Bosszú és átok a Balatonnál

Így született a tihanyi visszhang, ami hűségesen ismétli el mindenki szavát hétszer – arany, gyöngyök és gyémánt nélkül is. A vízbe fúlt kecskenyáj emlékeit, a kecskekörmöket pedig minden vihar után meg lehet találni a Balaton partján.

Következő történetünkben is a kecskék játszák a főszerepet, és a bosszú ezúttal sem marad el. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ördöngös öregasszony. A tihanyi barlangokban lakott, s volt egy kecskenyája. Nagyon büszke volt az öregasszony, mert csakugyan gyönyörűek voltak a kecskéi. Kérkedett is velük mindig, ahányszor levitte itatni a Balatonra, mindig hangosan elkiáltotta magát: – Széles e vidéken ez a legszebb kecskenyáj! A tihanyi visszhang pedig hűségesen ismételgette: – … ez a legszebb kecskenyáj… ez a legszebb kecskenyáj… Az öregasszony elégedetten hallgatta ezt. Történt egyszer, hogy egy kis pásztorleányka érkezett a vidékre kecskenyájával. Megtetszett neki Tihany, s gondolta, itt is marad. Minden nap levitte kecskéit a Balaton partjára, s míg a kecskék ittak, a madarak dalát hallgatta, s a hullámok csobogását. Majd megette a méreg az öregasszonyt, mert a kis pásztorleánykának nem akármilyen nyája volt! Színaranyból volt azoknak a kecskéknek a szőre, ha csak ránézett az ember, már káprázott a szeme a csudálatos nagy fényességtől. Nem volt ettől fogva éjjele-nappala az ördöngös nénének, egyre azon törte a fejét, hogyan veszejtse el a leánykát, s szerezze meg magának a nyájat. Egy alkalommal, amikor a leányka a Balaton partján ülve nézte a hullámokat, az öregasszony ökreit befogva széles barázdát húzott a leány és a kecskenyája közé. Közben szája szakadatlanul járt, sötét varázsigéket mormolt magában, s hát láss csodát! Olyan mély lett ettől a barázda, hogy ki nem mászhatott onnan senki, aki belékerült! S ezzel még nem fejezte be ördöngös tervét az öregasszony. Addig folytatta a varázslatot, mígnem hatalmas vihar kerekedett, s a Balaton vize rögtön megtöltötte a barázdát. Most eszmélt csak a szegény pásztorleányka, kétségbeesetten szaladt volna nyájához, de a barázda útját állta, s egy hatalmas hullám bele is sodorta. Sikolyát elnyelte a vihar dörgő hangja, csak hűséges kecskéi hallották meg. Hiába próbálta az öregasszony befogni a kecskéket, azok csak szaladtak a barázda felé, s a leány után vetették magukat. Nagy sietségükben az öregasszonyt is elsodorták maguk után. Rémülten kiáltott az öregasszony, de már késő volt: a hullámok őt is elnyelték, s ahogy a vihar erősödött, a hófehér kecskenyájat is elnyelte a Balaton. Soha senki nem látta többet sem a pásztorlánykát, sem az ördöngös nénét. A kecskenyájakból is – ahogy azt persze már sejtjük is – csupán a körmük maradt meg, mit viharok után a kagylók között megtalálunk…

3. A fukar pásztor és András király

A kecskék – ahogy eddig is láttuk – rendkívül fontos szerepet töltenek be a Balaton életében. Nem véletlen, hogy balatoni emberek a fodrozódó hullámokra, ahogy a fehér habok vízszintesen végigszaladnak a vízen, azt mondják: kecskézik a Balaton. Egyes legendák szerint már a tó létrejöttekor jelen voltak. Lássunk egy ilyet! Történt egyszer réges-régen, II. András királyunk idejében, hogy kiürült a kincstár. Hiába nézett ládái legmélyére a király, hiába keresett a kincstárnok a titkos rejtekhelyeken, bizony minden kongott az ürességtől. Kimerítette az országot a kalandos kedvű királyunk nyughatatlansága, ami még keresztes hadjáratra is elvitte őt. Tépelődött hát a  király, mi tévő legyen. Egyszer aztán hozzák neki a hírt, hogy él Zala megyében egy gazdag pásztor, akinek annyi a nyája, hogy számolni sem tudja, ládáiban tengernyi aranypénz, birtokán számtalan helyen elásott kincs rejtőzik. Megörült a király, befogatott hatlovas hintójába, s útnak indult Zalába. Meg is találta a pásztort, s e szavakkal fordult hozzá: – Hű szolgám, derék alattvalóm, segíts meg nagy bajomban! Üresen állnak az ország kincsesládái, elfogyott minden pénzünk. De azt mondják, te ki tudnál segíteni, hiszen halomban állnak a kincseid. Sóhajtott egy keserveset a pásztor, s azt találta mondani: – Hej, uram királyom, életem halálom, nincs nekem egy árva lyukas garasom sem, csak ez az egyetlen kecskenyájam! Megharagudott erre a király, s szörnyű haragjában ezt kiáltotta: – Nincs neked, csak egy kecskenyájad? Ha ez igaz, élj békében, de ha hazudtál, a föld nyeljen el minden jószágoddal és kincseddel együtt! Hát halljatok csodát! Abban a pillanatban megnyílt a föld, s hatalmas hullámok törtek fel a mélyből. Elárasztották a pásztor minden birtokát, belefulladt ő maga és a kecskenyáj is. Na, és szerintetek mi lett a körmükkel? 🙂

