Rekkenő hőség volt azon a júliusi délutánon. Ember és állat hűvöset adó árnyékot keresett, s árnyékot keresett az a nagyúri társaság is, mely a Bakony sűrű erdőiben vadászott, s innen Nagyvázsony környékére vetődött.
Kiszaladt bizony minden kíváncsiskodó a házak elé. Pórnép ritkán lát ilyen fényes sereget, mint ez az úri vadásztársaság. A csillogó szőrű paripák kényesen hányták a fejüket, az urak vadászöltönyének aranysújtásai, a hölgyek fátylainak ezüst hímzései csak úgy szikráztak a napfényben. A társaságot délceg lovag vezette, ki igen ismerősnek tűnt sokaknak dús barna hajával, hatalmas sasorrával. Ismerős is volt, hiszen sokat láthatták ezüstpénzen, aranypénzen.
- Ez maga Mátyás király! – kezdődött a sugdolózás, s megilletődve kapták le fejfedőjüket, s térdeltek le a porba a parasztok.
A király nemsokára a kolostor elé ért, ahol megállította a lovát, mire megállt az egész fényes sereg.
- Hej te, barát! – szólította meg a kolostor kapujában álló papot. – Derék barátom leánya igen megszomjazott. Tudnál-e hozni innivalót a szépséges Benigna úrnőnek?
Pattant a szerzetes, s már szaladt is be a kolostorba, honnan nemsokára maga az apát úr jött ki. Fényes ezüsttálcán arany serleget nyújtott át a királynak.
- Uram királyom, nagy örömünkre szolgál, hogy szegény hajlékunkat választottad pihenőül. Fogadd el legjobb borunkat szomjoltónak, mit Somló hegye nyújthat.
- Köszönöm, derék apát. Benigna úrnő azonban még igen fiatal, s nemigen él boritallal. De bizonyára van kolostorotokban egy mély kút jó hideg vízzel.
Meghallotta ezt a kolostor mellett álló malom egyik legénye, s már szaladt is, hogy vizet hozzon. Gyorsabb is volt, mint a pocakos apát, s mire az a kapuba ért a vízzel, ő már a fehér paripa előtt térdelt. De mielőtt felnyújthatta volna az egyszerű korsót, az apát mérgesen rákiáltott:
- El onnan, te fiú! Hát nem tudod az illemet? Mocskos kezeddel hozzá ne érj a korsóhoz, mit ennek a finom hölgynek szánsz! Látod, az én kezem tiszta, s mégis ezüsttálcán hozom a serleget!
Elszégyellte magát a legény, s körbenézett, mit használhatna tálcaként. Észrevett a malom ajtaja mellett egy hatalmas malomkövet a falnak támasztva. Azt kapta fel, s azon vitte a kupát.
Összesúgtak a nagyurak, senki sem látott még ilyen rettentő erőt!
Ott állt a fehér paripa előtt az apát ezüsttálcán aranyserleggel, s ott állt a molnárlegény malomkőtálcán a korsóval.
- Nos leányom? – kérdezte mosolyogva Mátyás király. – Melyik szolgámat választod?
Fehér volt a paripa, fehér volt a leány ruhája és fátyla, s hófehér volt a gyönyörű kezecske is, mely a vízért nyúlt, hanem az arca úgy piroslott, mint a rózsa, ahogy elvette az korsót.
- Add ide, derék barát, a borodat nekem, hadd oltsam királyi szomjamat! – szólt a király, s elvette a rögtön megengesztelődött s hajlongó apáttól a vizet. Majd a fiúhoz fordult, kinek arca lángolt, s szemét le nem vette Benigna úrnőről:
- Derék legény vagy, nem találok ilyet egész seregemben! Ruhádon látom, hogy molnárlegény vagy, mert fehérlesz a liszttől. De mi a neved?
- Kinizsi Pál vagyok, szolgálatodra, uram királyom.
- No, Kinizsi Pál, ilyen szép szál legényekre, s rettentő erejükre van szükségem seregemben, hogy legyőzzem az országomra támadó törököt. Csatlakozol-e hozzám? Ki tudja, még talán szép feleséget is találsz udvaromban magadnak – mondta, s rámosolygott Benignára, kinek kék szeme zafírként ragyogott, ahogy a legényre nézett.
Mit válaszolt Kinizsi Pál? Nem írták fel azt a krónikák pontosan. Hanem a vitézségét, mit a törökök elleni hadjáratokban mutatott, hűen bemutatták. Azt is, hogy nemsokára a híres Fekete Sereg hadvezére lett, s ő volt az egyetlen magyar hadvezér, ki csak győztes csatát vívott. S azt is megírták, hogy elnyerte feleségül Magyar Bálint leányának, Benignának a kezét…
A nemrég felújított nagyvázsonyi várban számos emlékét megtaláljuk a házaspárnak. A monda azonban csak félig-meddig lehet egyáltalán igaz, ugyanis Kinizsi Pál apjának malma Erdélyben volt, ezért ha meg is történt, akkor ott játszódhatott le a legendás malomköves jelenet.
Ha tetszett a monda, olvass bele valamelyik könyvembe, a balatoni mondákat és legendákat összegyűjtő Csodák tavába, vagy az apróbbaknak szóló meseregényembe, amiben két balatoni tündérke egy régi legenda nyomába ered, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése. Itt meg is tudod rendelni, hogy legyen saját példányod is! Vagy ajándéknak is adhatod Balaton-rajongó kicsiknek, nagyoknak!
