Eötvös Károly más magyarázatot adott erről “A balatoni út vége” című munkájában: “Volt Balatonudvariban valaha egy szegény ember, valami furcsa ember, találékony elme, olyan falusi ezermester. Kitalálta, hogy a sírköveket szív alakúra kell faragni. Legyen lába, amelyet elültessenek a sírban nyugvó fejéhez, de ami kimarad a földből, olyan legyen az, mint az ember szíve. Arra jöjjön rá az írás. Ez illik a holtakhoz is, az élőkhöz is.”
Akárki is találta ki a szív alakú köveket, akárki is faragta azokat, mindenkinek tetszhetett a faluban, hiszen a XVIII. század végén megnyílt temetőben hosszú ideig csak ilyen sírköveket használtak. Katolikusok, reformátusok együtt temetkeztek, ahogy egy püspöki jegyzőkönyvben olvashatjuk: ” Vagyon az udvari fiókegyházban temetkező hely s pedig közösen az ott lévő reformátusokkal együtt, elválasztás nélkül. Kereszt nincs benne.” Kereszt nincs benne. Kehely sem. Jelképek nem választották el: a szív összekötötte a két felekezetet.
Az idő persze megviselte a sírköveket, a betűk lekoptak, el is loptak pár követ, de a XX. század végén az önkormányzat restaruáltatta, és korabeli anyakönyvek alapján kiegészítették a feliratokat.
Sétálunk a kőszívek között, és elmerengünk a múlton. Mivel a sírok olyan régiek, már nem a fájdalom sugárzik belőlük. Elcsendesett múlt, régi idők békéje. Olvassuk a megboldogultak neveit, és elképzeljük, milyenek lehettek. Kemény halászember, napszítta bőrű, mosolyra ritkán húzódott ajka. Vagy kövér, jókedélyű kocsmáros, ki erős marokkal hajítja az utcára a verekedőket. Itt egy asszony. Házsártos lehetett? Vagy nehéz életét csendes szelídséggel tűrő angyal? Aranyos Ferencz 16 esztendőket élt. Mi történhetett vele ilyen fiatalon?
A feliratok azért időnként mosolyra fakasztják a mai kor emberét. Ez a megboldogult például kimúlt. A betűk folynak egymás után, ha vége a sornak, nem esnek kétségbe, szótagolással nem bajlódnak, folytatják a következőben. Nem kell ehhez szövegszerkesztő, hogy sorkizárt legyen, megoldják anélkül is. – Nézd, Anya, pont úgy ír, mint Mina! – tényleg úgy ír. Folyamatosan, random szóközökkel, elválasztással.
Sétálunk tovább a sírok között, és keressük Veronka nevét. A Balatonba veszett leányét, akinek szerelme faragta az egyik legenda szerint a köveket. De nem találjuk. Mese volt vajon? A Balaton egyik rejtélye… Balatonudvari egyedülálló műemléktemetőjében jártunk…
Forrás: http://www.balatonudvari.hu/balatonudvari-telepules/telepulesunk-kepekben/szivalaku-sirkovek/
Fotó: Ivák Ivett
Ha tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez és úgy általánosságban a balatoni hangulathoz, életérzéshez.