4. Sió, az elátkozott tavi tündér

Következő történetünkben végre elszakadunk a kecskéktől, és megnézzük, milyen történeteket találunk a déli parton. Siófok névadójával, Sió tündérrel ismerkedünk most meg. Természetesen gyönyörű volt tündérünk, de ha csak ennyi lenne a tulajdonsága, nem lenne sztori. A bonyodalmakat ezúttal az okozza, hogy Sió  bizony csalfa is volt! Számtalan ifjú szívét elrabolta, de össze is törte, mert hamar eltaszította őket magától, s máris egy új hódítását élvezte. Élt a Bakony sötét erdejében egy varázsló, Kamor, kinek fiára is kivetette Sió hálóját. A fiú hamar be is került a tündér bűvkörébe, s szaladt a Bakony erdejébe, hogy szerelme kérésére hozzon neki a bűvös hatású hársfavízből. Hanem amikor vitte nagy boldogan a hársfavizet szerelméhez, egy másik ifjút pillantott meg Sió oldalán – már azt szédítette a tündér. Kamor fiának szíve majd megszakadt bánatában. Felmászott hát egy magas sziklára Tihanynál, s a mélybe vetette magát. Szörnyű haragra gerjedt erre Kamor, s miután fiát illendő módon eltemette Tihany szikláinál, a hársfavizet magához vette, elátkozta, majd vitte Siónak, s úgy adta át neki, mintha a fiú szolgája lenne. Sió megörült a hársfavíznek, hiszen tudta, hogy attól szépsége megsokszorozódik, aranyhaja még fényesebben fog ragyogni, kinyitotta hát a tégelyt, és hajára öntötte azt. Abban a pillanatban eltűntek az arany fürtök, s helyettük rémséges kígyók tekeregtek a tündér fején. Dörgő szavakkal szólt Kamor: – Légy átkozott, kegyetlen tündér, amiért csalfaságoddal halálba kergetted fiamat! Nem kellett neked szerelme, hát te se szabadulj addig átkomtól, amíg egy igaz szerelem önként fel nem oldoz! Vajon sikerült Siónak megszabadulni az átoktól? Találkozott-e olyan szerelmesekkel, akik feloldozták őt? A folytatás itt olvasható. 

5. Balaton és Lelle

Tovább haladunk a  déli parton, és Lellére is bekukkantunk bosszúszomjas mesegyűjtésünk során. Itt réges-régen élt egy juhász, akit Balatonnak hívtak. Jólelkű volt, barátságos, becsületes ember, és furfangos észjárásáért, okos beszédéért kedvelte mindenki a környéken. Ugyanígy szerették szépséges leányát, Lellét is. Egyvalaki volt csak, aki nem szerette őket. Egy csúf banya élt a környéken, aki szívből gyűlölte őket. Irigyelte a leány szépségét és jóságát, a juhász boldogságát, s ezért hangos szóval megátkozta őket. Megijedt a juhász, és felkereste a vidék összes varázslóját, jósát, de az átkot senki sem tudta levenni róluk. Történt egyszer egy szép, napsütéses nyári napon, hogy Lelle is elkísérte apját a legelőre. Tehette, hiszen nem volt már dolga, a ház ragyogott a tisztaságtól, a rocskák, edények fényesre súrolva, a kerek juhsajtok illatozva sorakoztak a polcon. Együtt élvezték hát a napsütést, magukba szívták a legelő illatát, hallgatták a tó monoton csobogását. Hanem a békének hirtelen vége szakadt: hatalmas vihar kerekedett. A Bakony felől, a túlpartról csapott le a fergeteg, de olyan gyorsan, hogy haza sem tudtak menekülni, egy fa alá húzódtak be. S hiába imádkoztak, bizony rajtuk volt az átok: a fába, ami alá bújtak, belecsapott a villám, s ők mindketten szörnyethaltak. A faluban nagy volt a gyász, amikor megtalálták őket. Tisztességgel eltemették apát és leányát, és emlékükre Balatonlellének nevezték el településüket. A banyát pedig boszorkánynak nyilvánították és máglyán égették el.

