A Balatonlelle név eredetéről számos néphagyomány született. Ismerjétek meg most az egyiket, juhász és leánya, Lelle történetét!
Egyszer réges-régen élt a nagy tó partján egy juhász, akit Balatonnak hívtak. Nem volt sem szegény, sem gazdag, éppen annyi volt a nyája, hogy szépen megéldegéltek belőle. Jólelkű volt, barátságos, becsületes ember, és furfangos észjárásáért, okos beszédéért kedvelte mindenki a környéken. Ugyanígy szerették szépséges leányát, Lellét is. Egyedül nevelte szeme fényét, mert édesanyját a kislány születésekor elvesztették. Sokan jártak hozzájuk az apa jó szaváért, a leány ízletes juhsajtjaiért, s ők szívesen fogadtak ismerőst, ismeretlent egyaránt kicsit házikójukban.
Egyvalaki volt csak, aki nem szerette őket. Egy csúf banya élt a környéken, aki szívből gyűlölte őket. Irigyelte a leány szépségét és jóságát, a juhász boldogságát, s ezért hangos szóval megátkozta őket. Megijedt a juhász, és felkereste a vidék összes varázslóját, jósát, de az átkot senki sem tudta levenni róluk.
Történt egyszer egy szép, napsütéses nyári napon, hogy Lelle is elkísérte apját a legelőre. Tehette, hiszen nem volt már dolga, a ház ragyogott a tisztaságtól, a rocskák, edények fényesre súrolva, a kerek juhsajtok illatozva sorakoztak a polcon. Együtt élvezték hát a napsütést, magukba szívták a legelő illatát, hallgatták a tó monoton csobogását.
Hanem a békének hirtelen vége szakadt: hatalmas vihar kerekedett. A Bakony felől, a túlpartról csapott le a fergeteg, de olyan gyorsan, hogy haza sem tudtak menekülni, egy fa alá húzódtak be. Haragudhattak az égiek, mert mennydörgött, villámlott, s csak nem lett vége az égszakadásnak. Lelle félénken kapaszkodott apjába, s bizony a juhász is egyre csak imákat mormolt. De bizony rajtuk volt az átok, s végzetük elől nem menekülhettek: a fába, ami alá bújtak, belecsapott a villám, s ők mindketten szörnyethaltak.
A faluban nagy volt a gyász, amikor megtalálták őket. Tisztességgel eltemették apát és leányát, és emlékükre Balatonlellének nevezték el településüket. A banyát pedig boszorkánynak nyilvánították és máglyán égették el.
A képet egy balatonfenyvesi kiszebáb-égetéskor készítettem. A mese forrása itt található.
Ismerd meg a többi Balatoni legendát, amit összegyűjtöttem (vagy írtam :-)), és gyere vissza jövő vasárnap, mert vasárnap a Minavidin mesevasárnap, és hozom a következőt!
Vagy olvass bele mesekönyvembe, amiben két balatoni tündérke egy régi legenda nyomába ered, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése. Itt meg is tudod rendelni, hogy legyen saját példányod is!
Ha pedig tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez vagy nézd meg balatoni fotóimat!