A balatonedericsi
Csodabogyós barlangban sok izgalmas cseppkövet láthatunk, ezek közül az egyik megihletette a barlangászokat. Ismerjétek meg a kővé vált kisegér és a Királynő igaz történetét. 🙂
A Hegyek Királynője elégedetten ült trónusán. A hatalmas szikláról remek kilátás nyílt birodalmára, és ő kedvtelve nézett szét. A szántóföldek már betakarítva várták a téli pihenőt. A szőlők java is leszüretelve, itt-ott még narancssárga tökök virítottak a mezőn, a bágyadt őszi napsugár aranyszínbe öltöztette a tájat, a Balaton zöld vize felett titokzatos párák lebegtek.
A Királynő szerette az őszt, a betakarítás időszakát, boldogan sétálgatott a rétek szénaboglyái között, segített a kisgyerekeknek begyűjteni az erdő bogyóit, a csipkét, somot, galagonyát. És nagy örömmel járta végig a barlangokat, ahol népe télire elrakta a krumplit, répát s a föld más terményeit.
Ahogy azonban most üldögélt a trónusán, azt látta, hogy kedvenc csősze, az öreg János apó gondterhelten kaptat fel a hegyre.
- Mi a baj, János apó? – kérdezte tőle kedvesen.
Az öreg illendően letérdelt előtte, s levett kalapját zavartan morzsolgatva mondta:
- Királynőm, öreg vagyok már, nehezemre esik a pontos számlálás, vagy nem is tudom, lehet, hogy valaki dézsmálja a téli készleteidet.
Éktelen haragra gerjedt a Királynő:
- Ki merészeli a Hegyek Királynőjének tulajdonát károsítani? – hangja végigsöpört a tájon, még a hegyek is beleremegtek királynőjük haragjába. – Hol történt ez, János apó?
- A Csodabogyós barlangnál.
A Királynő tudta, hogy abban a barlangban a répákat vermelték el. S mit fog enni télen a népe, ha most valaki azt megdézsmálja?
- Katonákat! – kiáltotta, mire apródja megfújta a kürtjét.
A lovasok pár perc múlva meg is érkeztek, s a Királynő hófehér paripáján az élükre állva vágtatott a Csodabogyós barlanghoz.
Hanem a katonák hiába kutatták fel dübörögve a barlangot, nem találtak senkit. De azt ők is látták, hogy bizony a barlang mélyén fel van túrva pár helyen a homok, répa pedig sehol.
- Apókám, mi a baj? – kérdezte János apó kisunokája, Jancsika, amikor a lovasok végül nagy dérrel-dúrral elvonultak.
- Baj, van, lelkem, Jancsikám! – mondta az öregember – valaki megdézsmálja a Királynő télire elrakott készleteit.
- Én tudom, ki az!
- Ki az, Jancsika?
- Egy kisegér!
- El tudod-e fogni, Jancsika?
- El, biza! – mondta a kisfiú.
Másnap nagy örömmel hívta a Királynőt János apó.
- Ím hol, ni, a bűnös, Királynőm! – s nyújtotta a Királynőnek a kisegeret a farkánál fogva –, ezt a répát ette éppen – mutatott a másik kezében levő gyökérre.
- Átkozott légy, kisegér, ki el akarod lopni népem elől a föld termését, amiért keservesen megdolgoztak! – kiáltotta a Királynő, s lábával toppantott egyet. A kisegér és a répa abban a pillanatban kővé vált.
- – És hogy mindenki megtanulja, hogy a Hegyek Királynőjének népét nem lehet büntetlenül megkárosítani, akasszátok ki a barlangban az egeret és a répát!
A balatonedericsi Csodabogyós barlangban azóta is mutogatják a barlangászok minden látogatónak a barlang kővé vált kisegerét és répáját, amit lassan bevont a csillogó cseppkő.
Fotó eredete
Mese forrása: Balatonedericsi barlangászok
Ha pedig tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez és úgy általánosságban a balatoni hangulathoz, életérzéshez.