Folytatódnak Azúrka kalandjai!
Azúrka, a dankasirály lassan rámerészkedett a jégre, megtett pár lépést, de hamar visszafordult. Nem tűnt még elég biztonságosnak számára. Inkább a parton ült le egy kőre.
Már egy hete fogcsikorgató hideg volt, és Azúrka nagyon reménykedett benne, hogy a hideg még kitart egy ideig, és végre biztonságosan tud majd korcsolyázni a Balaton vizén barátaival.
– Órrriási szenzációóóó! – Regina, a szarkalány leszállt Azúrka mellé – Korrrcsolyaverrrsenyt hirrrdettek meg Siófokon! Vasárrrnap lesz a Jégkikötőben!
– Hűha! Ez izgalmasan hangzik! – mondta Azúrka – És kik indulnak a versenyen?
– Nem tudom. Még csak most kezdtem a hírverést. Egy jelentkezőben biztos lehetsz…
– Arabella?
– Naná!
Egymásra nevettek. Arabella, a fennhéjazó hattyú nagyon magasan hordta az orrát. Akarom mondani, a csőrét. Meg volt győződve róla, hogy ő a legkecsesebb, legelbűvölőbb teremtmény Siófokon. Vagy az egész Balatonnál.
– Arabella persze biztos abban, hogy ő fog győzni.
– Azért ahhoz nekem is lesz egy-két szavam – mondta Azúrka. – Sajnos a Balaton jege még nem elég vastag. Pedig a bal lábas koszorút még gyakorolnom kell.
– A Balaton jege még tényleg nem elég vastag – helyeselt Regina. – Viszont a jégpálya este bezár az emberek számára, és megnyílik nekünk!
Este csakugyan megtelt a Jégkikötő jégpályája. Ott volt Villámka, a széncinege, Dinki, a bolondos harkály, kacsák, kis- és nagykócsagok, mókusok. Cikk és Cakk, a két vízicickány, mint a villám, úgy cikáztak a korcsolyázók között.
– Hé, hé, nem gyorsasági verseny lesz! – morgolódott a pálya őre, egy mogorva bagoly.
Természetesen Arabella, a hattyú sem maradhatott el. Mi tagadás, valóban nagyon kecsesett mozgott. De hamar abbahagyta.
– Ebben a tömegben képtelenség gyakorolni! – panaszkodott.
Azúrka fölszállt Morgó, a bagoly mellé egy nagy nyárfára, és onnan nézték a gyakorlókat. Látták, ahogy egy gyönyörű hófehér nagykócsagpár duettjük gyakorlása közben kecsesen összefonták nyakukat. De jött Cikk és Cakk, és egy bájos piruett közben véletlenül elgáncsolták őket. A két nagykócsag összegabalyodott nyakkal terült el a jégen.
– Bocsi! – tördelte kezét a két cickány, miközben próbálták felsegíteni a kócsagokat.
A jégpálya mellől nagyképű hang szólalt meg. Persze Arabella volt az.
– Én megmondtam, hogy ilyen tömegben nem lehet gyakorolni!
Egy ősz tollú fácán uraság lihegve pihent meg a büfé mellett.
– Huhh, egy kicsit kimelegedtem!
– De valami fantasztikus volt a tánca! – dicsérte meg Azúrka.
– Öreg fácán, nem vén fácán! – nevetett – Én már Európa Bajnokságot is nyertem! Most viszont szomjan halok.
Csak forró tea van? De hát megsülök! Á, egy jégkocka! – örvendezett – Hmmm, ez legalább lehűti a teát!
– Neeeee! – kiáltotta egy csomó sikító hang.
– Ne edd meg a hangyák korcsolyapályáját! – mondta Morgó, a bagoly mérgesen.
– Jaj, bocsánat! Bár vén nem vagyok, de sajnos rövidlátó, az igen.
Egy csapat seregély szállt le a jégre.
