova mennie. Ezért végül gonosz tervet eszelt ki.
Egy verőfényes nyári napon halászni hívta öccsét, de a csónakba nemcsak a merítőhálót rakta be, hanem egy kötelet és egy nehéz követ is. Jóska látta ezt, ki is találta, mi a bátyja terve, de szólni nem mert. Amikor Ferkó jó mélyre beevezett, rákötötte a kötelet a kőre, a másik végére hurkot kötött, s így szólt öccséhez:
- Meg kell halnod, mert ketten nem maradhatunk egy fedél alatt!
Jóska szomorúan hajtotta le a fejét. Nem szólt egy szólt sem, nem is ellenkezett, hiszen ismerte Ferkót, ismerte gonosz szívét, elszántságát, tudta, úgysem hallgatna a jó szóra. Inkább imádkozni kezdett magában.
Ferkó éppen rá akarta vetni a hurkot lábára, amikor hirtelen megszólalt a Harangozó Börc. Mély, zengő hangot hallatott, mint égi szózat, úgy zsongott a Balaton hullámai fölött, melyek még jobban visszhangozták.
- Meghallgatott! – kiáltotta fel hirtelen Jóska.
Ferkó pedig úgy meglepődött a Harangozó Börc zengő hangjától és öccse hirtelen örömétől, hogy elvesztette egyensúlyát, a csónak megbillent, ő pedig belezuhant a vízbe. Jóska nyúlt volna utána, hogy kihúzza, de a kötél Ferkó saját kezére hurkolódott rá, s a rákötött szikla a mélybe rántotta.
Holtestét sosem találták meg. Nem vetette partra a víz.
A Harangozó Börc pedig ma is ott magasodik a Badacsonyon, és ha valaki egy nagy kővel megkongatja, megszólal, mint egy harang. Messze zúg a Balaton vize fölött…
A Harangozó Börc mondája után ismerd meg a többi balatoni mesét!
Ha tetszett a monda, olvass bele valamelyik könyvembe, a balatoni mondákat és legendákat összegyűjtő Csodák tavába, vagy az apróbbaknak szóló meseregényembe, amiben két balatoni tündérke egy régi legenda nyomába ered, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése. Itt meg is tudod rendelni, hogy legyen saját példányod is! Vagy ajándéknak is adhatod Balaton-rajongó kicsiknek, nagyoknak!
