Honnan ered a Balaton neve? Többnyire a szláv mocsár, blato szóból eredeztetik. Ezen alapul a Bólátó meséje is.
Még a honfoglalás előtti időkben hatalmas lápvidék terült el a mai tó helyén, amit az itt lakó szláv népek mocsárnak, vagyis Bólátónak hívtak.
Óriási volt ez a mocsár, nem volt könnyű dolga az arrafelé utazóknak. Könnyen el lehetett tévedni, időnként a megszokott utak is víz alá kerültek, hatalmas távolságot kellett megtenni biztonságos útért.
Történt egy rettenetesen hideg télen, hogy a fogcsikorgató fagyban a mocsár teljesen befagyott. Olyan vastag volt a jég, hogy még szekérrel is rá lehetett hajtani. Örültek is a Bólátó-menti emberek, hogy nem kényszerültek a nagy kerülőre, ha a túlparton volt dolguk. Jöttek-mentek a szekerek, lovasok, gyalogosok át a jégen.
Egy szép napon hatalmas esküvői menet állt meg a Bólátó déli partján. Egy derék északi parti legény déli parti leányt vett feleségül, s vitte volna saját házába. Indultak a szalagokkal felcicomázott lovak, szekerek, hogy megkerüljék a mocsarat, amikor valaki felkiáltott:
- Elbír ez a jég minket, menjünk át a Bólátón, ne fárasszuk se magunkat, se a lovakat!
Tetszett sokaknak ez a beszéd, hiszen az emelkedett hangulatban senkinek sem volt kedve a hosszú úthoz. De volt pár józan ember is a menetben:
- Sokan leszünk így együtt a jégnek! Inkább kerüljünk, emberek!
Szó szót követett, végül győzött a pálinkagőzös jókedv, és a násznép nekivágott a mocsárnak. Vonultak a lovak, szekerek, gyalogosok, közben énekeltek, kiabáltak – igen vígan voltak.
Sokáig nem is volt semmi baj, hanem amikor a mocsár közepe fele jártak, ott már nem volt elég a jégpáncél ekkora sereghez. Egyszer csak félelmetes hangot hallott a menet. Elnémult a vidám ének, hiszen ismerték a Bólátó-menti emberek a rettegett hangot. S aztán kitört a jajveszékelés:
- Rianás! Megrepedt a jég!
S szaladtak vissza, szaladtak előre, de bizony már késő volt: az egész násznép odaveszett menyasszonyostul, vőlegényestül.
Sok-sok évvel később, amikor már megtelepedtek a magyarok a vidéken, fülükbe jutott a szomorú történet. Álltak a tó partján, s búsan gondoltak az odaveszett emberekre.
- Bólátó, Bólátó – csóválták a fejüket, s addig addig ismételgették, míg szép lassan Balaton lett belőle.
A mese forrása itt található.
A Bólátó meséje után ismerd meg a többi balatoni mondát!
Ismerd meg a többi Balatoni legendát, amit összegyűjtöttem (vagy írtam :-)), és gyere vissza jövő vasárnap, mert vasárnap a Minavidin mesevasárnap, és hozom a következőt!
Vagy olvass bele mesekönyvembe, amiben két balatoni tündérke egy régi legenda nyomába ered, hogy kiderítsék, hova tűntek az óriások, akiknek köszönhető a Balaton születése. Itt meg is tudod rendelni, hogy legyen saját példányod is!
Ha pedig tetszett, amit olvastál, gyere és csatlakozz MinaVidi Facebook vagy Instagram oldalához, vagy maradj itt a blogon, ahol további ötleteket találsz balatoni kirándulásokhoz, együtt töltött időhöz, meséléshez vagy nézd meg balatoni fotóimat!