– A csapatok csak 11 óra után gyakorolhatnak! – kiáltott rájuk Morgó – Addig a szóló és páros táncosoké a pálya!
Amikor az utolsó duettet is befejezték, ellepték a jeget a seregélyek. Szerencséjükre csak két csapat tervezett versenyezni. A hangyák pedig maradtak a jégkockájuknál.
Másnap Azúrka jókedvűen sétálgatott a parton. Meglátott két vidrát a napon heverészni.
– Vackor, Vidor! – köszöntötte őket vidáman – Hogy s mint ezen a szép napon?
– Üdv, Azúrka! Köszönjük, remekül! – válaszoltak a vidratestvérek – Na, hogy megy a korcsolya? Ki fog nyerni vasárnap?
– Hát én biztos nem – nevetett a sirály. – Tegnap láttam a többieket. Még van hova fejlődnöm. És ti? Nem indultok?
– Majd ha úszóversenyt hirdetnek meg! – mondta Vackor.
Azúrka búcsút vett tőlük, és tovább sétálgatott. Végül letelepedett egy vörös kövön, és nézelődött.
Gyönyörű volt a téli Balaton. A parti fákat zúzmara borította, a tavat pedig – ameddig a szem ellátott – jég. De Azúrka tudta, hogy még mindig nem biztonságos. Ezért tovább üldögélt, és hallgatta a nád susogását.
Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy Arabella, a hattyú bukkan fel a nádas túloldalán a jégen. Valószínűleg a korcsolyaversenyre készülhetett, mert gyönyörűen pörgött-forgott, hosszú hattyúnyakát kecsesen nyújtogatta, szárnyaival művészi mozdulatokat írt le. Királynői jelenség volt. Azúrka egy pillanatra bele is feledkezett a látványba, és elbűvölten nézte, de aztán megszólalt a fejében a vészcsengő.
– Arabella – kiáltott oda neki – Még nem elég erős a jég! Vigyázz, be fog szakadni!
Arabella megbotlott, és dühösen fújt egyet.
– Nem igaz, hogy sehol sem tudok nyugodtan gyakorolni! A jégpályán mindenféle botladozó kezdő akadályozott, de még itt sem hagynak nyugton! Az égvilágon semmi baja a jégnek!
– Hidd el, nem elég biztonságos!
Arabella dühösen hátat fordított Azúrkának, aki kétségbeesve gondolkodott, mitévő legyen. Végül eszébe jutottak a vidrák. Ők tudnak segíteni, ha baj történik! Fel is röppent, de alig csapott egyet-kettőt a szárnyával, rémült kiabálást hallott.
Persze Arabella volt.
– Segítség, segítség!!! – ordította a hattyú, ahogy csak a száján – akarom, mondani a csőrén – kifért.
Ahogy Azúrka odanézett, látta, hogy pont ahogy megjósolta, a jég beszakadt, és Arabella félig elmerült a jeges vízben.
– Ne kapálózz, próbálj megnyugodni, feküdj rá a szárnyaiddal a jégre! – tanácsolta – Mindjárt hozom a segítséget!
Villámgyorsan odarepült a vidrákhoz.
– Segítsetek! Arabella, a hattyú alatt beszakadt a jég!
A vidráknak nem kellett kétszer mondani. Vidor és Vackor pár másodperc alatt ott termett Arabellánál, és alulról tolták, felülről húzták a hattyút. Azúrka pedig a Hotelbe repült segítségért.
A jég egyre tovább és tovább repedt, a vidráknak minden erejükre szükségük volt, hogy a nagytestű madarat a felszínen tartsák.
Szerencsére a hotelből hamar megérkezett a segítség: a Séf és kollégái kötéllel felszerelkezve érkeztek meg. A kötelet Azúrka és a vidrák Arabella teste köré tekerték, a Séf pedig barátaival a jégre hasalva láncot alkotva közelítették meg Arabellát. Nagyon lassan, óvatosan haladtak, hiszen saját életüket is kockáztatták ezzel. Amikor már elég közel voltak, Azúrka a kötél végével odarepült hozzájuk, és a Séf szép óvatosan kihúzta magához Arabellát, majd centiről centire haladva a partra jutottak.
