Egy skót hercegkisasszony és egy magyar főúr mesébe illő szerelmének története a XIX. század végéről, aminek Keszthely annyi mindent köszönhet. Monaco vagy Keszthely? A kérdés nem lehet kérdés. 🙂
Fotó: Valent Anna
Ahogy haladt a gróf hintója Monaco felé, egyre hevesebben dobogott a szíve. A keblében őrzött levél égette bőrét. Hányszor elolvasta már! A végső búcsú minden egyes szavát fel tudta idézni. A betűk itt-ott elmosódtak, és ő számtalanszor megcsókolta ezeket az elmosódott betűket, hiszen tudta, a leány könnyei áztatták el azokat. A leány könnyei, melyek hasztalanul patakzottak, nem hatották meg az atyát:
- Nem fogsz hozzámenni ahhoz a magyar grófocskához! Ne feledd, hogy ereidben európai uralkodók vére csörgedezik! A monacói herceg felesége leszel!
A fiatalok álma ezzel szertefoszlott. Emlékek maradtak csupán az édes órák, a közös táncok, a vadászatokon váltott titkos pillantások. Festetics Tasziló hamarosan befejezte angliai tanulmányútját, és hazatért Magyarországra, Lady Mary-Victoria Douglas Hamilton, a skót hercegkisasszony pedig hozzáment a monacói trónörököshöz, Alberthez.
A hintó lassan elérte Monacót, és Tasziló lázas izgalommal várta a nagy találkozást. Milyen lehet most Mary? A monacói hercegné…
Amikor meglátta, szíve összeszorult. Mary sápadt volt és szomorú. Fáradt mosollyal hallgatott egy idős urat, de hiányzott belőle az a tűz, sugárzás, ami Taszilót annak idején levette a lábáról. Amikor észrevette a grófot, halvány pír öntötte el arcát, de rögtön el is fordította fejét.
Tasziló alig várta, hogy a közelébe jusson, de a hercegnét körülrajongták a vendégek, s nem tudta úgy megközelíteni, hogy csak magukban legyenek. Végül mégis sikerült egy ablak kiszögellésénél pár pillanatra elkapnia.
- Miért jött ide? – suttogta. – Hogy lássa a szenvedésemet?
- Látnom kellett a szemét, az ajkait, a haja ragyogását…
- Ragyogás? Nem vagyok az, aki voltam. Albert tönkretesz, megaláz – szemei könnyel teltek meg. – Menjen innen messzire! Vigye magával édes álmaimat, és keressen magának egy olyan nőt, aki boldoggá tudja tenni!
Vacsorához hívták őket, és Tasziló már nem tudott többet beszélni a hercegnével. Szemével az asztalnál állandóan kereste tekintetét, de a hercegné gondosan kerülte a találkozást.
Később az urak elvonultak, és a gróf is követte őket. Hallotta is, nem is, amit beszéltek, vadászatról, kártyacsatákról, háborúkról, szivarról, de gondolatai csak Mary körül jártak. Egyszer csak meghallotta a nevét.
- Mary nagyon szeret a tengerben fürdeni – Albert volt az, a férje. – Éjszaka, amikor nem látja senki, elmerül a habokban. Olyan, mint egy sellő!
- Gyönyörű lehet valóban!
- Az, az – helyeselt Albert. – A keblei mint Afroditéé!
Tasziló azt hitte, nem hall jól. A hitveséről beszél a herceg? Úgy, ahogy egy kéjnőről szokás? „Albert tönkretesz, megaláz” – hallotta magában a drága hangot. És megértette, mire gondolt Mary. Hogy mondhat el ilyet bensőséges titkot hitveséről a herceg?
- Urak, én nem vagyok irigy, ha látni szeretnétek egy tengeri istennőt, kövessetek!
Tasziló ezt már nem tudta elviselni.
- Nem tehetjük ezt egy tisztes asszonnyal! Nem leshetjük meg ilyen illetlen módon!
Albert csak kacagott.
- Nicsak, a szigorú magyar gróf! Ne legyen már olyan maradi!
De tovább mégsem erőltette a dolgot, a beszélgetés és mulatság más irányba terelődött.
A gróf úgy hagyta el a palotát, hogy nem látta már Maryt. De szívébe beleégett a boldogtalan asszony képe. S kitöltötte azt egészen.
Amikor ismét hazatért, hiába vették körbe gyönyörűbbnél gyönyörűbb leányok, Tasziló rájuk sem nézett. Pedig sok úriasszony szerette volna vejének tudni a gazdag Festetics-örököst, ki nemcsak apjától, de gyermektelen nagybátyjától is hatalmas uradalmak várományosa volt.
És Tasziló szívében közben újra éledt a remény. Megtudta, hogy Mary elhagyta Monacót, édesanyjához menekült Baden-Badenbe, s ott hozta világra Albert gyermekét.
Tíz hosszú év következett ezután. Tasziló életének fénypontját a levelek jelentették, melyek egyre melegebb hangúak és bizalmasabbak voltak. S eljött az utolsó levél, amire mindketten oly régóta vágytak! A levél, amelyben hírül adta Mary, hogy a Szentszék érvénytelenítette a házasságát.
A csendes budapesti esküvő után nem sokkal Keszthelyre utazott a házaspár. Maryt már ekkor elkápráztatta a vidék bája, és alig várta, hogy odaköltözzenek. Három évvel később, 1883-ban férje megörökölte a Festetics birtokokat, és elkezdték a kastély és az uradalom átalakítását. Olyan helyet akartak létrehozni, mely méltóképpen fogadhatja Mary királyi rokonait is. A páratlan fényűzés, a gyönyörűen karbantartott birtok és az európai hírű fenékpusztai lovasiskola el is kápráztatott mindenkit! Így a walesi herceget, Rudolfot, Ferenc Ferdinándot és Albert szász herceget is. A negyvenkét éven át tartó boldog szerelem emlékével, melyet négy gyermek tett teljessé, a mai napig találkozhatunk Keszthelyen és környékén.
A Mary Hamilton által ültetett legendás feketefenyő-allé, ami a keszthelyi kastélyt kötötte össze a fenékpusztai kiskastéllyal és a lovasiskolával
Forrás: Wikipédia, Nemzeti Levéltár
További balatoni mesék
Ismerd meg a többi Balatoni legendát, amit összegyűjtöttem (vagy írtam :-)), és gyere vissza jövő vasárnap, mert vasárnap a Minavidin mesevasárnap, és hozom a következőt! 
Vagy olvass bele mesekönyvembe, amiben két balatoni tündérke egy régi legenda nyomába ered, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése.
Ha pedig tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez és úgy általánosságban a balatoni hangulathoz, életérzéshez.