Tihany meséjét bizonyára ismeritek. De az én gyerekeimnek egy időben kétnaponta meg kellett ismételni. Ismételjük most együtt! 😉 Réges-régen élt a Balaton partján egy szépséges királylány, akit Tihanynak hívtak. Minden áldott nap lehajtotta aranyszőrű kecskenyáját a partra, és énekelt. Olyan gyönyörű hangja volt, hogy amikor énekelt, megszelídülten álltak meg a vad óriások, abbahagyták munkájukat a…
Anyukámnak, Napsugárnak – Anya, hallod, ezt a hangot? – szólt a kis riadt, cérnavékony hangocska, amikor kinyílt az ajtó, s a gyertya fénye az ágyra hullott. Az édesanya leült az ágy szélére, a kis éjjeliszekrényre állította a gyertyatartót, és gyengéden megsimogatta a kisfiú fejét, aki alig látszott ki a paplan alól.
Nem véletlenül hívja magát Fonyód a Balaton kilátójának. Badacsonnyal pont szemben két pompás heggyel is megajándékozta a természet, amire a város is rátett pár lapáttal, hogy még vonzóbb célpontot nyújtson azoknak, akik szeretik leejteni az állukat. Nézzük, hol és honnan ejthetjük le leginkább! 😉
Mint a legtöbb magyar családban, nálunk is alapszabály a “Ne játssz az étellel!” Erre pont ki szokott játszani? Naná, hogy anya. A többiek meg csatlakoznak. Igaz, ez a játék mindig kizárólag a tálalásra vonatkozik. Persze ne képzeljetek japán szintű tálalási művészetet, de mégis többnyire felismerhetőek az alkotásaink. 🙂 Jó móka, és rosszul evő, válogatós gyereknek…
Tudjátok mi az a mezítlábas park? Egy ösvény, amiket homokkal, kövekkel, levelekkel, tobozokkal raknak ki a változatos talp-élmény kedvéért.