Géza érezte, ahogy lassan elfolyik belőle az élet. Pedig reggel, amikor felkelt, azt hitte, élete egyik legszebb napjára ébred. Ehelyett, az utolsó lesz.
Amikor kora hajnalban elindult a vásárba legjobb ruhájában, eszébe jutott, hogy még megnézi az egyik nyúlcsapdát az erdőben, ezért nem az úton ment, hanem került egyet. A tavaszi erdő virágoktól volt illatos, és szerelmes madarak énekétől hangos. Ő is vidáman fütyörészett, és csak Lizijére gondolt. A leány is ott lesz a vásárban, és hogy fog örülni a mézeskalácsnak és az új gyöngyös csatnak, amit tervezett venni neki!
Lizi, Lizi, Lizi! A neve is éppolyan vidám csilingel, mint a leány. Akkor is az erdőt járta, amikor először találkozott vele. Első pillanatban azt hitte, erdei tündér, ahogy mezítláb lépdelt az Aranyos-patakban. A nap a lombok között átszűrődve aranyra festette haját, csengő kacagása messzire hallatszódott. De nem tündér volt, csak az Aranyos-patakon kattogó malmok egyik molnárának leánya. És Lizi nagyon is örült az erdész közeledésének. Jövő nyárra tervezték az esküvőt.
Géza sóhajtott egyet, s szeme egyre jobban elhomályosult. Ha hagyta volna későbbre a nyúlcsapdát, amikor fegyver lett volna nála! De így fegyvertelenül tért le az útról, s került be az erdő sűrűjébe. Aztán olyan hirtelen történt az egész, nem is igen emlékezett rá pontosan. Egy tisztáson betyárokra bukkant, kik éppen zsákmányukat osztották szét maguk között. Riadtan pattantak fel, s azonnal rátámadtak. Most pedig itt fekszik az erdő egy tisztásán, ahol senki sem fog rátalálni, csak talán napok múlva. S nem látja többet az ő Lizijét, nem hallja édes hangját.
- Szűzanya! – fohászkodott utolsó erejével – Segíts rajtam, hogy lássam még az én Lizimet!
Imája közben lassan megnyugodott lelke, s hamarosan már mintha meg is hallotta volna Lizi hangját:
- Siessen, Gitta néném, itt kell lennie valahol!
Géza szeme lassan lecsukódott, ez már talán a mennyország lehet… De mit keres ott Lizi? Közben egy zsörtölődő hangot is hallott.
- Képzelődtél csak, leányom! Miért lenne itt az a fiú?
- De láttam őt! – hallotta Lizi sírós hangját – A Szűzanya megmutatta, s mondta, hogy siessek veled ide!
Abban a pillanatban nagyon sikoltott.
- Ott van!
Géza még látta az édes arcot, ahogy fölé hajolt, aztán minden elsötétült.
Amikor magához tért, egy öregasszonyt látott maga mellett. Megismerte őt, Gitta néne volt az, Libickozma füvesasszonya.
- Jaj, lelkecském, csak hogy visszaköltözött magába az élet! – örvendezett az öregasszony, amikor észrevette, hogy kinyílt a szeme – Igyon egy kicsinykét, ha tud, mert sok vért vesztett!
Géza nagy nehezen nyelt pár kortyot, s megkérdezte:
- Lizi?
- Na, hát már a leányon jár az esze, ez jó jel! Elment segítséget hozni. Maradt volna maga mellett, de mondtam neki, hogy neki fürgébb a lába, nekem pedig a gyógyításhoz a kezem. Ne féljen, Gézám, most már nem lesz semmi baj, túléli ezt a sebet! Éppen időben érkeztünk.
- De hogy kerültek egyáltalán ide?
- Lizi szaladt reggel oda hozzám, hogy éjszaka álmában a Szűzanya mondta neki, hogy meg kell mentenie magát, mert megsebesült. A helyet is megmutatta.
Géza szívét melegség járta át. A Szűzanya megsegítette őt, s az ő Lizijét küldte el, hogy megmentse!
Ahogy az öregasszony megjósolta, Géza szépen felépült sebesüléseiből, s hálából a megmeneküléséért Mária-képet helyezett el a fánál. Géza és Lizi gyakran jártak ki ide, később gyermekeik is követték a hagyományt, gyertyákat, friss virágot vittek, ott imádkoztak a Szűzanyához. Aztán Libickozma és Mesztegnyő népe is egyre többet járt ide. Akkor is itt imádkoztak, amikor a második világháború elérte a környéket, s ennek tulajdonították megmenekülésüket.
A Képesfa eredetéről több monda is szól, az egyik úgy szól, hogy egy erdész a fa alatt gyógyult meg, ezért hálából helyezte el a képet. Lizi és a látomás az én költésem. 🙂
A libickozmai Képesfa rövid kirándulással érhető el a településről. A falubeliek mind a mai napig szépen rendben tartják a környékét, és amikor a kép eltűnt, pótolták azt.
Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez és megnézheted fotóimat is.
Vagy olvass bele valamelyik könyvembe, a balatoni mondákat és legendákat összegyűjtő Csodák tavába, vagy az apróbbaknak szóló meseregényembe, amiben két balatoni tündérke egy régi legenda nyomába ered, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése. Itt meg is tudod rendelni, hogy legyen saját példányod is!
