Tudjátok, mennyire szeretem az elhagyatott helyeket, a turisták által nem annyira látogatott nevezetességeket. Na, ezúttal egy olyanra bukkantunk, amit olyan szinten nem látogat senki, hogy emiatt megközelíteni sem igen lehet. 🙂 A Turista magazin egyenesen az ország legeldugottabb romkápolnájának nevezi. Ismerjétek meg legújabb kalandunkat, a Somogy megyei Uzdpuszta romtemplomát!
Uzdpuszta megközelítése
A hely megközelítése korántsem egyszerű. A 67-es úton indultunk el a Balaton felől, kb. háromnegyedórás autóútra számítsunk. Az egykori településnek már nyoma sincs, ezért valamelyik szomszédos faluból közelíthetjük meg. Lehet ez Gölle vagy Kazsok is. Bár a leírások Gölléből írják az útirányt, minket a gps Kazsokon át vitt, és azt hiszem, az eredmény lényegében ugyanaz. Egy jó darabig földúton autóztunk, majd mintegy két és fél kilométerre a céltól letettük az út szélén az autót. A földúton autózást egyébként csak száraz időben javasoljuk, mert a földút esősebb időben elég saras lehet. Ebben az esetben valószínűleg célszerűbb a göllei temetőnél letenni az autót. Egy idő után bármelyik irányból is megyünk, egy kőkereszthez jutunk.
Itt kell a keresztútra letérnünk, Kazsok felől balra, Gölle felől jobbra. Hamarosan vizesárkon keltünk át, gyönyörű facsoporthoz jutottunk, majd megtaláltuk a leírásokban szereplő fehér zacskóval letakart oszlopot.
Na, innen indultak az izgalmak. Mi ugyanis semmilyen, de semmilyen utat nem találtunk a templom felé, de szerencsénkre a búzaföldön volt egy traktornyom, így mindenféle károkozás nélkül tudtunk elsétálni a templomhoz.
A templomrom
A templomot egy igencsak gazos ligetben találtuk meg, de a látvány így is rendkívül festői volt. Mindazonáltal nem bántuk, hogy előzőleg jól befújtuk magunkat kullancsriasztóval.
A templomot valószínűleg az 1880-as években építtette Uzdpuszta akkori birtokosa, Chernel Gyuláné. A kápolnában temették el a Chernel család tagjait, ezért nagyon óvatosak legyünk, mert az alapja így is félig be van szakadva.
Furcsa érzés ennyire elhagyatott helyen járni, és elképzelni, hogy itt a középkorban még egy élénk kis falucska volt Uzdpuszta néven, kiabáltak, nevettek, énekeltek, imádkoztak, sírtak, most azonban csak a madarak csivitelése és a bogarak zümmögése töri meg a csendet.
1945 után néptelenedett el a falucska, amikor pedig 1950-ben villámcsapás tette tönkre a templomot, már nem volt, aki újraépítse. Sőt, ezután a sírt még fel is törték, és kirabolták.
A Szent Lászlóról elnevezett kápolna egyébként neogót stílusban épült, és fáj az ember szíve, hogy mindez nemsokára már emlék marad csak. A torony teteje erősen megrondálódott, mintha a sisakja félre lenne csapva.
Szívből ajánljuk ezt a helyet minden olyan romrajongónak, akik szeretik a teljesen elfeledett romokat. Apróbb gyerekeknek viszont kevésbé a nehéz megközelítés miatt.
Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez és megnézheted fotóimat is.
Vagy olvass bele valamelyik könyvembe, a balatoni mondákat és legendákat összegyűjtő Csodák tavába, vagy az apróbbaknak szóló meseregényembe, amiben két balatoni tündérke egy régi legenda nyomába ered, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése. Itt meg is tudod rendelni, hogy legyen saját példányod is!
