Anyukámnak, Napsugárnak – Anya, hallod, ezt a hangot? – szólt a kis riadt, cérnavékony hangocska, amikor kinyílt az ajtó, s a gyertya fénye az ágyra hullott. Az édesanya leült az ágy szélére, a kis éjjeliszekrényre állította a gyertyatartót, és gyengéden megsimogatta a kisfiú fejét, aki alig látszott ki a paplan alól.
Életem első meséjét hoztam el most nektek, amit még egyetemista koromban írtam. Ha jól emlékszem, egy statisztika szigorlat előtti időszakban készült. Nézzétek el ezért borús hangulatát. 🙂 A kép a budai Tündérsziklánál készült. Köszönet érte Nagypapának. 🙂
Húsvét vasárnap egy régi mesémet hoztam el Nektek. Az illusztrációt én rajzoltam, és a szobrot ábrázolja, nem egy csokinyuszit, aminek a gyerkőceim látták. Azt hiszem, most kicsit egysíkú a gondolkodásuk. 🙂