Tömegek lepték el a Balaton partját a karantén idején, állatok tömegei. A kócsag többféle fajtája: kicsi és nagy egyaránt, teknősök, sirályok – fotókon a leggyakoribb parti állatok.
A nyugis – mocsári teknős
Mocsári teknőst korábban évek alatt csak egyszer tudtam lencsevégre kapni. De most a kihalt Balaton-parton szinte minden nap ott sütkéreznek. Egyszerre többen is.
Nagyon résen kell lenni a fotózásnál, mert ők is folyamatosan résen vannak, és a legkisebb neszre becsobbannak a vízbe. De néha sikerül egész közel férkőzni hozzájuk.
A rangját vesztett – nemeskócsag
A szocializmusban sok nemes vesztette el rangját, a mi családunkat is megfosztották a nevünk végi ipszilontól, amit csak a rendszerváltás után kaptunk vissza. Pedig aztán mi igazán nem voltunk egy ősi nemesi család. Szegény nemeskócsag is így járt. Egyszerű nagykócsag lett belőle.
Pedig igazán kiérdemli a nemesi rangot, hiszen gyönyörű tollai a nemesek fejfedőit ékítették hosszú ideig. Olyannyira, hogy a kipusztulás szélére is sodorták szegény madarat. De aztán szerencsére ráébredtünk erre, és az első magyar természetvédelmi őr már a kócsagokat védte a Kis-Balatonon. Azóta is a nemes kócsag a magyar természetvédelem címerállata, és az ötforintoson is láthatjuk. Elegáns röpte pedig mindenkit lenyűgöz.
Evés közben azért kevésbé elegáns. 🙂
Az igazán elegáns – kiskócsag
Bevallom, én a nagykócsagnak inkább csak a röptét szeretem, szerintem közelről elég buta feje van. Valahogy közelről engem sokkal jobban lenyűgöz a kiskócsag. Látványos bóbitája, sárga lábai szerintem menőbben mutatnak.
Ez a kócsag valahogy enni is elegánsabban eszik. 🙂
Ráadásul lényegesen ritkább is.
Az örök klasszikus – hattyú
Bár a hattyúktól kifejezetten irtózom, mert számomra félelmetesek és erőszakosak, kétségkívül pompás látványt nyújtanak.
Tömegesen is.
Egyedül is a vöröslő naplementében.
Kék háttérrel is.
A bájosak – vadkacsák
Ezek a végtelenül kedves madarak tömegével találhatóak meg a Balaton-parton. Bár táplálkozásuk elég változatos, egy valami biztos nincsen benne: a kenyér. Ezért ne etessük őket kenyérrel! Mi viszont megehetjük őket. 🙂 A vadkacsa ugyanis nem védett, vadászható.
A hangosak – nyári lúd, lilik és vetési lúd
Mi a fonyódi Nagyberek mellett lakunk, így számunkra nemcsak az ég jellegzetes V-betűs dekorációit jelentik a vadlibák, hanem irgalmatlan ricsajt. Elképesztő gágogással szoktak repülni, és aki azt mondja, hogy a Balaton télen elcsendesedik, mindenképp leültetném a Berek szélére egy fél órára. 🙂
Bevallom, még nem mélyültem el annyira ezen állatok ismeretében, hogy kapásból megmondjam, az általam fotózott madarak vajon ludak vagy lilikek-e (ehhez segítséget nyújtanak a különböző madármegfigyelő programok), ezért többnyire lelibázom őket, de mindegy is, mindegyik gyönyörű.
A vijjogók – sirályok, csérek
Hasonlóan a libákhoz, a vízimadarakat is szokás egyszerűen lesirályozni. Pedig aztán itt is találhatóak ezüstsirályok, dankasirályok, küszvágó csérek.
A metálfényű szépség – seregély
Bár a seregélyek tömegével inkább ősszel szoktunk találkozni, és ilyenkor igencsak megkeserítik a balatoni szőlőtulajdonosok életét, a mostani nyugiban egész más arcával ismerkedtünk meg. A romantikussal. Ez a lángoló szívű seregély vagy fél órán keresztül énekelt metálfényű, pöttyös szerelmének. A folytatás 18 karikás, nem a blogom témája. 🙂
És végül a közellenség…
Vannak aztán olyan állatok is, akik karanténtól függetlenül mindig tömegesen lepik el a partot. Na, nekik legfeljebb a fecskék örülnek…
Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez és úgy általánosságban a balatoni hangulathoz, életérzéshez.