6. Az elátkozott Fekete-kastély

Most áthajózunk az északi partra, és ezúttal már nem mesékkel, hanem valódi történetekkel foglalkozunk. Méghozzá a balatonedericsi Fekete-kastéllyal, melyen úgy tűnik, szörnyű átok ül. A szépséges Nedeczky Emma boldogan nyújtotta kezét unokabátyjának, Nedeczky Jenőnek, s amikor a pár beköltözött új kastélyába, nem gondolta, hogy az épület elátkozott lehet. Pedig feketére festett ablakai és ajtajai már előre jelezték, hogy a gyász itt állandó vendég lesz. Egyelőre azonban szépséges Emmánk gyanútlanul sétál fehér csipkés napernyőjével az ősfák alatt. Ezernyolcszáznyolcvannégyet írunk. Épp várja haza urát, akit volt, hogy elhurcoltak saját kastélyából. Az örökké lázadó Jenő húsz évvel ezelőtt ugyanis egy álarcosbálon kergette el a német zenekart, ami az osztrák császári himnuszt akarta eljátszani.  A fekete ablakok pedig csak figyelnek, s lesik az első áldozatot… 1912-ben aztán sor is kerül a tragédiára: egy gulyás féltékenységből megöli szerelmét, a kastély szakácsnőjét. Két évvel később a kastély ura, Jenő, hogy meneküljön gyógyíthatatlan betegségéből, 74. születésnapján öngyilkosságot követ el. Ezután a kastély többször gazdát cserél. 1928-ban egy ügyvéd költözik oda feleségével. Ám az asszonyka kicsit kikapós, férje pedig – amikor megtudja, hogy megcsalta őt – öngyilkos lesz. Már három kereszt jelzi a kastély tragikus szellemét. S a halál tovább kísért a falak között… Az özvegy hamar vigasztalást talál egy kútfúró karjaiban, s aztán amikor onnan is továbblép, ez a férfiú is öngyilkos lesz szerelmi bánatában. A sors fintora, hogy az özvegy új szerelmét tizenháromszoros bigámia miatt körözik, majd miután elkölti az asszony pénzének javát, kereket old, s az özvegynek el kell adnia a kastélyt. De az új tulajdonos sem ám egy mezei vásárló! Ő ugyanis egy kém. Méghozzá kettős kém. A második világháború során az angoloknak éppúgy szerzi az információt, mint a németeknek. Valószínű ez ki is derülhetett, mert a front átvonulása előtti napokban öngyilkos lesz.

7. Csobánc virágai

És hogy pozitívan zárjuk ezt a drámai gyűjtést, utolsónak olyan történet következik, ami kicsit talán enyhíti a nyomasztó sztorikat… Kuruc vitézek védték Csobánc várát, és bár sokan nem voltak, mindössze hatvanan, mégis  közel négyszáz labanc ott hagyta a fogát, köztük ötvennél is több tiszt, sőt még maga a csapatok vezére, Kreutz ezredes is! Szégyenszemre el is vonult végül a császári sereg. De hiába voltak hősök a kurucok, a szabadságharc mégis elbukott, s a vár többé nem kerülhette el sorsát. Elrendelték a Sümegen állomásozó császári műszaki alakulatoknak, hogy robbantsák fel a várat. Az osztrák mérnökök pedig alapos munkát végeztek. Leégették a palotát, a tornyot, aknát fúrtak a vár alá, s felrobbantották a falakat. De az osztrákoknak még ez sem volt elég! Mivel szívükben rettenetes harag dúlt a vesztett csata miatt, példás bosszút álltak. Nem álltak meg a várnál, az erdőket is felgyújtották, a vár kápolnájából a holttesteket kivették, elégették és a hamut szélnek eresztették. – Ne leljen nyugodalmat ebben a földben semmilyen lázadó kuruc lelke! – kiáltották, s nézték vérben forgó szemmel, hogy mit pusztíthatnának el még. Szemük ekkor megakadt egy szép virágos kerten. A régi időkből maradt ez a kert, még a korábbi várkapitány, Gyulaffy László leányai ültették a sok szép levendulát, pünkösdi rózsát, szegfűt és zsályát. – Ne virágozzon itt magyar lázadók virága senki gyönyörűségére – gondolta magában az osztrák, s a katonák letiporták azt. Háromszor ment rajta végig a hadsereg, s bizony híre-hamva sem maradt a sok szép virágnak, a szárak megtörtek, a színes szirmokat beletaposták a földbe. Hanem a következő évben mégis kinyíltak a virágok, pedig nem gyomlálta, nem kapálta, nem öntözte őket senki. S azóta is minden évben kivirágoznak a Gyulaffy leányok virágai, s hirdetik a várat védő magyar leányok s vitézek dicsőségét.

---

További balatoni mesék

Ismerd meg a többi Balatoni legendát, amit összegyűjtöttem (vagy írtam :-)), és gyere vissza jövő vasárnap, mert vasárnap a Minavidin mesevasárnap, és hozom a következőt! 🙂

Vagy olvass bele mesekönyvembe, amiben két balatoni tündérke egy régi legenda nyomába ered, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése.

Ha pedig tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook  vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez és úgy általánosságban a balatoni hangulathoz, életérzéshez.