A balatoni nádasok. Békés élőhelyei megannyi élőlénynek.
A kecses nagykócsag, a cuki vízityúk, a vadkacsa (anyaaa, az tőkésréce, nem kacsa!), sikló, béka, teknős, balatoni gyerekek… Na jó, ez utóbbiak nem mindig békések. Elvégre a bandaháború az bandaháború…
Itt tényleg megállt az idő…
Nincs tablet, nincs Barbie, nincs minecraft. Itt nem az a menő, aki több youtubert ismer, akinek több lájkja van az Instán vagy több zombit ölt. Itt az a menő, akinek a botja jobban hasonlít a machetára. Akinek a vödrében több a sneci. Akinek a befőttesüvegében kövérebb a pióca. És aki a lovagi tornákon több nádlevélpénzt gyűjt.
Itt még együtt játszanak a gyerekek, együtt örülnek, ha valaki kifog egy teknőst. Barnára sült gyerekcsapatok eltűnnek a nádasban, órákig építgetik bázisaikat a hullámtörőn a balatoni vörös kövekből, napnyugtáig vadásznak kígyóra, békára. Sokszor még a strandbüfé palacsintájára sem bújnak elő.
Ősszel aztán csendesebb lesz a nádas. A siklók, békák elbújnak, a madarak délre mennek, a gyerekek iskolába. Télen meg pláne csendes.
Tavasszal aztán szép lassan feléled. A nádaratás után látványos bújócskahelyszínné válik.
Majd a sárga szín átadja helyét a zöldnek. A köveken ismét gyíkok sütkéreznek, kuruttyulástól hangos a környék, megtelnek a fészkek.
És eljön a nyár… bár a fürdőruhák egy-két számmal nagyobbak, de a kilenc hónap mintha nyomtalanul eltűnt volna. Újra összeáll a banda. Reszkessetek kígyók, békák!
Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez és úgy általánosságban a balatoni hangulathoz, életérzéshez.