A parton aztán meleg takarókba burkolták Arabellát és forró teát adtak neki.
– Nagyon köszönöm, hogy megmentettetek – szipogta a hattyú részben a meghatottságtól, részben a náthától. Majd Azúrkához fordult – Borzasztóan szégyellem magam, hogy nem hallgattam rád.
– A lényeg, hogy most már biztonságban vagy! – mondta Azúrka.
– És szerintem egy életre megtanultad, hogy csak akkor szabad jégre menni, amikor már biztonságos – mondta a Séf.
– És ahol ki van jelöve! – tette hozzá Vackor.
Elérkezett a vasárnap este, a korcsolyaverseny napja. A korcsolyapálya gyönyörűen ki volt világítva, színes zászlók, lufik díszítették. Hatalmas tömeg vette körül: vadkacsák, hattyúk, kócsagok, sirályok, cickányok, vidrák tolongtak. Először az egyéni versenyre került sor. Bár Azúrka is nagyon ügyes volt, de Arabella elsőségét senki sem vitatta. Olyan kecses, légies volt, hogy mindenkinek tátva maradt a szája. Szerencsére a rettenetes nátha sem látszódott rajta, csak amikor meghajolt a közönség felé, tüsszentett egy olyan hatalmasat, hogy elsodort vele pár hangyát, akik már felsorakoztak a csapatszámukhoz.
A verseny végeztével mindenki felsorakozott a díjátadóra.
– Az egyéni versenyen a kupát Arabella kapja! – hirdette ki az eredményt Morgó – A páros versenyt Karolina és Károly, a két nagykócsag nyerte, a csapatversenyt pedig a hangyák!
Hatalmas tapsvihar tört ki. A győzteseket tömeg vette körül, mindenki gratulált nekik, ölelgették, puszilgatták őket. Arabella azonban elhessegette magától a gratulálókat, Morgóhoz ment és valamit a fülébe súgott.
– Uhu, uhu, huuuu! – kiáltotta mérgesen Morgó. – Még nem fejeztem be!
A tömeg elnémult.
– Van még három különdíjasunk! Arabella, az egyéni nyertes át szerette volna adni kupáját megmentőinek. De mi inkább különdíjjal jutalmazzuk az életmentőket. Kérjük a dobogóhoz Azúrkát, Vidort és Vackort!
A sirály és a vidrák meglepődve sorakoztak fel a dobogónál, és nagy örömmel fogadták az Életmentő Bajnoki Díjat.
Ezúttal még hangosabb tapsvihar és éljenzés tört ki: egész Siófok zengett az ünnepléstől. Talán még a túlparton is hallották.
Arabella pedig cseppet sem bánta, hogy nem őt ünneplik, sőt, ő ölelte meg legforróbban Azúrkát és a vidrákat.
De ki az az Azúrka?
A családbarát hotelek némelyikénél kedves szokás, hogy a kisgyerekeknek érkező családoknak bekészítenek egy esti mesét. Így van ez a siófoki Hotel Azúrnál is, ami egy négy szélforgós családbarát hotel a Kidsoasis minősítési alapján. Engem pedig az a megtiszteltetés ért, hogy engem kértek meg, hogy írjak meséket Azúrkáról. Olvassátok hát a bátorszívű, segítőkész dankakirály történeteit!
Ismerd meg a többi Balatoni legendát, amit összegyűjtöttem (vagy írtam :-)), és gyere vissza jövő vasárnap, mert vasárnap a Minavidin mesevasárnap, és hozom a következőt! 😉
Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez és úgy általánosságban a balatoni hangulathoz, életérzéshez.